Új esztendő,újra kezdett heti ritmusok, napi rutinok, hétköznapok, munkanapok sora, az ünnepi időszak egyfajta böjtje. A nagy decemberi pihenés után az új év a maga feladataival komoly teher. De eközben is vannak, lehetnek újra ünnepi pillanatok, percek, órák. Vagy teremtünk magunknak vagy elfogadjuk, amikor ajánlanak ilyet. Ilyen katartikus kínálat volt a vasvári színházi bérletsorozat januári darabja, a „Minden, minden csak komédia” című.
Miért is? Hát először is, Molnár Ferenc miatt. A wikipédia úgy beszél róla, mint aki nagyon jó szemű író, gyönyörűségét a formai tökély, a cselekmény biztonságos gördülékenysége adja. Az elesettek, a társadalom kegyetlensége miatt bűnbeesettek, a kiszolgáltatottak, szeretetteljesen bukkannak fel játékaiban, érzelmesen költői műveiben. Figyelte az embereket, meleg emberi szívvel érzi át az emberi szenvedést, igaz képet rajzol a szenvedő emberekben rejlő nagyságról. Szerkesztőségek, kávéházak újságíró törzsasztalaitól érkezett az irodalomba. Az újságírásból fejlesztett írói eszközeivel, csattanóival, jól szervezett történeteivel hatásossá tudja tenni írásait. Mindezt róla közvetlenül a sárvári Ma’mint ‘Ti Színjátszó Csoport előadása után olvastam és minden szavával egyetértettem. Jó előtanulmány volt az irodalomtörténet által leírtakhoz a sárváriak produkciója nyáron, a várban rendezett színházi esték sorában. Látva az előadást, tudtam, hogy ezt Vasvárnak is látnia kell. Nem csak Molnár Ferenc miatt, hanem a sárvári Ma’mint ‘Ti Színjátszó Csoport profizmusa miatt is. ?Mert minden, minden csak komédia?” című zenés-táncos estjükkel a ?30-as, ?40-es évek kávéházi hangulatát idézik korabeli dalokkal, filmslágerekkel, sanzonokkal. Ezzel foglalják rendhagyó módon keretbe Molnár Ferenc: Az Ibolya című egyfelvonásos vígjátékát. Schimmer Roberta társulata nagyot alakít a szó legteljesebb értelmében. Ennek bizonyítékaként a vasvári előadást, ahogy korábban a két sárvárit a közönség nyíltszíni-, és vastapssal jutalmazta, nem érdemtelenül. A társulatról mindenki szuperlatívuszokban beszélt az előadás után annak profi minősége, a közreműködők, színészek, a rendező, a technikai segítők részéről beletett rengeteg alkotó energia miatt. Minden szereplő brillírozott. Egyik közülük Ibolya, azaz Sobri Ilonka szerepét alakító Auer Nikolett. Aki a két nyári sárvári teltházas vagy most a vasvári, szintén teltházas estén a közönség soraiban ült, biztos egyetértett velem, hogy a most végzős gimnazista kislány hihetetlen átalakulással a színpadon valóban elhitette nézővel és szereplőtársakkal, hogy a múlt század elején vagyunk, hogy ő egy nehézsorsú huszonéves fiatal nő, aki mindenáron a világot jelentő deszkákra szeretne lépni, akár csak a kórusban is. A színház a minden számára, ezért akár egy egész napot is várakozik, hogy a teátrum igazgatója meghallgassa, és pörgő, a „molnárferenci” korszak nyelvezetét biztonsággal és értőn használó párbeszédekben győzze meg a vezetőséget, hogy épp rá van szüksége a színháznak. Mindez pedig derült pillanatok sokaságát hozza. Aki megnézte a darabot valamelyik játszási helyszínen, az mindenütt profi színházban érezhette magát. De nem szabad megfeledkezni a társulat többi tagjáról sem, akik akár a Molnár Ferenc darab szereplőiként, akár a kávéházi hangulatot idéző sanzonos keretben nagyot alakítottak, nagyot énekeltek, hogy ezekkel a szófordulatokkal éljek. A társulat mind egyéni éneklésben, mind kórusként tiszta, képzett, egységes hangzással szólt, melyet a közönség ugyancsak vastapssal jutalmazott. Most, január 20-án Vasváron Kőszínházban, azaz a Nagy Gáspár Kulturális Központban mutatkozott be a társulat. Igazi, inspiráló közeg volt a kőszínház, mint bemutatótér számukra. Remélhetően ez a helyszín a továbbiakban is fogadóhelye és akár bölcsője lesz, lehet további sárvári Ma’mint ‘Ti-s előadásoknak, produkcióknak.
Szereplők voltak:
Monostori Patrik, Auer Nikolett, Palkovits Eszter, Auer Alexandra, Szabó Cintia, Fülöp Ákos, László Andrea, Pápay Szandra, Kondora Anikó, Fekete Anna Luca, Homlok Anna, Fehér Gellért, Grodvalt Éva
Rendezte: Schimmer Roberta
pm
