„…Megint csak azt mondom, hogy: bort igyatok!
Aztán majd kedvet kaptok a csókolózásra, a virágszedésre, a barátságra,
a jó mély alvásra, a nevetésre, és újság helyett reggel költőket fogtok olvasni…”
(Hamvas Béla: A bor filozófiája-részlet)
Az április 25-én tartott idei Vas megyei borversenyre- mely a kőszegi a „Szőlő Jövésnek Könyve” hagyományápoló ünnepnek része- 82 bort neveztek a gazdák. A kiírásnak megfelelően 2010-es évjáratúakat. A Vas megyei termőhelyen termett szőlőből készült borok között előfordultak a nagy pincészetek borai és úgynevezett hobbi borászok munkájának eredményei egyaránt. Jellemző a verseny rangjára, hogy általában ezt megelőzően rendezik a kisebb, települési versenyeket, hogy egyfajta „elő-zsűrizés” után, az ott már jól szerepelt borokat nevezzék a gazdák. Természetesen fontos tapasztalatokat szerezhetnek a szakemberek a versenyen: milyen állapotúak a tavaly termett szőlőből készült borok, mit kell még tenni a jobb minőség elérése érdekében, milyen hibákon kell, vagy lehet még javítani. A zsűri tagjai közt volt az Országos Borminősítő Intézet, a Sopron Borvidéki Tanács, Kőszeg-Vaskeresztesi Hegyközség képviselője, és jelenlétével megtisztelte a rendezvényt Patthy Krisztina Kőszeg borkirálynője is. A rendezvény lebonyolításában közreműködött többek közt Kovács Ferenc, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke, a Vas Megyei Borverseny fővédnöke Huber László kőszegi polgármester. Taschner István, a Sopron Borvidéki Tanács elnöke, Stefanich Kornél a Kőszeg-Vaskeresztesi Hegyközség elnöke, Hatos István, a Kőszeg-Vaskeresztesi Hegyközség hegybírója, a Kőszegi Borbarát Hölgyek Egyesülete elnöke, Tóth Adrienn és a Kőszegi Borbarátok Egyesületének elnöke, Alasz László, valamint
Patthy Krisztina borkirálynő és prf. Dr. Kállay Miklós borász, a Magyar Borakadémia elnöke, mint szakmai vezető.
Elmondható hát, hogy jelenleg ez a legrangosabb megyei borverseny. Ezért is figyelemre méltó, hogy a fehérborok kategóriájában arany minősítést és második helyezést ért el ezen egy vasvári termelő bora Zöld veltelinijével. Múlt havi számunkban már jeleztük; ez az egész Hegyhátnak szóló siker, mert mindössze öt arany lett ebben a kategóriában.
Sipos Károlyt sokan ismerik Vasváron. Közutas művezetőként és biztosítási szakértőként is. Újabban távolabbiak is egyre többen ismerkednek a nevével úgy, mint aki a megye egyik legkiválóbb borát termeli. E mögött persze hosszú évek kemény szívós kitartó munkája áll. Tudjuk; a szőlővel, a borral való foglalatosság türelemre, és szolgálatra is tanít, ezért mindenképpen tiszteletreméltó tevékenység. Különösen igaz ez azokra, akik nem főállásban művelik, mert biztos megélhetést csak keveseknek nyújthat. Hogy honnan jön ez az elszánás, elkötelezettség Sipos Károly esetében? Erről az elmúlt években kétszer is írtunk lapunkban, egy-egy korábbi borászsikere alkalmából. Öt éve az oszkói hegyen megrendezett kistérségi borversenyen a Vasi – Hegyhát legízletesebb borának minősítették az általa készített muskotályt (muskot otonell). Aztán két éve az V. Oszkói Orbán Napi Hegyi Vigadalom térségi borversenyen megint csak tarolt boraival, egyszerre négy érmet is elhozott.
„Én csak a föld, a szőlő, elhunyt apósom iránti tiszteletből borászkodom…” – mondja szerényen. 2004 óta foglalkozik szőlészettel egy mindössze 0,25 hektáros területen. A családi örökségként átvett csipkereki hegyen szívügyévé vált a szőlőtermesztés, és Vizvári Sándor szakmai tanácsait követve – mint borosgazda- egyre komolyabb sikereket tudhat magáénak. A badacsonyi szőlősgazdák szerint, a bor megmutatja a gazda lelkét, hozzáértését, és viszonyát a világhoz, a természethez. Csak meg kell kóstolni, s máris tudjuk, kivel is állunk szemben. Sikerborait termő tőkék nem őshonosak e tájon.
Néhai apósának barátja, a Badacsonyi Borkutató Intézet bormérnöke Legli Ottó egykor azt tanácsolta; telepítsenek zöld veltelinit es muskotályost Csipkerekre, mert az jól bírja az ottani kötött agyagos talajt. Terméshozamuk, kitűnő fajtaadottságaik valóban jól érvényesülnek. Egy 33 éves es egy 19 eves telepítésű fajta borairól van tehát szó, mely acél tartályos érleléssel es tartással készült. Szemben a régi mennyiségi szemlélettel, ő a visszafogott termelésnek a híve.
” Ez a veltelini száraz, fantasztikusan friss, illatos, s egy csipetnyi hegyi zöldalma illattal is rendelkezik. Olyan, mintha a napsütéses, vénasszonyok nyarát idéző tiszta csipkereki levegőből dúsitottuk volna”- vall nagy szeretettel saját produktumáról. A május 29-i idei oszkói Orbán Napi Hegyi Vigadalom helyszínén éppen egy tévériporternek nyilatkozott, mikor felkerestük. Ezt követően váltottunk szót a termelővel és szaktanácsadó mentorával. – Először indultam megyei versenyen, bár ez mindig titkolt vágyam volt mióta csak átvettem apósom szőlőültetvényét és pincéjét – mondja. Van ott egy 89-es megyei borversenyen való kiváló szereplést dokumentáló oklevél. Számomra ez mindig mérce volt, melynek szeretnék megfeleni. Talán igazolás az eddigi munkám helyességére, hogy hivatásos borászokat is megelőztem a mostani megyei megmérettetésben, köztük neves kőszegi, vaskeresztesi, sághegyi szakember termelőket is.
Vízvári Sándor hozzáfűzi ehhez: jól teljesítő fajtát választott és a rügyterhelést, metszési módot is kitűnően alkalmazta. Sikerének titka abban is rejlik tehát, hogy nem a mennyiségre-tömegtermelésre- hanem a minőségre törekszik. Örülök, hogy Sipos Karcsi barátom megfogadta jobbító szándékú tanácsaimat is. Azt is el kell mondanom, hogy más hegyháti borosgazdáknak is akadnak még kiaknázatlan tartalékaik, többen is megállhatnák a helyüket a megyei borversenyen is. Vannak még itt olyan értékek, melyeket be kellene mutatnunk, ezért arra bíztatok minden gazdatársat ne titkolja eredményeit, bátran lépjen a színre. A mostani kistérségi borversenyen természetesen ismét hozta a papírformát Sipos Károly. A 42 vizsgált bor három arany díja közül egyik az övé. Nem meglepetés az sem, hogy megint birtokolja a Vasi Hegyhát legízletesebb borának címét is.
Gratulálunk!
– aus-
