Az 1956-os eseményekre emlékeztek
Az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepi megemlékezésének koszorúzási ünnepsége a Főszolgabíró téren, az „Angyal szobor”-nál kezdődött. Ünnepi beszédet V. Németh Zsolt országgyűlési képviselő mondott, ünnepi műsort a Vasvári Zenei Alapfokú Művészeti Iskola tanulói és tanárai adtak. A rendezvényen hét kitüntetett részesült elismerésben.
V. Németh Zsolt ünnepi beszédében emlékeztett arra, hogy amikor közeleg október vége, azt figyeljük: hogyan rövidülnek a nappalok, hogyan színesednek a falevelek. Majd a természet rendjével kapcsolatban hozzáfűzte: a tavasz a remény, a szerelem, a várakozás évszaka, a nyár a beteljesülésről, az örömről szól, ősszel az elmúlás és az új kezdetek felé tekintünk, télen pedig visszahúzódunk és gondolatainkba merülünk. Felhívta a figyelmet, hogy nekünk, magyaroknak a történelmünk is alakítja az élet körforgását.
Márciusban, októberben nemzeti ünnepeink miatt a lobogó felvonását is várjuk. Ilyenkor megáll egy pillanatra az idő, a természet is visszatartja lélegzetét. Eközben mi is benntartjuk a levegőt, majd hálásan figyeljük meg, hogy tisztán, szabadon lélegezhetünk. Máshogy esik a márciusi és az októberi levegő, ilyenkor mélyebbről jön a sóhaj, enged a mellkas szorítása. Rámutatott, hogy 1956. még nem egészen történelem, nem egészen múlt. Még nem hűlt ki a harag, még él a gyász, ez az ünnep személyesebb és őszintébb, mint a régmúlt eseményeihez kapcsolódó események. Éppen emiatt október 23-a a legfelzaklatóbb, a legérzékenyebb ünnepünk. Nem is volt mindig méltó az ünnep. „Voltak sáros, fekete októberek, ködös, szürke, mélyen hallgató októberek, de volt viharos, szeles ősz is, ami apránként megtisztította az ünnep emlékét. Lemosta a hazugságokat, elmosta a közömbösség porát, villámaival egy-egy pillanatra megvilágította az igazságot.”, öltötte irodalmi igényességbe gondolatait. Majd úgy folytatta: sok hétköznapi hősnek köszönhető, hogy nem kopott meg 1956 emléke. Édesanyák, édesapák meséltek halkan arról, milyen volt a múlt, mit reméltek, hogyan torolták meg a bátor és igaz tetteket. Tanítók adtak bizonyítékét tartásukról, amikor felolvastattak egy sokat mondó verset, elénekeltettek egy dalt vagy konokul csendben maradtak. Mindannyian zászlóvivői, zászlótartói voltak az eseményeknek. Véleménye szerint a zászlótartók hűsége az egyik olyan magyar virtus, ami segített talpon maradni az ezer éves nemzetnek háborúban, békében, ínségben, félelemben, szabadságban. Zrínyi Miklós szavait idézte a zászlótartókkal kapcsolatban: „ha az egyik kezedet meglövik, és abban hordozod a zászlót, tehát a másikba veszed, ha ezen is seb vagy lövés esik, a szádba veszed. Ha pedig teljességgel látod az ellenséget, hogy hatalmat vesz rajtatok, és a zászlót tovább meg nem tarthatod, és oltalmazhatod, akkor magad bele takarod és hozzád szorítod és életedet emellett veszteni akarod.”
Emlékezett a hősökre, akiknek tettei rámutattak a kommunizmus igaz arcára, ennek következtében például Olaszországban tömegesen léptek ki a baloldali pártokból. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Lazio csapata a mai napig, 60 év után is énekli indulójában: Avanti ragazzi di Buda
avanti ragazzi di Pest, azaz Előre budai srácok,
Előre, pesti fiúk! A magyar forradalom mellé állt Alberto Moravia író, aki azt javasolta: azokat az utcákat, ahol szovjet nagykövetségek találhatók, nevezzék el Legyilkolt magyarok utcájának. Elvis Presley koncertet szervezett, dalt énekelt a forradalom emlékéne. Mindszenty bíboros azt mondta: A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Ez az egyik tanulsága 1956-nak. A nemzetállamoknak Európában feladatuk, hogy kitartsanak hagyományaik, kultúrájuk mellett. Ők döntsenek keresztény ünnepeikről, fontos számukra a nők tisztelete, a házasság szentsége. Kiemelte: a bíboros demokratikus vívmányokat fejlesztő, szociális érdektől helyesen és igazságosan korlátolt magántulajdon alapján álló országot képzelt el. Mindezt párhuzamba állította a Konrad Adenauer féle szociális piacgazdasággal. Megjegyezte: ma már természetes, hogy szabadok vagyunk, hangsúlyozta: a könnyedség azonban nem jelentet könnyelműséget! A kiharcolt szabadság felelősséget ró ránk. Eötvös József sorait idézte: „Kevés egy élet, egy kar, E terhet hordani, De mindnyájunkra bízzad S meg fogjuk tartani? Ő látja, s megnyugodva Csukódik bé szeme, Hisz zálogát jövőnknek Jó kézbe tette le!”
