Hétfőn volt Török Richárd szobrászművész halálának 20. évfordulója, ezért kedden, a kultúra napján egész nap várták tisztelőit, az emlékezőket a vasvári múzeumban.
A város nagyon büszke arra a hagyatékra, ami 2006-ban került Vas megyébe, a szobrász műveiből rendezett állandó kiállítás a Sárkány-toronyba került a domonkos kolostorba. Török Richárd költői alkat volt, metaforákban gondolkodott, formái közvetlenül hatnak. A nehéz feladatok vonzották, ezek megvalósítása tette ki az életét, agyagba formázta emelkedett gondolatait. Művészete sok szálon kötődik a klasszikus szobrászat eszményeihez, a hagyományhoz. Tetten érhető ez műveinek témaválasztásában, a feldolgozás módjában, a megjelenítésben, a tradicionális műformák alkalmazásában, stiláris és szemléletbeli jellegzetességekben. Műveit szépnek látja, aki nézi. Melocco Miklós egy népdalt idéz a jelenség érzékeltetésére: „Úgy válunk el kisangyalom egymástól, / Mint a csillag fényes ragyogásától.” Ha a csillagtól elválik a ragyogása, akkor megszűnik az egész, mind a kettő – mondja –, nem lehetnek meg egymás nélkül. Így működnek Török Richárd szobrai is, látványvalóságuk mellett a kisugárzásukkal együtt. A pályatárs emlékezése szerint: „Úgy néztünk rá (Török Richárdra), mi, a barátai, mint egy istenáldotta zseniális és szerencsés emberre.”
Wehner Tibor művészettörténész azt írja, Török „hősei halott hősök, s nemcsak azért, mert fizikai valójukban azok, hanem mert a szobrász megfogalmazásában valamifajta álomszerű lét, nem evilági misztikus létezésmód adatik meg számukra. A szempillák végérvényes nyugalommal vagy titokzatos átszellemültséggel lezártak, mint például Petőfi több változatán.”
A Vasvárra került szoborarcokon is megfigyelhetjük a titokzatos átszellemültséget, az időkön átvilágító lelkiséget és értelmet, ami „megcsillagozza”, kiemeltté teszi, beragyogja az egyéni életet a halálban is. Itt van például Szent István, Liszt Ferenc, Kölcsey portréja. Látható Kosztolányi, Latinovics, Pilinszky „virtusból mintázott” szobra. Ez a virtus egy hallatlan ügyességet jelent, a mintázás ördöngösségét, amit látva a kortársak úgy vélték, Török Richárd az ezredforduló előtti magyar szobrászat legmarkánsabb alkotója volt. Tragikusan fiatalon, 39 évesen halt meg. Ennek éppen húsz éve.
Díszítő szobrászként, kőfaragóként kezdte
Török Richárd szobrászművész 1954- ben született Budapesten, 1972-ben érettségizett a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában Budapesten, majd 1972-73-ban a Képzőművészeti Kivitelező Vállalatnál díszítő szobrászként, 1973-74-ben pedig kőfaragóként. Az anyag tisztelete, a szakmai fogások elsajátítása, a szobrászat iránti szakmai alázata kivételes tehetséggel párosult. A Képzőművészeti Főiskolán 1975-ben kezdte meg tanulmányait, Somogyi József tanítványaként 1979-ben diplomázott, ezután egy évig művészképzős volt. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának 1979-től, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének 1982-től volt tagja. 1993. január 21- én hunyt el.
2013. január 21., Szerző: Merklin Tímea
