Az oktatási ombudsman és neves mesepszichológus is előadást tartott a Kardos iskola megyei nevelési konferenciáján
Az iskolai konfliktusok és azok kezelése került a figyelem középpontjába a Kardos László Általános Iskolában megtartott megyei nevelési konferencián, amelyet november 8-án rendeztek meg az intézményben.
A hangulatot az iskola tehetséges színjátszósainak műsora alapozta meg. Sejberné Szabó Marianna, a Kardos László Általános Iskola igazgatónője megköszönte Süle Erika és Kovácsné Németh Edit pedagógusok felkészítő munkáját. Kiemelte: hosszas egyeztetés után valósult meg a megyei konferencia időpontja. Mi is történik november 8-án, a mai napon?, tette fel a kérdést az igazgatónő. Amerika elnököt választ, az Országgyűlés az alaptörvény módosításáról szavaz, Vasváron pedig szakmai napot tartanak két neves előadóval. Egyikük dr. Kádár Annamária mesepszichológus, marosvásárhelyi egyetemi adjunktus, másikuk: dr. Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa. A rendezvényen köszöntötték Fodor István tankerkerületi igazgatót, a rendezvény egyik fő támogatóját, aki szólt az igazgatónő és a tanárok áldozatos munkájáról, ami nélkül nem megvalósulhatott volna meg a megyei rendezvény. Kiemelte: céljuk a gyerekek oktatása, nevelése. Hangsúlyozta: mindig jól jön a segítség, így a két előadótól is fontos üzeneteket kapunk. Megjegyezte: fontosnak tartja az őszinte kommunikációt.
A magyarországi oktatási jogok biztosa, dr. Aáry-Tamás Lajos az oktatási konfliktusok természetéről beszélt. Elmondta, hogy évi 22 ezer panasz érkezik hozzájuk. Nagyon fontos, hogy megállapítsák, milyen közös gyökere, nevezője van ezeknek a konfliktusoknak. Kiemelte: az Egyesült Nemzetek Szervezete korán elkezdett foglalkozni az oktatási jogokkal. Kiderült: Magyarországot Ugandával nem nagyon lehet összehasonlítani, de az államok vállalásai alapján van négy pillér, ami alapod ad az összevetésre.
Ilyen az elérhetőség, azaz lesz-e, van-e annyi épület, ahova a gyerekek el tudnak menni iskolába? Másik: a hozzáférhetőség. Nem elegendő az épület, de be is kell oda engedik a gyerekeket. Van olyan hely a világon, ahol lányok nem is mehetnek iskolába. Harmadik pillér az elfogadhatóság: azaz a család és az iskola között van-e szakadék, mekkora a távolság? Fontos a helyi alaptanterv. A negyedik pillér az alkalmazkodóképesség. Ezt a fogyatékokkal élő gyerekeknél lehet a legjobban érzékelni. A siket gyerekek első intézménye 130 évvel először jött létre Vácon, 100 éve oktatják a vak diákokat. Most, a megváltozott világban a tejcukor érzékeny gyerekeket nem engedték be a menzába. Nem lehetett az anyuka által vásárolt ételt az anyuka által vásárolt mikróban megmelegíteni az iskolában. Így a szülő panasszal élt.
Az ombudsman elmesélt egy történetet, amely Debrecenben az Immánuel Otthonban játszódott. Bevitték egy osztályterembe, ahol négy diák volt három tanárral. Volt olyan gyerek, aki csak pislogni tudott. Tél van? Jött a válasz, azaz a pislogás. Ha ötöst kapott, ha tudta a választ, akkor csörgővel jelezték felé örömüket és dalt énekeltek. Ennek a konklúziója: ma már nincsenek képezhetetlen gyerekek, mivel a pedagógusok megmutatták, hogy tanítható minden gyermek. Ismertette: korábban az önkormányzati rendszer korlátai megálltak az önkormányzat határainál, ezt látták a panaszokból. Ha nem sikerült megoldani a problémát, akkor a polgármester azt mondta a családnak, hogy szülőként nekik kell megoldást találni a gondokra. Most, az állami fenntartás előnye az, hogy mindent tudnak, mindenki felkerült egy országos térképre. Kiemelte: Kelet-Közép-Európában jelenleg mi dolgozunk a legjobban az adatokból.
