A Palotaőrség, a Koronaőrség és a Díszegység díszruháinak paszományait is évtizedek óta a vasvári kötődésű Tóth János készíti
Az országban immár nagyon kevés paszományos mesterember dolgozik. Ők azok, akik a korabeli ünnepi ruhákhoz: Atillákhoz, Bocskai szabású ruhákhoz, valamint a bútorhuzatokhoz és függönyökhöz szükséges zsinórokat, bojtokat kézműves technikával elkészítik. Tóth János több szállal is kötődik Vasvárhoz, ahol hajdanán évekig járt iskolába, s ahova a barátaihoz évről évre visszahúz a szíve. Beszélgetésünk alatt kiderült, hogy paszományos munkája sokkal több annál, mint amit elsőre bárki is gondolhat erről az ősi, autentikus, középkortól eredeztethető mesterségről.
Tóth János immár negyven esztendeje dolgozik kisiparosként, igazi iparos mesterember. Budapesti cégük harmadik generációs paszományos és gombkötő műhely. Termékeiket autentikus módon, korhű módszereket alkalmazva kézzel gyártják, legyen szó egyedi stílusú, különleges megrendelésre készülő paszományokról, zsinórokról, vagy éppen Bocskai és Atilla szabású ruhák korhű zsinór díszítményeiről. Dolgoznak hagyományőrző egyesületeknek, huszár bandériumoknak, tánccsoportoknak, zenekaroknak, az ország összes színházának, divattervezőknek és lakberendezőknek is.
Tóth Jánost arra kértük, hogy először vasvári, hegyháti kötődését ossza meg velünk:
-1954-ben születtem Gersekaráton. Tizenegy éves voltam, amikor 1965-ben Vasvárra költöztünk, ahol a hatodik, a hetedik és a nyolcadik osztályos tanulmányaimat folytattam. Petőfi Sándor utcai hajdani házunk ma is áll. 1968-ban kerültem ipari iskolába Budapestre, ahol azóta is élek. Bár 1973-ban, amikor a szüleim még Vasváron laktak, egy esztendőig a hegyháti városba visszaköltöztem dolgozni akkor még festő-mázolóként. A mai napig szoros baráti kapcsolatok fűznek a városhoz. Nagyon szeretek biciklizni, öt-hat alkalommal is előfordult, hogy a feleségemmel bringára pattantunk és Vasvárra kerekeztünk. De volt olyan túránk is, amikor Villány-Nagykanizsa-Zalaegerszeg útvonal felől közelítettük meg Vasvárt, hiszen ez a város nem maradhatott ki túránk állomásai közül.
A paszományos mesterséggel való megismerkedéséről tudakolóztunk:
-A mesterséggel feleségem révén ismerkedtem meg, az ő édesapja volt paszományos. Az eredeti szakmám szobafestő-mázoló, de miután 1980-ban bekerültem a családba, azóta csak ezzel a nagy figyelmet, türelmet, kreativitást és kézügyességet igénylő munkával foglalkozom. A szakma összes csínját-bínját szerettem volna elsajátítani, ezért az utolsó gombkötő mesterektől is tanultam, ugyanis a II. világháború után nincs paszományos képzés hazánkban. A legendás Csehi Pál gombkötő mestertől nagyon sok fortélyt lestem el, őt tekintettem igazi mesteremnek. A paszományos ma már egy képesítés nélküli szakma. Ezáltal szinte elképzelhetetlen, hogy a szomszéd úgy döntsön: nyit egy paszományos üzletet. Éppen a napokban mentem nyugdíjba, immár 40 éve, hogy kisiparosként dolgozom. A paszományok készítésével nem hagyok fel, egész nap most is reggeltől estig ezzel foglalatoskodom. A családom szerint kicsit megszállottja is vagyok a mesterségnek. A vállalkozásunkban heten-nyolcan dolgozunk, mai napig eltart bennünket. Harminc éve én foglalkozom a gombkötő és zsinórkészítő részleggel. A paszomány tulajdonképpen dísztő rövidárut jelent, a gombkötő pedig a gépekkel készített díszes szalagokat ruházatokra, bútorokra álmodja meg, helyezi el.
