Példaértékű kezdeményezés – a horvátországi földrengés után bajba kerülteknek gyűltek a csomagok
Horvátországban az év utolsó napjaiban megmozdult a föld, a lökéshullámokat Vasváron és a Hegyháton is többen érezték. December 28-án, 5,4-es rengés rázta meg Petrinját, amit kisebb rengések követtek. De a főrengés másnap történt: a 6,4-es hatalmas rengés újra pusztított. Ekkor döntötte el Gergyéné Szakály Georgina, a Nagy Gáspár Művelődési Központ közösségszervezője, hogy mint már oly sokszor, most is élére áll egy jótékonysági kezdeményezésnek. Immár azért szervezett közösséget, hogy gyűjtéssel segítsen a bajbajutottakon. Elsősorban tisztálkodószereket kértek tőlük, így a vasváriak azokat is adományoztak. Mondani sem kell, hogy első hívó szóra érkeztek a felajánlások, mert ez Vasvár egyik nagy ereje: az itt élő emberek segítőkészége.
Gergyéné Szakály Georgina a saját és az intézmény facebook oldalán szólította meg az embereket, s arra kérte őket: csatlakozzanak a segítségnyújtáshoz. „Kérem Önöket, amennyiben van lehetőségük rá, juttassák el adományaikat a Nagy Gáspár Művelődési Központba.”, írta posztjában. S gyűltek is a tisztálkodószerek első szóra.
A részletekről magát a főszervezőt kérdeztük:
– A második, nagyobb erejű földrengés után azonnal eszembe jutott, hogy segítséget kell nyújtanunk a rászorulóknak. Szentpéterfával különleges a kapcsolatom. Érdekesség, hogy általános iskolában véletlenszerűen egy szentpéterfai fiút választottak számomra levelezőpartneremnek, s az egykori magyartanárnőm is innen származik. Emellett jó kapcsolatot ápolok egy Szentpéterfán élő ismerősömmel, Handler András Andrijával, akinek édesanyja például tanította a férjemet, Gergye Rezsőt is. András facebook oldalát figyelemmel kísérem. Itt láttam meg, hogy gyűjtést szerveznek és ehhez szerettem volna csatlakozni, így a vasváriakat is megszólítottam. Kollégáim egy csapatként támogatták a kezdeményezést. Emberi feladatomnak tartom a bajbajutottakon való segítségnyújtást, s nagyon megható volt számomra, mennyien is gondolták ugyanezt. Tudom, hogy az egyház, a szeretetszolgálat mekkora erőket tud megmozgatni, ha jótékonykodásról, ha gyűjtésről van szó. De óriás öröm öntötte el a szívemet, amikor láttam, hogy a személyes hívó kezdeményezésem is értő szóra talál. Eljutott a vasváriak szívéhez az üzenetArra kértük a helyieket, hogy – a horvát kérésnek megfelelően – elsősorban tisztálkodáshoz szükséges termékekben gondolkodjanak a járványhelyzet miatt. A felhívás szerint szívesen fogadtuk szappant, tusfürdőt, papírzsebkendőt, vécépapírt, pelenkát (gyermek, felnőtt), szájmaszkot, nedves és száraz törlőkendőt, gumikesztyűt, kézfertőtlenítőt, kéztörlőt, fogkrémet, fogkefét, sampont, ásványvizet, egyszer használatos borotvát, tisztasági betétet, mosóport, öblítőt. Nagy öröm volt, hogy valóban azok a tisztítószerek, tisztálkodó szerek, higiéniai termékek, maszkok, fertőtlenítők kerülhetnek a dobozokba, amikre most kérés érkezett. Kezdetben írtuk az adományozók neveit, de volt olyan jótékonykodó is, aki csak letette csomagját az épület elé – tájékoztatott.
„Megértették a helyiek, hogy baj esetén a legapróbb adomány is számít. Nem a mennyiség a mérvadó, hanem a segítő szándék, a szolidaritás, a közösségi akarat „ébren tartása”. „Mert hiszem és vallom, hogy csak így tud gyógyulni a világ! Oly parányi és törékeny a földi létünk, s oly végtelen tud lenni a segítő szándékú emberek sora.”
– Ezt követően elkezdtük csomagolni az adományokat, amiket végül nem Szentpéterfára vittünk, hanem Szombathelyre, a Horvát Nemzetiségi Oktatási Központhoz, ahonnan biztosan a legjobb helyre jutottak az adományok Horvátországban. Erre garancia számomra ismerősöm, Handler András Andrija személye. Egyébként az ő neve a szentpéterfai Koprive Tamburazenekarból is ismerős lehet.
Kisimítani a gyűrött álmokat
Gergyéné Szakály Georgina egy kedves történetet is megosztott Eszter lánya egyik szép babájáról. A részleteket a személyes facebook posztjából idézzük:
”Minden, ami emberi, törékeny és esendő; ezért kell keresnünk olyanokat, akiket szerethetünk, s akik viszontszeretnek, mert ha a szeretet és a rokonszenv érzését elveszítjük, elvesztettünk mindent, ami az életben fontos lehet.
Ezek a porcelán babák is törékenyek. Sokáig vigyáztunk rájuk. Sok örömünk volt bennük, mert kedves kis pofijuk, bájosságuk vidámságot hozott az otthonunkba akkor is, amikor a család gyermekei távol voltak tőlünk. Aztán azt gondoltuk, hogy megválunk tőlük. Többször meghirdettem eladásra őket. Nem jelentkezett értük senki. S most azt gondolom, hogy mint a mesében, először a kisebbet, a fiút indítom útnak. Legyen kísérője a Horvátországba küldött vasvári adományoknak. Legyen egy olyan családé, ahol a földrengés összegyűrte az álmokat, ahol szükség van egy bájos, bizakodó gyermeki tekintetre, ha az porcelán minőségű is. Aztán majd az élet meghozza a maga új életét…
Az adományokat ma délután eljuttattuk a Horvát Nemzetiségi Oktatási Központba. Mikor kipakoltunk, kicsit meg is könnyeztem az elmúlt három nap történéseit, s az útra indított porcelán fiúcskát is. Tudom, ha újra reng a föld, neki kicsi az esélye. De azt is tudom, hogy lesznek örömteli találkozásai, s akikhez eljutnak az összegyűlt adományok, azok megjegyzik egy apró kis város, Vasvár nevét. „
