A kultúra forintosítható haszonnal is jár – beszélgetés Gergye Rezsővel, a Nagy Gáspár Kulturális Központ igazgatójával
A vasvári Nagy Gáspár Művelődési Központ igazgatójával, Gergye Rezsővel készítettem interjút. Ezúttal azonban nem elsősorban programajánlás volt a célom, hanem inkább egy keresztmetszet készítése arról: milyen pilléreken nyugszik ma egy kulturális intézmény éves munkája. Az mindenesetre a beszélgetés elején, és a végén is visszaköszönt: új programokat a szakember szerint sokkal könnyebb elindítani, mint valamit másodjára, ötödjére, vagy tizenötödjére megszervezni úgy, hogy arra tömegek legyenek kíváncsiak. Erről és sok másról, például az egyedülálló Nagy László vagy Kiss Manyi vasvári emlékkiállításokról is szó lesz majd az interjúban, melynek első részét olvashatják most.
– Akkor, ahogy erről egyeztettünk is korábban, általánosan beszélgessünk most a Nagy Gáspár Kulturális Központ munkájáról.
– Azzal kell kezdenem, hogy manapság úgy tűnik, a mindennapokban a legfontosabb mindig újat csinálni, újat mutatni: új beruházásokat, új programokat, új koncepciót. Ez véleményem szerint sokkal könnyebb, mint a már meglévő programokat, elindult folyamatokat életben tartani. Abba ugyanis évről évre lelket kell vinni, a dolgokat módszeresen, kitartóan meg kell szervezni úgy, hogy arra tényleg kíváncsiak legyenek az emberek. Ehhez a hétköznapok nem látványos és kitartó munkájára van szükség. Közben folyton ügyelni kell arra, hogy ez nehogy rutinná váljon, hanem mindig ott legyen benne a szív és a szenvedély is. A bevezető gondolat után legelőször Nagy Gáspárral kapcsolatban emelném ki azt, hogy mára Vasváron már tudják az emberek, hogy ki is volt ő. Ez hitem szerint az elmúlt öt-hat év közművelődési munkájának fontos hozadéka. De az, hogy a vasvári köztudatba ez a név és személyiség bekerült, attól még ezt a munkát is folytatni kell, utalva a beszélgetés elején elmondottakra. Mi így is teszünk: idén is lesz több rendezvény Nagy Gáspár munkásságára emlékezve. A Költő hazatér című versmondó találkozót május 2-án rendezzük. Várunk rá hazai jelentkezők mellett a határon túlról, Zilahról, Szilágycsehiből, Szerbiánól is versmondókat. De épp Nagy Gáspár kapcsán nemzetközi kapcsolataink is egyre számosodnak. Például Zilahra, Ady iskolavárosába is utazik majd egy diákcsoport a Költészet hetére. Ugyanakkor a hazai kapcsolatok is erősödnek az irodalom nyomán. Például Nagykanizsával, ahol szintén évente rendeznek Nagy Gáspár versmondó találkozót. Onnan is érkeznek a verselőket minősítő szakmai tanácsadók közé és versenyzőként is vendégek rendszeresen hozzánk és mi is állandó résztvevői vagyunk az ottani programoknak. De Csöngével is, a Weöres Sándor emlékházzal és az azt működtető alapítvánnyal is szerves a kapcsolat. Közreműködtünk az emlékházak megismertetése céljából iskolák és pedagógusok számára programok szervezésében. Ennek során intézményünk az emlékházakat működtető alapítványokkal, valamint a KLIK, azaz az iskolákat felügyelő és segítő tankerületek, köztük a vasvári és celldömölki vezetőivel, munkatársaival működött együtt. Ez a kapcsolat is bővül a jövőben épp a vasi irodalmi túrák és emlékhelyek témájában. Ugyanis Nagy Gáspárnak Nagytilajon van emlékháza, de Hegyháton alakulóban van már a kámi Kisfaludy irodalmi kultusz és nincs messze tőlünk Zsennye sem, ahol Békássy Ferenc alkotott. Ebben vannak közös terveink az irodalmi alapítványokkal, a KLIK-kel és az emlékházak működtetőivel.
– Tulajdonképpen most még csak az intézmény névadójának szellemi örökségéből következő teendőkről, kapcsolatokról beszéltünk. Mi van még?