Az ország összes színházának beszállítanak
Kik a megrendelőik? – tettük fel a kérdést.
— Nagyon régóta, több évtizede mi szállítunk a Palotaőrségnek, a Díszegység, s a Koronaőr díszruhákon is a saját paszományaink láthatók. Cégünk folyamatosan kapcsolatban áll a Hadtörténeti Múzeummal, a Nemzeti Lovas Díszegységgel, a Pénzügyőr Zenekarral, számos bandériummal. Restaurálást is végzünk és új paszományokat is készítünk a történelmi hűség jegyében, de egyedi elgondolások alapján is. A kosztümös darabok kapcsán az összes hazai színházba beszállítunk, így a zalaegerszeginek, szombathelyinek, győrinek, veszpréminek is, de tőlünk rendel az Operaház és a Budapesti Operettszínház. A divatvilág számára is megtetszettek a paszományok. A közelmúltban rendezték a Folktrendet, a magyarság hagyományos öltözködési kultúráját, népi motívumait felvonultató divatbemutatót, amelyet a Földművelésügyi Minisztérium szervezett. Örömömre itt találkoztam V. Németh Zsolt államtitkárral, országgyűlési képviselővel, akit szintén immár évtizedek óta ismerek. De a tervezők mellett lakberendezők elgondolásainak is eleget teszünk. Több, mint 100 terméket készítünk. Sokkal több lehetőség van a paszományokban, mint azt bárki is elsőre gondolná, akár színekben, formákban, kreatív megvalósításokban egyaránt. A református egyháznak is mi készítjük a palástkötőket. A kezdetek kezdetén még legyezgette a hiúságomat, hogy nagyon sok híres ember kereste meg cégünket, így például Szörényi Levente is, de idővel egyértelművé vált, hogy ismert embereknek is dolgozunk. Én hiszem azt, hogy figyelemmel, kitartással majdnem minden szakma elsajátítható. A paszományos mesterséghez alapvetően finom kéz szükséges.
Majd az iránt tudakolóztunk, hogy átörökítette-e mesterségét a családon belül?
-Harmadik generációs a paszományos cégünk, azaz a feleségem édesapja után én is ennek a mesterségnek lettem szinte a megszállottja és informatikus végzettségű, diplomás fiam is emellett a tevékenység mellett döntött. Fontos volt, hogy más végzettsége is legyen, hogyha baj lenne – ami reményeink szerint nem lesz -, akkor is több lábon tudjon állni. A nővérem fia, Keresztes Gábor, aki oszkói kötődésű érettségi óta dolgozik nálunk. Van olyan munkatársunk, aki 1991 óta velünk viszi előre a céget. A fiammal mi a minőségi, első osztályú kézimunkáért felelünk.
A beszélgetés végén a vasvári kapcsolatokhoz még hozzáfűzi: alkalmanként részt vett már városi bálokon, s 1990 óta jár vissza Vasvárra közös baráti disznóvágásra.
Tóth János egy igazi úriember, aki érezhetően a mai napig örömét leli munkájában, feltölti, erőt ad számára. Mint mondta, a paszományos egy olyan mesterség, amit hosszú évtizedek múltán sem lehet megunni.
Mi a paszomány?
Paszomány (régiesen paszománt): arany-, ezüst- vagy selyemszálakból készített lapos szalag, zsinór vagy más alakok, amelyeket díszítésül öltönyökre szoktak felvarrni. A paszomány-díszítésekről különösen híres a magyar főúri díszruha, a mente és nadrág, amely néha igen míves cifrázatú paszománnyal volt felékesítve. A paszományok általában pár centiméter szélesek, mintásak vagy minta nélküliek, a ruházat és a brokátokkal, bársonyokkal bevont bútorok díszítésére szolgálnak. A paraszti viseletben a selyem- és bársonyszoknyák, blúzok, mellények paszományozása a 19. – 20. században volt divatos. Az első magyarországi paszományos céh Lőcsén alakult 1492-ben. A paszományokat évekkel ezelőtt felfedezte magának a divatipar, több tervező előszeretettel használja legújabb kollekcióján.
