100 év nagy idő. Még végiggondolni is nehéz, mi minden történt körülöttünk, pontosabban Nagy Ferencné Ilonka néni körül, s mi minden zajlott a történelemben, amely a magyarság számára a sorsdöntőnek számító XX. századdal elhozta az egyéni és nemzeti megpróbáltatások korszakát.
Nagy Ferencné, aki a vasvári idősek otthona lakója, mintha finoman barázdált arcredőiben őrizné az idő múlását. Nem panaszkodik, amikor arról faggatják, hogy mi is volt a hoszszú élet titka. Egyszerűen annyit mond, hogy
„répát kell kapálni”. Mert a végeláthatatlan sorok kapálása, a munka az, ami az embert élteti. Ez a remény segíti át a nehéz időkben.
Az Idősek Otthonában szeptember 28-án kedden délután nagy volt a sürgés-forgás, ami érthető. Nagy Ferencnét köszöntötték 100. születésnapján. Felköszöntötte lánya, az otthon lakói, annak vezetése, Kovács Tilda alpolgármester és a vasvári Napsugár Klub Gergyéné Szakály Georgina vezetésével. A klub fellépésével egyben hidat is épített a város és az otthon között. A most kialakult barátság – miként az idős emberek mondanák – egy életre szól.
Nagy Ferencné Ilonka néni, négy gyermek édesanyja, ám a sors úgy akarta, hogy kemény élete legyen. A két fiú és két leány közül fia 20 évesen halt meg, majd férje, s másik fiúgyermeke is. A lányok közül egyikük a fővárosban, másikuk Szombathelyen él. Látogatják rendszeresen édesanyjukat. Ám az Uraiújfaluban született Ilonka néni úgy döntött, hogy szombathelyi életét vasvárira cseréli fel, mert az otthonban a legpraktikusabb az élet. Így tud segíteni leányán, akivel eddig a szombathelyi parányi lakásban éltek együtt. Mert segíteni kell ebben a nem túl könnyű, immár 21. századi világban.
– sok –
Vasvári Újság
2004. szeptember