A jelenlegi rendszer hátrányáról is beszélt. Ilyen, hogy például több helyen délután négy óra előtt azért nem engedik el a gyerekeket, mert sokszor ezáltal a tanárok óraszáma nem lenne meg. Teljes munkaidőt töltenek a gyerekek az iskolában. Kiemelte: olyan még nem volt, hogy az iskola dönti el a család helyett, mi a jó a gyereknek. Jelenleg is ragaszkodik az oktatási rendszer a házi feladatokhoz, a tradíciókhoz. Rendszerváltás után minden kormány belefogott az oktatási reformba. Mozog a rendszer, nem lehet látni a stabilitást, ami konfliktusokat eredményez. Ideális lenne, ha nem lenne házi feladat, az iskolai fakkokban hagynák a gyerekek a füzeteket, a könyveket, amiket nem kellene cipelni. Így a diákok zsebre dugott kézzel mehetnének haza. Az ilyen iskolában jó a hangulat. Arra kérte a szülőket és a pedagógusokat, hogy a gyerekekkel írassák le három pontban: Mitől jó az iskola?, Mitől rossz az iskola?
Miért tanítunk?, tette fel a kérdést. Mit gondolunk mi, magyarok a tudásról?, kereste a válaszokat. Az oktatás közszolgáltatás, adóforintokból működik. Csak a társadalombiztosítási rendszerben vagyunk többen, mint az oktatásban. Az oktatás mindig kevesebbet kapott, mint a korábbi évben.
Hangsúlyozta: a finn oktatásról sokat hallunk. 37-38 éve elindítottak egy társadalmi vitát arról, „milyenek legyük mi, finnek 50 év múlva”. A társadalmi csoportok 12 oldalba összefoglalták a válaszokat. Két mondat volt az oktatásról. Egyik: a garázsokban és a sufnikban bütykölőket be kell hozni az oktatási rendszerbe. A másik mondat szerint: nem hagyhatják a szüleiket és a nagyszüleiket meghalni addig, amíg nem adták át a tudásukat.
Majd törökországi élményéről mesélt, ahol a helyiek úgy tartják: az oktatás a kultúra hídja. Konfliktuskezelés az iskolában perspektívaváltással
A pedagógus szakma és érdeklődő szülők leginkább dr. Kádár Annamária egyetemi adjunktust, pszichológust, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem előadóját várták. A szakember kényes nevelési helyzetekhez adott hallgatóságának útravalót. Előadása is ezt a címet kapta. Az adjunktus a dackorszakból, a testvérféltékenységből, a szorongásból és a gyászveszteségből adódó konfliktushelyzetekről, ezek lehetséges megoldásairól beszélt.
„Van egy gyönyörű legenda, miszerint a JóIsten, mielőtt földre bocsájtja a gyermeket, tudást és bölcsességet ad számára és köt vele egy titkos egyességet, hogy „csitt, erről senkinek sem beszélhetsz”. Állítólag ezért csipkézett a felső ajkunk, mert Isten ujjlenyomata van rajta. Egész életünk nem más, mint ennek a tudásnak, titkos bölcsesség visszaszerzése, újramesélése” – kezdte előadását a pszichológus.
A bölcsességhez tartozik a szakember szerint az, hogy tudjunk egyes helyzetekben, így konfliktusok esetén szemléletmódot váltani a megoldáshoz.
Dr. Kádár Annamária utalt a másfél-két éves gyermekek egy érdekes testpozíciójára. A kicsik kisterpeszbe állnak, lehajolnak és így néznek ki, saját lábuk közül a világba. Ez a pszichológia szerint perspektívaváltást, egy fordított személetmód felvételét jelenti.
Ezt a fajta szemléletváltást ajánlotta hallgatóságának is dr Kádár Annamária.
„A kényes nevelési helyzetet sem feltétlenül problémának, hanem nagyon nagyon fontos fejlődési lehetőségeknek kell tekinteni” – mondta még előadása felütéseként a pszichológus. Ebből a perspektívaváltásból vette górcső alá a dackorszakot, a testvér féltékenységet, a szorongást és a gyászveszteségről szóló munkát a szakember. Az ezekből adódó konfliktusok nehezíthetik meg mind a családok, mind az oktatási intézmények helyzetét, ha nem jól kezelik azokat.
