Hősök napi megemlékezést tartottak a II. világháborús emlékműnél
Hősök napi megemlékezést tartottak május utolsó vasárnapján a II. világháborús emlékműnél. A koszorúzással egybekötött megemlékezésen Dobolán Gábor, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Vasvári Tankerületének igazgatója mondott ünnepi beszédet.
„Aludjatok hát, Isten katonái, aludjatok ti boldog pihenők!/ Ringassanak szelíden, mint az álom, idegen földek, távoli temetők!”, hangzott el a Kardos László Általános Iskola ünnepi műsorában. A hazáért elesettek tiszteletére összeállított műsorban Mozsár Dániel és Vass Zoárd mondott verset.
„A háborúnak nincsenek győztesei, csak vesztesei”, idézte egy idős bácsi fájdalmasan bölcs szavait ünnepi beszédében Dobolán Gábor, a helyi tankerület igazgatója. Emlékeztetett arra, hogy a hősök napja tekintélyes múltra tekint vissza, ugyanis már 1917-ben törvénybe fogalmazták: minden község és város örökítse meg azok nevét, akik a hazáért életüket áldozták. Ezt követően 1925-ben a honvédelmi miniszter rendelete szerint május utolsó vasárnapja a hősök emlékünnepe lett. A tankerületi igazgató kitért arra, mit jelent az a fogalom: hős. Majd felhívta a figyelmet arra, hogy a hős képességei nem csak testi, fizikai jellegűek, hanem lelki, szellemi erők is egyben. Beszédében szólt arról, hogy 1956 őszén egy ifjú katona Veszprémben szolgált. Éppen ő volt az ügyeletes. Egyszer csak szovjet harckocsikat látott a laktanya felé közelíteni. Éppen a telefont emelte fel, hogy jelentést tegyen, amikor egy géppuskasorozat végzett vele. A katona 10 kilométerre innen, Szemenyében lakott. „A golyó nemcsak vele végzett, hanem az álmaival, a jövőjével. Végzett szülei reményeivel. Tudta-e reggel, hogy ő hős lesz? Álmodott-e arról, hogy valamikor az legyen? A kérdésekre nem tudhatjuk a válaszokat, de azt igen, hogy az ember nem születik hőssé. Azzá válni kell”, fogalmazott Dobolán Gábor. Kiemelte, hogy az első világháborúban csaknem 531 ezren vesztették életüket, míg a második világégést követően 350-400 ezren haltak hősi halált. Ezekhez az adatokhoz hozzá kell számítani még a sebesültek, a polgári áldozatok és a holokauszt során elhunytak számát is. Így több millióra tehető az áldozatok száma. Beszéde végén kiemelte, hogy hősnek tartja mindazokat, akiknek volt erejük együtt élni a borzalmakkal, felülemelkedtek a velük történteken. Mint mondta, emlékeznünk kell azokra, akik nem lehettek győztesek, s túlélők sem. Ezt követően a Vasvári Fúvószenekar eljátszotta azt a gyászdalt, melyet korábban az ünnep tiszteletére Komor András szerzett. Egyházi áldást adott Szakál Szilárd káplán, aki beszédében emlékeztetett arra, hogy Jézus is a városon kívül halt meg, idegen sírkőbe temetették. Megjegyezte: a hősök közül sokan idegen földben nyugszanak.
Majd az intézmények, pártok, társadalmi szervezetek képviselői helyezték el koszorúikat az emlékműnél. Elsőként V. Németh Zsolt, vidékfejlesztésért felelős államtitkár, a térség országgyűlési képviselője. A Vasvári Járási Hivatal képviseletében Tauszné Vincze Edit helyezte el az emlékezés virágait. Vasvár önkormányzata nevében Kovács Tilda polgármester asszony, a Kardos László Általános Iskolától Sejberné Szabó Marianna igazgató és a két versmondó diák, valamint a Fidesz vasvári csoportja képviseletében Tóth Balázs koszorúzott. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat vasvári csoportját az eseményen Hetési Tiborné, Steiber Imréné és Pusztai Antalné képviselte. A hősök hozzátartozói nehéz szívvel helyezték el az emlékezés virágait. Ezt követően a résztvevők a korábbi évekhez hasonlóan a nagymákfai és a kismákfai emlékműnél is lerótták tiszteletüket.
Simon-Németh Adél
