Kórusunk a tanév rendje szerint működik. Ez azt jelenti, hogy a nyári szünetben nekünk sincsenek próbáink. A tavalyi tanév végén tartott évadzáró egy kicsit másként zajlott. Kértem a többieket, segítsenek összeírni a régi tagokat, és a kedvenc kórusműveket. Ezzel kezdődött el a készülődés. Drimmer Laci volt a leglelkesebb, szinte a volt kórustagok komplett listáját hozta, és a legkedveltebb műveket is összeírta. Nem hiába. Ő az egyetlen a jelenlegi csapatban, aki az elmúlt 25 évben végig kórustag volt.
Az időpontot már nyár elején kitűztük: 2017.november 25. Azért esett erre az időpontra a választásunk, mert nem szerettünk volna belenyúlni az adventbe, viszont szükségünk volt az időre a felkészüléshez. Ezen a bizonyos vacsorán döntöttük el azt is, hogy valami szokatlant fogunk csinálni. Nagyon szeretünk a templomban énekelni, mert a helyszín és az akusztika sokat hozzátesz a művek szépségéhez. A műsorban viszont világi műveket is szerepelnek majd. Ekkor találtuk ki közösen, hogy legyen két helyszíne az esténknek. Az egyházi művek után sétáljunk át a NGKK aulájába, majd ott folytassuk az éneklést, illetve a beszélgetést, ünneplést.
Szeptemberben gőzerővel indultak a próbák. Az egykori kórustagoknak levelet küldtünk, melyben arra kértük őket, csatlakozzanak hozzánk a jubileumi koncerten. Sőt, álljanak be énekelni három mű erejéig!
Szerveződött a nagy nap, jöttek az ötletek. Ha már jubileum, hívjunk a koncertre olyanokat, akik meghatározóak voltak a kórus életében. Így elfogadta meghívásunkat Eisenbeck Ágota, aki nemcsak sok koncertünket aranyozta be csodálatos hangjával, hanem a Vivaldi CD közreműködője is volt. Ugyanígy vállalták a szereplést a Kőszegi Vonósok, akik szintén a Vivaldi CD-n dolgoztak velünk.
Novemberben aztán felgyorsultak az események. A meghívott egykori kórustagok jöttek próbára. Én nagyon izgultam, hogy jól érezzék magukat, hogy elfogadjanak? Nem kellett volna, mert mindannyian nagy örömmel és szeretettel jöttek, mintha régi otthonukba tértek volna vissza. (Kicsit reménykedem, hogy ebből az élményből újabb tagság is kerekedik majd. Szükségünk is lenne ilyen szuper kórustagokra!)Elérkezett november 25-e. Aznap délután tudtunk csak próbálni a zenekarral, és szólistánkkal, Ágotával. Így indultunk neki az estének. A közös élmények és a zene közepette megemlékeztünk Dévay Gézáról, aki a kórus alapítója és motorja volt 2010-ig. Személye pótolhatatlan, de éppen az iránta érzett tiszteletből és szeretetből maradtunk együtt. Azóta a művészeti vezetői feladatokat ketten, Szabó Zoltánnal látjuk el.
Nagyon örültünk, hogy Géza idősebb fia eljött, és velünk ünnepelt. Gergő, amikor csak tud, részt vesz a kórus rendezvényein.
A koncert templomi részének a végén elérkezett a pillanat, hogy a régi tagokkal kibővült kórus közösen énekeljen. Felemelő érzés volt vezényelni, mert a szokatlanul sok figyelő szempár nyomán nagyon szép hangzás szólalt meg.
A következő helyszínre zökkenőmentesen átért mindenki. Oldottabbá vált a hangulat, hiszen a közönség egészen közel ült hozzánk. Tóth Balázs polgármester úr beszédében megköszönte a kórus munkáját, és biztosított bennünket arról, hogy a város továbbra is támogatni fogja együttesünket. A legvégén újra nagy kórussá alakultunk, és a koncertet a közönséggel együtt énekelve fejeztük be. Így minden jelenlévő részesülhetett abban az élményben, amit a közös éneklés nyújt. Az est további részében mindenki talált egy régi ismerőst, elmesélt a többieknek egy felejthetetlen sztorit. Örültünk egymásnak, szívesen nézegettük az emlékekből összeállított kiállítást, és megettük Kónyáné Julika fantasztikus tortáját.
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki dolgozott ezért az estéért. Remélem, sokak számára emlékezetes marad.
A jubileumi koncert után három hetünk maradt, hogy felkészüljünk a hagyományos karácsonyi hangversenyünkre. A kórus nagyon szépen énekelt azon az estén is. És akkor megtörtént az a csoda, amiben eddig egyszer volt részünk, Nagykanizsán. A közönség állva tapsolt. A kórus igazán megérdemelte.
Szeretek velük dolgozni, szeretek velük együtt lenni. Ez a Vasvár Városi Kórus.
Farkas Anikó
