A város október 23-ai megemlékezése koszorúzással, ünnepi beszéddel és kitüntetések átadásával
Az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére megrendezett városi ünnepségen a résztvevők elhelyezték az emlékezés virágait a Főszolgabíró téri „Angyal szobornál”, majd a Nagy Gáspár Kulturális Központ színháztermében V. Németh Zsolt országgyűlési képviselő, környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár mondott ünnepi beszédet. Ezt követően Tóth Balázs, Vasvár polgármestere átnyújtotta a városi kitüntetéseket. Ünnepi műsort a Vasvári Zenei Alapfokú Művészeti Iskola tanulói és tanárai adtak.
Ünnepi beszédet V. Németh Zsolt országgyűlési képviselő, államtitkár mondott. Emlékeztetett, hogy az ünnepségen fejet hajtunk többek között a hősök, a forradalom résztvevői, a bebörtönözöttek, köztük a vasváriak előtt. Márai Sándor szívet tépő sorait is idézte: „Nem érti ezt az a sok ember, /Mi áradt itt meg, mint a tenger? /Miért remegtek világrendek?/Egy nép kiáltott. Aztán csend lett./ De most sokan kérdik: mi történt? /Ki tett itt csontból, húsból törvényt? /És kérdik, egyre többen kérdik,/Hebegve, mert végképp nem értik – /Ők, akik örökségbe kapták -:/Ilyen nagy dolog a Szabadság?” Bizony, ilyen nagy, alapvető, félelmetes és csodálatos dolog a szabadság, fűzte tovább az író gondolatait az államtitkár. Majd visszapörgette az idő kerekét és a kezdetekről szólt:
– Vesztésre álltunk, már rég döntöttek a sorsunk felett, amikor 1944 őszétől a Vörös Hadsereg folyamatosan birtokba vette országunkat, elkezdődött a felszaba-dúlás, ahogy a nép nevezte. Majd beszélt arról, hogy a szovjetek alattomos türelemmel építették fel diktatúrájukat, amely kezdetektől sok magyar életet követelt. Magyarok tízezrei disszidáltak. A diktatúra kiépítése 1949-ben vált rémuralommá. 1956 tavaszán úrrá lett az elégedetlenség, nyíltan is követelték Rákosi távozását. Ebben a szabadságra vágyó, annak ígéretét hordozó légkörben, októberben Rajk Lászlót és társait újratemették. Az eseményen százezres tömeg tartott néma tüntetést. A diákok október 23-ára tüntetést hirdettek, a menet a Petőfi-szobortól indult a Bem téren át a Kossuth térig. A városligetnél ledöntötték Sztálin szobrát. Az események hatására a párt azonnal a szovjetekhez fordult és kijárási tilalmat rendeltek el. A szovjet csapatokat szép számú magyar ellenállók fogadták. Október 25-én tragikus fordulatot vettek az események, a Parlamentnél belelőttek a tömegbe, ahol majdnem 100-an haltak meg. Felidézte, hogyan emlékezett vissza J. F. Kennedy a magyar forradalomra: „1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt – bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel.”
-V. Németh Zsolt hangsúlyozta:- A szív forradalma volt ez, nem az értelemé. Elvis Presley segélykoncertet szervezett, „Béke a Völgyben” című gospeljével tisztelgett a magyarok előtt, amit 47 éven keresztül eltitkoltak, elhallgattak. Kiállt a forradalom mellett Albert Camus, s olasz városok sorra nevezték el tereiket a magyar mártírokról. Hiába voltak mámorosok az első napok, Moszkva bábkormányt állított fel, aminek élén Kádár János állt. Az ország katonai megszállás alatt volt, a szovjetek a forradalmat leverték, majd megkezdték a módszeres, kíméletet nem ismerő, emberéleteket nem sajnáló megtorlást. Az áldozatok valós, pontos számát máig nem tudjuk. Kádárék emberei 400 személyt gyilkoltak le, 21 ezernél is több embert, köztük vasváriakat börtönöztek be, 16 ezret internáltak, 200 ezren hagyták el az országot. ?56 következményét levonva kijelentette: a szabadság minden korban fontos. Majd a korabeli statisztikai adatokat is megosztotta a megjelentekkel. Eszerint 1956-ban 40 fillér volt a kifli, a zsemle, három forint a kenyér, a munkások átlagbére 1194 forint volt, egy férfi öltöny is körülbelül ennyiért lehetett megvenni, miközben hétezer forintba került egy motorkerékpár. Ez volt az az év, amikor az elégedetlenség olyan szintre hágott, amikor nekiment az ország egy világbirodalomnak. Vegyünk példát a bátraktól!, akik részt vettek a harcokban, szervezkedtek, ellenálltak! – szólított fel, majd folytatta: – Vegyünk példát arról a generációról, amelynek tagjai gyes és gyed nélkül vállaltak gyermeket, hogy fennmaradjon ez az ország. Mert országunknak erre van a legnagyobb szüksége, arra, hogy itt magyarok éljenek.
Felhívta a figyelmet a Bécsi Kurír ebben az évben, szeptemberében, a bécsi iskolások 75 ezres körében készített adatra: – A diákok közül 32 ezer vallották magukat muszlin vallásúaknak, 30 ezer volt a keresztények száma, 15 ezren pedig nem tartották magukat vallásosnak. A büszke császárvárosban többségben lettek a muszlimok. Szeretnénk magyar Magyarországot, amihez kell az 1956-os generáció vitalitása.
Az Angyal szobor melletti koszorúzási ünnepségen a Himnusz dallamait a Vasvári Fúvószenekar szólaltatta meg. A koszorúzásnál képviseltette magát a Földművelésügyi Minisztérium, Vasvár Város Önkormányzata, a Vas Megyei Kormányhivatal Vasvári Járási Hivatala, a FIDESZ Magyar Polgári Szövetség Vasvári Szervezete, a Jobbik Magyarországért Mozgalom, a Demokratikus Koalíció, a Ficánkoló Óvoda, a Kardos László Általános Iskola, a Szombathelyi Szolgáltatási, Szakképzési Centrum Béri Balogh Ádám Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája, a Vasvári Önkéntes Tűzoltó és Polgárőr Egyesület és az Önkormányzati Tűzoltóság. Az emlékezés virágait elhelyezték az ?56-os vasvári forradalmárok is.
