„El tudnál menni a vasárnapi programra”- kérdezte a Vasvári Újság főszerkesztője tőlem egy telefonhívás alkalmával. Őszinte leszek: Minimális volt a kedvem, leginkább azért, mert a vasárnap ellenére nagyon sok írni való dolgom volt, határidős sürgetéssel. De a kérdés egyben kérés volt a főszerkesztőtől. Engem delegált a programra.
Azért ez a hosszú bevezető, hogy elég nagy legyen a kontraszt: Ugyanis végül egy pillanatra sem bántam meg, hogy aznap este nem a számítógéppel farkas szemet nézve töltöttem az időt.
A pesti kabaré, mint hungarikum, Vasvárra költözött. Maroknyi csapat gondoskodott erről. De az volt az érdekes, hogy a „pesti” jelző ellenére Vasváron is élt minden egyes poén. A közös nevező talán a „városias” életérzés lehetett, ezért ültek úgy a tréfák, a komédiázás a Nagy Gáspár Kulturális Központ színháztermének előadásában.
Úgy éreztem, ezen az estén a színtársulat és a vasvári közönség is maximálisat nyújtott. A poénok valódi humorral teltek és nem faviccek voltak és minden ilyen humorbombát vett, nevetéssel jutalmazott a teltházas nézőtér. Egy sem hullt dolga végezetlenül, felfedezetlenül a földre, legyen az csak egy mondat, egy gesztus, egy arcjáték, vagy bármi apró a humor eszköztárából.
A Duma kabaré otthonra talált Vasváron. Hazajött a városba. Nem csak amiatt, hogy Szép Bence, a társulat egyik tagja vasvári. Úgy tűnt, mintha Beleznay Endre, Tényi Anett és Ürmös Zsolt, a színésztársak Bence iránti tiszteletből még valami pluszt is adtak volna az amúgy is jó előadáshoz azért, mert játszótársuk szülővárosának színpadán léptek fel.
Egyszóval minőségi kabaréestünk volt. A műsort is érdekesen építette fel a társulat. Először a nagy elődök előtt tisztelegtek. Kellér Dezső, Nóti Károly neve is elhangzott. Írásaik, kabaréjeleneteik szerepet kaptak a műsor első részében. Kellér Dezső, a konferanszié jellegzetes függönybe kapaszkodását is felelevenítette a végig „dumáló” Beleznay Endre. Ugyanis ő volt az est házigazdája, konferansziéja, és ha épp nem konferált, akkor belépett a játékba. Láttunk kabaréjeleneteket, hallottunk anekdotákat a Nemzeti Színház színészóriásairól, míg az előadás finoman át nem lényegült a mai kor szintén dumálós, poéngyáros „stand up”-olásába. Ez utóbbiban is brillírozott a csapat. Az Ürmös Zsolt és Szép Bence által írt jelenetek egyfajta társadalmi tükörképet jelentettek. Fájdalmas – igaz – groteszk-nevettető történetet jelenítettek meg a humoristák hárman a kölcsöncsapdába keveredett magyarokról egy inkvizíciós sztoriba foglalva a történetet. Tényi Anett pedig briliánsan, öniróniával és jó humorral mesélte el a szingli létből fakadó társkeresési kísérletek sikertelenségét és sikerét. A botcsinálta bankrabló és a multivállalatoknál megszokott automata hang párbeszéde is zseniális és nevettető, ugyanakkor társadalomrajzos-karcos volt a színészek előadásában. Egyszóval nagyon színes, humoros, ugyanakkor elgondolkodtató esten szórakozhattunk a Dumakabarénak köszönhetően. Ahogy a két előadásrészt összekötő zenés betétben is elhangzott: A tréfák, bohózatok és a stand up comedy műfaja segítségével egyfajta időgépbe szálltunk, ami a 30-as évekből indult és a jelen valóságába hozott vissza bennünket végül. Jó kis utazás volt, az biztos. Jó lenne belőle folytatás is. A rendezvényt a ComMedias Egyesület szervezte a Vasvári Önkormányzat, a Mérték Egyesület és a Nagy Gáspár Művelődési Központ támogatásával.
Pogács Mónika
