Vasi Őrtüzek címmel kétnapos irodalmi konferenciát rendeztek február elején öt valós és egy tiszteletbeli hegyháti helyszínen. A tanácskozás több különleges irodalmi szenzációval mutatkozott be idén. Mindjárt a kezdő napon ősbemutatót tartottak. Érdekessége volt, hogy Kisfaludy Sándor eddig az irodalomtörténetben feldolgozatlan öt kámi évét derítette fel és írta meg népszínműként hiteles levéltári információk alapján Tausz István helytörténész.
A „Búcsú Kámtól” című darab Kisfaludy Sándor és felesége, Szegedy Róza utolsó kámi napjairól szól. Öt év után kénytelen a házaspár a beteg feleség számára jobb klímát jelentő Sümegre költözni. Ezt a néhány napot mutatja be a darab, melyet a Vasvári Játékszín tagjai adtak elő. Kisfaludy szelleme nem csak a színi előadásnak köszönhetően, hanem egy konferencia által megidézve tért haza Kámba. Több irodalomtörténész, köztük dr. Fűzfa Balázs is jelen volt, aki összehasonlító verselemzést tartott három századforduló három költeményéből. Az előadók közt szerepelt a vasvári középiskolás, Jákfalvy Brendon, aki fiatal versíróként beszélt Kisfaludy polihisztorságáról. A napból a gasztronómia sem hiányozhatott. A költő korának ételeit, italait szolgálták fel a Mozduljunkám Egyesület tagjai. Ezekről Tausz István helytörténész tartott rövid ismertetőt. Az asztalokra kerülő szikvíz a feltaláló Irinyit idézte. Ami a bort illeti: a kéknyelű egyenesen Badacsonyból érkezett, de a kor italaként volt az asztalon olasz rizling, szürkebarát és ürmös bor is. Utóbbiról ismert, hogy elsőként Kisfaludy felesége, Szegedy Róza jegyezte le és honosította meg a fűszeres nedű nevét.
A fehér asztalokon málna-, és eperszörp is várta a lakomázókat. A főétel marhából készült gulyás volt, melyet az 1800-as évek receptje alapján, Heckenast Gusztáv Receptkönyvéből készítettek el a kámi civil szervezet tagjai. A főétel kísérője a tepertős pogácsa és túrós, meggyes rétes volt. A konferencia második napja nem nélkülözhette a vándor jelzőt: nyolc óra alatt öt településen fordult meg a hallgatóság. A helyeket természetesen irodalmi szál kötötte össze: Bérbaltaváron, Nagytilajban, Csehimindszenten Nagy Gáspár emlékét idézték fel előadásokkal, közös versmondással. Tiszteletbeli hegyháti helyszínként vonták be Zsennyét, Békássy Ferenc költő szülőhelyét a szervezők. Itt Weiner Sennyei Tibor, a költő életmű kutatója, író tartott előadást. A konferencia Vasváron zárult. Az utolsó helyszínen is tartogattak irodalomtörténeti meglepetést a szervezők a résztvevők számára. A váratlan felfedezésről Gergye Rezső, házigazda népművelő számolt be, aki elmondta: Nemrégiben a véletlen folytán az irodalomtörténet számára eddig nem ismert vasvári kapcsolatait, kötődését találták meg Székely János jó nevű költőnek, írónak, filozófusnak.
Elmondta: csaknem harminc évvel ezelőtt az író Profán Passió című darabját a vasvári Szentkúton adták elő színjátszóival. Akkor még nem is sejtették, hogy a téma valószínűleg épp a Szentkúton ihlette meg Székely Jánost, akiről kiderült: 1944 őszén a háború miatt katonai reáliskolájukat ideiglenesen Marosvásárhelyről Vasvárra és Zsennyére helyezték át. A huszárapródok itt töltöttek csaknem három hónapot. Ezek a tények további kutatásokat indíthatnak el a vasvári múzeum, vagy Tausz István helytörténész részéről. Még az is lehet, hogy ez alapján a kámihoz hasonló újabb színjáték születhet a hegyháti szerzőtől. A két napos program az eseményre emlékeztető, egyedi címkét kapott gyufásdobozok kiosztásával zárult, a Vasi Őrtüzek gondolatához szervesen illeszkedve.
pm
Fotó: Nagy Gáspár Kulturális Központ
