A költő hazatér, ezt a címet viseli az a vers- és prózamondó találkozó, melyet idén negyedik alkalommal rendeztek meg Kossuth-díjas költőnk, Nagy Gáspár tiszteletére. A Hegyhát szülöttének méltó emléket állító rendezvényen ezúttal harmincöt vers- és prózamondó keltette életre a költő gondolatait.
Az immár hagyományos januári találkozót minden esztendőben a Nagy Gáspár Kulturális Központ, a vasvári Színi Egylet, valamint – a költő életét keretbe foglaló két kistelepülés – Bérbaltavár és Nagytilaj önkormányzatainak összefogása hívja életre. A programsor ennek jegyében ezúttal is három helyszínt érintett. Délelőtt a Nagy Gáspár Kulturális Központban gyűltek össze az emlékezők, a résztvevőket Kovács Tilda, a hegyháti kisváros polgármestere köszöntötte. Ünnepi beszédében kiemelte: Vasváron, a Magyar Kultúra Városában az irodalomnak fontos szerep jut, s ezen belül kiemelt helyet foglal el a Hegyhát költőjének tisztelete. Hangsúlyozta: amiben Nagy Gáspár mindenek fölött álló volt, az a félelem nélküli élet. Mindannyian szorongásokkal, félelmekkel születünk, s ahhoz, hogy ezektől megszabaduljunk, hatalmas lelki erőre van szükségünk, s Nagy Gáspárban ez az erő megvolt. Talán épp a Hegyháton eltöltött gyermekkor volt az az erőt adó közeg, ami őt félelem nélkülivé tette. Kiemelte: e rendezvény célja, hogy Nagy Gáspár gondolatait, szellemi örökségét ápolja, közvetítse, minél többekhez eljuttassa. Majd Eötvös Károly gondolatait idézve nyitotta meg a rendezvényt. A vers- és prózamondók bemutatkozása ezt követően két helyszínen folytatódott. Az első és második korcsoport, vagyis az általános iskolás korosztály verselői a Tretter-teremben tolmácsolták a költők gondolatait, míg a harmadik, negyedik korcsoport, avagy a középiskolás és a felnőtt résztvevők a színházteremben állhattak a közönség és a szakmai zsűri elé előbb egy-egy Nagy Gáspár, majd egy szabadon választott művel. A találkozó vendégeként a Szabó Márta, a költő özvegye és lánya is hallhatta az életre keltett verseket.
A szervezők szándéka szerint a rendezvény célja ezúttal sem a versenyszellem erősítése volt, hanem a költő műveinek népszerűsítése, tisztelgés munkássága, emberi nagysága előtt. A verselést követően a nap programja a bérbaltavári szülőházon elhelyezett emléktábla felavatásával, majd sírjának koszorúzásával folytatódott Nagytilajon. A résztvevők ezt követően tértek vissza a vasvári kulturális központba, ahol a programsor a versmondók produkcióinak értékelésével folytatódott. Az értékelést az első és második korcsoport szakmai zsűrije – Horváth Barnabásné, pedagógus, a Csehimindszenti Pöttyös Hagyományőrző Színjátszócsoport vezetője, a Magyar Kultúra Lovagja, Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke, a Versmondók című folyóirat főszerkesztője, valamint Dr. Fűzfa Balázs, a SEK Irodalomtörténeti Tanszék egyetemi docense – nevében Kiss László foglalta össze. Mint mondta: a negyedik alkalommal életre hívott találkozó igazi ünnep, versünnep volt. Olyan emberek álltak színpadra, akik tudják, hogy a kimondott szónak ereje, varázsa és hatalma van. A hatalma abban áll, hogy megváltoztatjuk a magunk és mások életét is azzal, ha a költő gondolatait közvetítjük. Hangsúlyozta: a szakmai tanácsadó testület három szempontot alapján értékelte az előadókat. Elsőként a versválasztást figyelték. Kiss László hangsúlyozta: a zsűri számára örömteli volt, hogy az általános iskolai korosztály résztvevői egyaránt az életkori sajátosságaikat figyelembe véve választották ki az adott verset. A második szempont a beszédkészség volt, s találkozó ifjú versenyzői e téren is remekül vizsgáztak, éppúgy, mint a vers művészi közvetítésének területén. A zsűri úgy ítélte meg, hogy a versenyzők kivétel nélkül nagy művészi alázattal nyúltak a művekhez, s keltették életre a költők sorait. A zsűri nevében Kiss László arra intette a verselőket, hogy a jövőben még bátrabban, nyitottabban forduljanak a versekhez és a közönséghez. Majd az első és második korcsoport versenyzői közül az arany minősítésű oklevelet a vasvári Kapornaki Júlia, az ezüst minősítésűt a gencsapátiból érkezett Tóth Domonkos, míg a bronz oklevelet a szombathelyi Egri Dorottya vehette át. A művészi teljesítményért elismerést kapott: Szepesi László, Gotthárd Bianka, Szocsics Karolina, Varga Lilla Veronika, Rauch Enikő és Gotthard Rebeka. A harmadik, negyedik korcsoport zsűrijében helyet foglalt Mátyus Aliz, író-szociográfus, a SZIN közművelődési folyóirat főszerkesztője, Nagyné Erőss Rozáliát, a Nyugat-magyarországi Egyetem Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanára és Devecseri Zoltán költő. Az előadások értékelését Devecseri Zoltántól hallhatták a versmondók. A költő hangsúlyozta: a versmondással a versmondó társalkotóvá válik, s a kiváló műválasztással a résztvevők valóban társszerzőkké váltak. Ritkán hallható versek is megelevenedtek a színpadon, s külön öröm volt a zsűri számára, hogy a szabadon választott kategóriában nagy költők kevéssé ismert művei is elhangzottak, sőt a humor is teret kapott a színpadon. E korcsoportban arany minősítésű oklevelet vehetett át Noszek Kata Kőszegről, ezüst minősítést érdemelt ki a vasvári Gergye Veronika, bronz minősítéssel pedig a Nagykutasról érkezett Tóthné Bodó Anita produkcióját jutalmazta a zsűri. A művészi teljesítményért Gábor Veronika, Horváth Bálint, dr. Vass Veronika, Karádi Dávid, Czepek Béláné, valamint Gicziné Bejczi Rita érdemelt ki elismerő oklevelet. A kategória különdíját, melyet Majthényi László, a megyei közgyűlés alelnöke, Kovács Tilda, Vasvár polgármestere és Szabó Márta, a költő özvegye ajánlottak fel, Farkas Péter István, Varga Jánosné és Karner Zoltán vehette át. A találkozót, az egyéni felajánlások mellett a Dr. Bendefy László Városi Könyvtár, valamint a Magyar Kultúra Alapítvány is támogatta. A színvonalas rendezést pedig Gergyéné Szakály Georginának köszönhette a találkozó közönsége, aki immár negyedik éve, minden részletre kiterjedően koordinálja a találkozó sokrétű munkáját, s mindig újabb elemeket épít be a programba. A rendezvény zárásaként Gergye Rezső, a kulturális központ igazgatója köszönte meg mindazok munkáját, akik lehetővé tették a programsor megvalósulását. Hangsúlyozta: a találkozó napja ünnep volt. Ünnep Vasváron, ünnep egy kis falu utcájában és egy másik település temetőjében, e napon a nemzet szíve itt dobbant. A költő ismét hazatért.
