Sok Castrum Galérián rendezett kiállítás megnyitón voltam már. Ilyenen még soha. Kondor János munkáiból nyílt tárlat április utolsóelőtti napján. A sárvári alkotót egész városa elkísérte. Talán nem túlzás, ha ezt mondom és természetesen azért ezt jelképesen értem: Kondora István polgármester mondott bevezető beszédet, Takács Zoltán Bálint, a fürdőváros múzeumának igazgatója tartotta a megnyitót. A sárvári írott, képi és online sajtó munkatársai teljes fegyverzettel jelen voltak. De nem mellesleg ismerősök, családtagok, barátok is persze, meg sárvári lokálpatrióták és a civil egyesületi élet képviselői. Tényleg az volt az érzése az embernek, hogy itt van Sárvár és nagyra értékelve a vasváriak meghívását, az alkalmat ünnepnek tekintik. Szívmelengető volt ezt a fajta összetartást, összetartozást látni. Ünnep volt számukra, tisztán látszott.
A tárlatmegnyitón Vasvár részéről mások mellett jelen volt Kovács Tilda, korábbi városvezető és Tóth Balázs jelenlegi polgármester, valamint a vasvári művészetszeretők. A megnyitóbeszédekben Kondora István polgármester szubjektív, családi kötődésekről beszélt. Az alkotóval ugyanis másod unokatestvérek. Persze, ez a tény szorosan kapcsolódott a kiállítás megnyitó témájához is.
A városvezető elmondta, hogy már gyermekkorban feltűnt nekik: Kondor János is rajzol lovakat, mint ők, csak máshogy. Ő „igaziakat”. A talentum akkor bontakozott. Ott kezdődött a művészi karrier. Kondora István úgy fogalmazott: a festményekkel együtt a sárvári polgárok üzenetét hozták a vasváriaknak. A két város kilométerben és életérzésben is közel van egymáshoz. A polgári lét miliője érték mindkét település számára. Ez adhatja azt a légkört, ami teret, alkotói szabadságot ad a művészeknek, képzőművészeknek, zenészeknek, művészeti csoportoknak mindkét polgárvárosban.
Takács Zoltán Bálint is manírok nélkül, egyszerűen, szívből-lélekből tartotta megnyitóbeszédét. Próbált persze a kiállítás megnyitók szabályaihoz ragaszkodni, de ezek mellett Kondor Jánoshoz kötődő barátsága apropóján megosztott sok szubjektív elemet is közben a hallgatósággal. Takács Zoltán Bálint arról beszélt a többi közt: az alkotás különös misztérium és érdekes fordulat jellemzi. A mű készülése közben az alkotó nem kíváncsi ránk, befogadókra. Amikor az alkotásnak vége, akkor viszont csak ránk kíváncsi, a mű szemlélőire. A kiállítás lehetőség, hogy ránk figyeljen, a véleményünket kérje, mosolyt, pirultságot idézzen arcunkra munkáival a művész. Alkotó és befogadó világa ilyenkor találkozik. De a kiállítás és alkotás felszólítás is egyben. Kondor János is megteszi ezt néhány festményével, amikor például a világháborúra utal ezekkel. A művészet ilyenkor eszköz, ami azért van, hogy mindannyian felelősséget érezzünk a világ sorsáért vagy lokálisabb tereinkért. A festmények a felelősségre hívják fel a figyelmet. Kondor János a spirituális alkotói magányt ilyen módon képes közösségivé tenni, fogalmazott a sárvári múzeumigazgató.
Kondor János kiállítása akvarellekből, olajfestményekből áll. Friss színek dominálnak a vásznakon. A témákra a sokoldalúság jellemző. Az alkotó klasszikus műveltséget és a kortárs művészetek ismeretét, szeretetét egyaránt bizonyítja képeivel. A kiállítása május végéig látogatható a Castrum Galérián.
Pogács Mónika
Fotó: Laki László
