Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 163. évfordulójának előestéjén ünnepelni gyűltek össze a vasváriak. Ünnepelni forradalmat, szabadságot, hazát, nemzeti egységet, tavaszt, vagyis mindazt, amit március 15. jelent. Az ünnepség résztvevői a Béke utcai óvoda előtt gyülekeztek, s gyertyákkal, fáklyákkal, katonadalokat énekelve vonultak a Március 15. térre, ahol koszorúzással kezdődött az ünnepi műsor.
Vasvár város képviselő-testülete nevében Tóth Balázs alpolgármester és Galambos István tanácsnok, a Vasvári Cigány Kisebbségi Önkormányzat nevében Kánya László elnök koszorúzott. Az emléktáblánál koszorút helyezett el V. Németh Zsolt vidékfejlesztési államtitkár. Majd a pártok helyi szervezeteinek, a város intézményeinek és civil szervezeteinek képviselői is az emlékezés koszorúját helyezték el a Március 15. téri emléktáblánál.
Az ünnepi műsor a Nagy Gáspár Kulturális Központ Színháztermében folytatódott. Az emlékezőket Tóth Balázs alpolgármester köszöntötte. Hangsúlyozta: 1848. március 15-e visszafordíthatatlanul utat nyitott a polgári társadalom kialakulásához, a modern nemzetállam létrejöttéhez. Lerakta az alkotmányos jogállam alapjait és visszafordíthatatlanul meghatározta az ország jövőjét. A forradalomhoz hosszú évek munkája vezetett, a dicsőséges napot megelőzte egy reformkor. Szükség volt Széchenyi Istvánra, aki az ország modernizálását ugyan nem kötötte össze hazánk függetlenségével, de az 1825-ös országgyűlésen birtokainak egy évi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia létrehozására. Szükség volt Wesselényi Miklósra, aki az 1832-35-ös országgyűlésen az ellenzék vezéralakja volt. Szükség volt Kossuth Lajosra, aki az ország felemelkedését önálló, független nemzeti államként látta, aki új politikai eszközt teremtett: a sajtónyilvánosságot, s aki az általa írt Országgyűlési Tudósításokkal befolyásolta, meghatározta az országos közvéleményt. Szükség volt Batthyány Lajosra, az 1847-ben alakult Ellenzéki Párt vezetőjére. Szükség volt a kedvező történelmi helyzetre, az Európán végigsöprő forradalmakra, s természetesen a márciusi ifjakra. Kiemelte: senki nem tudhatja előre, hogy egy társadalomban évek, évtizedek óta fokozódó feszültség, tenni akarás mikor fordul át cselekvésbe. Az ifjúság 1848. március 15-e reggelén, egy hideg, esős délelőttön néhány óra alatt egy 8-10 fős lelkes társaságból többezres sokasággá nőtt, s megtestesítette a nemzet akaratát. A forradalom lázas napjai rövidesen dolgos hétköznapokká simultak, a lánglelkű hősöket felváltották a közkatonák. A történelmi pillanat után meg kellett tervezni az ország életét: a közigazgatást, a gazdaságot, felállítani a nemzeti hadsereget. Az országnak nem forradalmi hevületre, hanem hideg fejjel meghozott, ésszerű döntések sorozatára volt szüksége. Hangsúlyozta: az 1848/49-es forradalom és szabadságharcra emlékezve mindenki kiválaszthatja magának életkorától, gondolkodásmódjától, vérmérsékletétől függően a legmegfelelőbb példaképet. Mindegy, hogy a forradalmárt választjuk, vagy a reformpolitikust, a múlt üzenetét ne felejtsük el: országunk felemelkedéséért csak közösen, az egyéni érdeket félretéve, egymással összefogva kell dolgoznia mindannyiunknak. Hiszen amikor nem magányosan, hanem közösen keressük a megoldást, akkor nem valami ellen, hanem valamiért dolgozunk, akkor lehet jutalmunk a fejlődés, a haladás, az előrejutás. Ünnepi beszédét e gondolatokkal zárta: a nemzeti öntudatot a márciusi ifjak örökségként ránk hagyták. Őrizzük meg, vállaljuk mindenki előtt és mindenkor hazafiságunkat, azt, hogy magyarok vagyunk. Kötelességünk erre megtanítani gyermekeinket, ha valamikor szükség lesz, ők is tudjanak márciusi ifjak lenni.
Majd a Kardos László Általános Iskola negyedik évfolyamának diákjai verses-zenés, vetített képekkel kiegészített összeállítással idézték fel 1848. forradalmait. Az európai történések mellett megelevenítették a színpadon a pesti forradalom helyszíneit, történéseit, főbb alakjait. -vv-