Dr. Kádár Annamária ahhoz, hogy a felnőtt énünkben megkeressük a gyermekit és perspektívát váltsunk, több életből vett példa alapján fogalmazta meg a tételmondatot: A játéknak nincs célja. A gyermek egyszerűen csak játszik. Mi is tudatosítsuk ezt magunkban felnőttként és találjuk meg a játékos, kreatív, önfeledt belső gyermeki énünket. Ez sokat segíthet a szülő gyermek vagy gyermek és pedagógus viszony alakításában, a problémák megoldásában.
Dr. Kádár Annamária mindjárt egy küldetésmondatot is megfogalmazott az iskola számára az előadás kapcsán, mely úgy szólt: Az oktatásnak, nevelésnek a célja az, hogy a belső gyermeki lelkünket minél inkább meg tudjuk őrizni. Ez sok konfliktus feloldója lehet.
Ha pedagógusként vagy szülőként meg tudjuk őrizni a belső gyermeki énünket, attól persze a szituáció, a probléma nem fog megváltozni. Egy változik: Hogy hogy gondolkodunk a helyzetről. Ezt a pszichológia átkeretezésnek nevezi. Azaz perspektívát váltunk egy-egy helyzet, az életesemények értelmezésében. Ilyen „átkeretezést” javasolt a dackorszakhoz való szülői, pedagógusi hozzáállásban. A szakember szerint ugyanis a dackorszak az egyik legfontosabb fejlődési állomás. Az „én” születésének első időpontja. A szimbiózis vége. A dackorszak kapcsán inkább azt kell tudnunk, mikor kell fognunk a gyermek kezét és mikor kell elengedni azt. Életbátorság, energia származhat a dackorszakból és válhat a gyermekből magabiztos, küzdőképes felnőtt. A dacban mindenki a saját identitásáért küzd meg – véli a pszichológus.
Dr. Kádár Annamária a testvérféltékenységről is beszélt, mint családi, iskolai konfliktusforrás. Azonban egyszerű tanácsot adott hallgatóságának. A testvérféltékenység ellen nem kell semmit tenni. Nem lehet a jelenséget kiiktatni, a gyermek pedig jogosan érez ilyet. Fejlődéspszichológiailag az egocentrikus gondolkodás szakaszában van ilyenkor egy óvodás, kisiskolás és egyfajta trónfosztásnak éli meg, ha másik gyermek kerül a család fókuszába. Rendszabályozás helyett empátia kellene ilyenkor a felnőttek részéről. Dr. Kádár Annamária a félelemből, szorongásból adódó iskolai, családi konfliktusokról és azok kezeléséről, feloldásáról is beszélt hallgatóságának. Kiemelte: A gyermekek szerepeltetése például egyfajta nyilvános beszédnek minősül. A pszichológia az ettől való félelmet a skálán a halál utáni félelem után a második helyre sorolja. A szakember úgy véli: A gyermekeket nem feltétlenül kellene óvodásként, kisiskolásként szerepeltetni. A közös játék, a körjáték más, azt szeretik, attól nem félnek a kicsik. A nyilvános szereplés stressz, konfliktust szül.
Negyedik témaként a gyász és vesztességek feldolgozásának munkájából adódó konfliktusokat elemezte a szakember. Azt javasolta, legyünk őszinték a gyermekkel gyász és halálesetek kapcsán és merjük kimutatni a saját érzéseinket ilyenkor. A gyermeknek is engedjük, hogy a maga módján sírással, rajzzal dolgozza fel a veszteséget. Akiket elveszt a család, azokról pedig legyenek történetek, melyet továbbmesélünk neki, felidézzük vele az egykori családtagot egy ünnepis sütés, egy hétköznapi beszélgetés alkalmával is. A pszichológus előadását vastapssal jutalmazta a vasvári konferenciára gyűlt vasi pedagógus szakma. A fórum szakmai konzultációval zárult.
