A könyvbemutatón Németh Antal hadinaplójából unokája olvasott fel részleteket
Vasvármegyei bakák harctéri naplóiból állították össze „A nagy háború alulnézetből” című kötetet, amelyet január 19-én ajánlottak a megjelentek figyelmébe a Zarándokszállás közösségi termében. A könyvbemutatót a Németh Antal Helytörténeti Gyűjtemény, a Bendefy László Városi Könyvtár és a Szülőföld Könyvkiadó közösen szervezte Zágorhidi Czigány Balázs történész szakértő koordinálásával. A könyv Vas megyei közkatonák első világháborús hadinaplóit tartalmazza, köztük Németh Antal, a Vasvári Újság egykori szerkesztőjének, a helyi múzeum alapítójának visszaemlékezéseit. A kötetet Csukás Péter, Németh Antal unokája, valamint szerkesztőtársai: Jagadics Péter és Németh Balázs mutatta be.
Liszt József alsóőri baka, valamint egy névtelen őrszigeti katona naplója is olvasható A nagy háború alulnézetből című kötetben, amelynek vasvári bemutatóját a Zarándokszálláson tartották. A naplók sajátossága abban rejlik, hogy íróik a katonai hierarchia legalján álltak, a Nagy Háborút alulról élték át és így örökítették meg.
Zágorhidi Czigány Balázs köszöntötte a könyv szerzőit, valamint Farkas Csabát, a Szülőföld Könyvkiadó vezetőjét. A vasvári történész emlékeztetett arra, hogy 2014 áprilisában, Németh Antal naplójának előkerülésekor már beszélgettek a háborús emlékek felelevenítésének és az utókor számára átörökítésének fontosságáról.
Tóth Balázs, Vasvár polgármestere kiemelte, hogy Németh Antalt a helyieknek nem kell bemutatni: ő alapította a Vasvári Újságot és a múzeumot, valamint utcát is neveztek el róla. Julius Cézár szavait idézte: „Aki békét akar, készüljön a háborúra.” Majd hozzáfűzte: fontos belegondolni abba, hogy elődeink közül kik, és milyen áldozatot hoztak annak érdekében, hogy mi békében élhessünk. Tájékoztatta a megjelenteket arról, hogy őt a naplók tárgyilagossága fogta meg. Kiderült, hogy a háború borzalmai által szenvedett baka a lövészárkok poklából nem csak meggyötört képet tudott festeni a világról. Majd kiemelte a napló műfajának többletet adó erényét.
Jagadics Péter szerkesztő tájékoztatása szerint: 2014-ben, az I. világháború kitörésének centenáriuma alkalmával Szombathelyen emlékévet szerveztek. Ennek keretében – elsősorban az egykori Vas vármegyére koncentrálva – kiállításokra, konferenciákra került sor. A szervezők felhívására előkerültek a padlásokon őrzött ládák és dobozok megsárgult emlékei, fényképek, levelezőlapok és nem utolsósorban naplók és füzetek. Harangozó Bertalan kormánymegbízott jelezte: jó lenne, ha ezek az emlékek kötet formájában is elérhetőek lennének a nagyközönség számára. Elárulta: a füzetek tintaceruzával írt tartalma igazi kihívás elé állította őket, majd a kutatómunka következett. Az első naplót alsóőri Liszt József, a Vas vármegyei kiegészítésű császári és királyi szombathelyi 83. gyalogezred katonája írta. 1914 augusztusától 1916 januárjáig foglalta össze a vele történteket, élvezetes tájszólással megírt stílusban. Írni-olvasni tudó földművesként egyszerű mondatokba tömörítve hagyta ránk a harctér és a lövészárkok borzalmait. Tájszólásban írja gondolatait, úgy mint: „átmentem a bürün, fogtak öt tikot.” Jól érződik, akkoriban nem azt mondták: igen, hanem – német hatásra -, hogy ja. Liszt Klára, az unoka találta meg a naplót, innen indult a könyv ötlete.
A második napló írója Németh Antal, vasvári újságíró, a 83-as gyalogezred katonájaként végigharcolta a háborút Galíciától Doberdóig. Naplóiban a vele történteken keresztül megismerhetjük a bakák első vonalbeli harci tevékenységét, a túlélésért folytatott erőfeszítéseiket. A harmadik napló írója egy őrszigeti – máig névtelen – katona. Azonosítása eddig eredménytelen maradt. Több társával együtt 1914. augusztus elején vonult be Szombathelyre, majd a przsemy?li 3. erődtüzér zászlóaljba került telefonistának. A napló kegyetlen egyszerűséggel számol be a második orosz ostrom lefolyásáról, a peremvonalban lévő katonák harcáról, a nélkülözésekről, majd az erőd elestéről.