– A kulturális vidékfejlesztés, ami eszembe jut következőként. Az intézmény számos ilyen program társszervezője. Azaz, a közösségszervező folyamatokat kulturális rendezvények segítségével, lehetőségeink szerint támogatjuk. Ilyen a nagymákfai Golghelogi, június végén, ami egy hétig tart. De ide tartozik a Színjátszó Találkozó, a Rétes Fesztivál és a Hegyháti Toborzó is. Mindezek magukon hordozzák a vidékfejlesztés jegyeit. Egyrészt azzal, hogy a rendezvények szervezésébe a város és térsége szervesen belekapcsolódik. De, és ez nagyon fontos momentum, mindegyik rendezvény gazdasági haszna is érzékelhető a térségben. A programokra érkező több száz embernek szállás és ellátás kell. A vendégek a helyi boltokban vásárolnak, itt költik a pénzüket. Tehát ez már a kultúra mellett jelentős gazdasági vonatkozást is tartogat Vasvár számára. Ez a kulturális vidékfejlesztés, mint folyamat talán egyszer hozzájárul annak az örök kérdésnek a feloldásához is: Ha több szállás lenne, több rendezvény is lenne-e? Vagy ha még több rendezvény lenne, akkor lenne előbb-utóbb a szállás kérdése is megoldott a városban, mert a befektetők látnák ennek pénzügyi pozitív mérlegét is? Az idő majd ezt is eldönti. Egyszóval a kultúra forintosítható is. De ugyanilyen vidékfejlesztő hatása van az intézmények együttműködésének is. Itt emelném ki például a könyvtárral közös Könyvkóstoló programunkat is, melyet többnyire háromhetente rendezünk. Ez is az a kategória, amit lehet, hogy elkezdeni könnyebb volt, mint hónapról hónapra végigcsinálni módszeresen, lélekkel, rendszeresen megrendezve. Ez véleményem szerint az igazi értékteremtés.
– Abból indultunk ki, hogy a hagyományos programok megőrzése, éltetése a kulturális intézmény egyik elsődleges feladata. De itt van például a múlt évi sikeres alkotótábor. Ez mégis valami új. Vagy nem?
– Igen is, meg nem is. Az alkotótábor ugyan tavaly kezdődött, de előzménye volt ennek már 20 éve is és biztos, ha még inkább visszamennénk a múltba, a hajszálgyökerek oda is elvezetnének. De valóban, a tavalyi alkotótábor az intézmény új programjaként került a köztudatba. Nádler László kiváló festőművésszel, szervezővel közösen rendeztük meg, sikeresen. Az alkotótábor idén sem maradhat el és szintén számtalan közösségszervező hozadéka lehet. Például még szervesebb része kell, hogy legyen Vasvár és térsége életének azzal, hogy a festők a Fő téren, a Szőlőhegyeken, köztereken alkotnak és úgynevezett performance-okat rendeznek. Mindezzel beavatják a helyieket az alkotás folyamatába. De az általuk készített festmények, továbbá a városnak mások által adományozott gyűjtemények szintén új folyamatokat fognak előremozdítani a jövőben szerintem. A városnak, ahogy az a szállás esetében is lesz, ki kell találnia előbb utóbb azt, hogy ezek az egyre számosodó képzőművészeti kincsek ne maradjanak rejtve a nagyközönség elől, hanem egyre több és nagyobb kiállítótérben lehessen együtt bemutatni ezeket. De minden mindennel összefügg: Említettem, hogy Zilahra utazik majd egy kis különítmény az ottani irodalmi hetek rendezvénysorozatra. Tervezzük, hogy odamenet a nagybányaiakkal is felvesszük a kapcsolatot. Tudnillik már több művészettörténész és alkotó is talált hasonlóságot Nagybánya lelkülete és Vasvár hangulata között mind a táj, mind az itt alkotók művészi stílusa vagy a városban készülő művek kapcsán is. A kapcsolatfelvétele után tervezzük, hogy az intézményhez kötődő alkotókkal kirándulásra megyünk Nagybányára. Reméljük, hogy így egyfajta kapcsolati híd is épül a két település között a szellemileg már szinte meglévő mellé. Egyszóval, bár ez is új kezdeményezés, mégis már abba a szakaszába lépett, amiről az elején is beszéltem: Aaprogram megtartásához, továbbéltetéséhez, építéséhez kitartás kell itt is, hogy hosszú időt érhessen meg. Mi az alkotótáborral kapcsolatban is ezt szeretnénk elérni.
Pogács Mónika