Németh Balázs kiemelte, hogy a bakák eltérő élethelyzetből kerültek a háború borzalmai közé, egy közös pont volt csupán: a 83-as gyalogezred, amely 1893. és 1918. között főként Vas vármegyében állomásozott. A naplórészletek egy-egy élet nagy kalandjait tükrözik, amit ma már kicsit romantikus lelkivilággal olvashatunk, de a valóság természetesen nem volt az.
Csukás Péter, Németh Antal unokája érdekes, személyes hangvételű előadásában számos korabeli fotót is vetített. Nagyapjáról mutatott egy képet, kinek kezében az a napilap, amelynek hasábjain a győrvári harcokról szóló írása olvasható. Mint mondta, nagyapja a 83-as gyalogezredből kétszer tért haza, összesen 45 hónapot töltött uniformisban. Fotót villantott fel a Szombathely Fő terén megtartott eskütételről. Nagyapja 1914. augusztus közepén „rukkolt be”. 1915-ben bordalövést kapott, de nem ment kórházba, a front felé vette az irányt. Szolgálatáért számos érmet kapott. A gyalogezred minden harcában részt vett, vérhassal az udinei kórházba kerül, egyszer sem volt orvosi vizsgálaton, napi 60-70 kilométeres menetelésben soha el nem maradt. Folyamatosan vezette naplóját, lehetőségeihez képest új-új füzetet kezdett. Ezeket sorrendbe kellett állítani.
A naplókból számos érdekes és értékes részt olvasott fel. A szombathelyi eskütétel után a katonáknak a lányok virágot adtak, a férfiak cigarettát, majd a bakákat vagonnal vitték az állomásról a három hónapos bécsi kiképzése. Említette: Németh Antal édesanyja Vasváron, az Árokhegy utcában lakott. Első nap a fronton: 40 patront lőtt el, éhség gyötörte, miközben társai beszökdöstek a faluba. Iváshoz havat olvasztott fel, megtanult túlélni. Az irodalmi igényű napló tulajdonosa szerencsére nem kerül a 850 ezer halott közé, december 18-án arról ír, hogy telefonista lehet, mivel ismerőse maga mellé vette. Szorgalmasan tanulja a tátikát, a morze jeleket. Leírja: szívesebben éhezik, fázik magyar földön. Sok szenvedés mellett szinte romantikus leírások is tarkítják a naplót, amelynek egy oldalán lepréselt hóvirág is látható. „A mezők a temetők.”, írja, ahol a gazda nézi: az ő földjén hány katona vett végső búcsút a földi léttől. Bevonulásának egy éves évfordulóján Vasvárról is megemlékezik.
Részlet a naplóból
Németh Antal, vasvári baka karácsonya valahol Galíciában:
„Karácsony este van, Jézus születése. A lelkemben ünnepi hangulat van és fáj, hogy nem látok mást itt ünnepelni. Nincs itt karácsonyfa, nincs itt öröm sehol. Jobb módú lengyel gazda szobájában vagyunk. Két kis gyerekük van, a gazda és felesége egy imádságos könyvből énekelgetnek, a gyerekek sírnak, bőgnek. Mi négyen beszélgetünk a mi karácsonyunkról, az otthoniakról. Nincs nekünk Krisztlkindünk pedig eleget gyűjtöttek a katonák karácsonyára. Mindössze kapitányunktól kaptunk fejenként 7 darab cigarettát. Csak kenyeret kapnánk elegendőt. Egy darabig elkesergünk a jelen felett, elálmosodunk, én átveszem a telefonszolgálatot, rágyújtok egy cigarettára, a többiek elnyújtóznak a földre terített szalmán, nemsokára hortyognak. Jóízűen alszanak, ugyan mit álmodnak? Boldogok, ha álmukban otthon vannak! A telefon vékony hangja fel-felberreg, németül, magyarul beszélnek, egyik-másik boldog karácsonyt is kíván. Odakint ropog a fegyver, néha az ágyú is beleszól a koncertbe. 11 óra. Otthon most harangoznak éjféli misére. Édes kis Jézusunk, hozd meg a Békét.”
