Néma főhajtással, koszorúzással, műsorral, kitüntetések átadásával ünnepelt a város
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 55. évfordulójára emlékeztek az ünnep előestéjén a kisvárosban. Néma főhajtással, koszorúzással, ünnepi műsorral tisztelegtek a szabadság hőseinek emléke előtt.
Az ünnepi programsor nyitányaként a városi és a megyei önkormányzat, valamint Vasvár civil szervezeteinek, intézményeinek, illetve a Fidesz helyi szervezetének képviselői az emlékezés koszorúit helyezték el az ?56-os emlékműnél. Néma főhajtással tisztelegtek Puskás Sándor, egykori kántortanító emléke előtt, aki az 1956-os vasvári események vezetője volt. Emléktáblájánál a Honismereti Egyesület vasvári csoportja nevében Sejber Mihály, a csoport vezetője és Kovács Tilda polgármester helyezett el koszorút. Az ünnep a Nagy Gáspár Kulturális Központ Castrum Galériáján Orosz István Kossuth-díjas grafikusművész kiállításának megnyitójával, majd a színházteremben az ünnepi megemlékezéssel és a város által adományozott kitüntetések átadásával folytatódott. Elsőként dr. Gulyás Gergely országgyűlési képviselő ünnepi gondolatit hallhatták a résztvevők. Felidéződött a történelmi környezet, az 56-os forradalmat megelőző mindennapok nyomorúsága, az elnyomók kegyetlensége. Elhangzott: öt és fél évtized telt el az időben legközelebbi nemzeti ünnepünk, az 1956-os forradalom kitörése óta, de még negyedszázada sincs, hogy szabadon emlékezhetünk a forradalmárok valóban világrengető hősiességére. A kor tanúinak át kellett élniük két világháborút, az ország megcsonkítását, a német megszállást, majd a kommunizmus kegyetlenségeit. Így természetes, hogy Magyarországon 1956 októberében a kilátástalanság, az elnyomás, a szegénység és a düh uralkodott. Ám mindezek együtt sem eredményezték azt, hogy az ország polgárai feladták volna. A kilátástalanság valamilyen különös csoda folytán nem fordult át reménytelenségbe, épp ellenkezőleg, a pislákoló remény páratlan összefogást teremtett. A nemzet régóta nem látott egységbe tömörült, abban a reményben, hogy ha elég erős lesz ahhoz, hogy kivívja a saját sorsa alakításához való jogot, akkor ahhoz is lesz elég ereje, hogy talpra álljon. Ez a hit változtatta 1956. október 23-án reménnyé a csüggedést, tettvággyá a haragot, egységes akarattá a sokféle követelést, ez tette nemzetté a népet. Ez az akarat emelte hatalomra Nagy Imrét, döntötte le a Sztálin-szobrot és emelte magasba a sarlótól és kalapácstól megszabadított nemzeti lobogót. A forradalmat a szovjet tankok képesek voltak leverni, de emlékével már nem tudtak mit kezdeni. Hangsúlyozta, ahogy azt Magyarország új alkotmánya és az első szabadon választott kormány által elsőként elfogadott emléktörvény egyaránt rögzíti: mai szabadságunk az 1956-os forradalomból sarjadt ki. Ma hazánkban a szabadság mindenki számára természetes, a szabadság áldásait azonban sokan nem, vagy csak kevéssé élvezhetik: az ország nehéz gazdasági helyzete, az Európa egészét sújtó gazdasági válság bennünket is elkerülhetetlenül érintő hatásai miatt a körülmények rabságában gyakran és sokan viszonylagosnak érezhetik a szabadság oly nehezen kiívott értékét. Ezért ma 1956 másik fő üzenete az összefogás elkerülhetetlen szükségessége – hangzott el az ünnepi beszédben. A szabadság hőseinek ünnepe ezúttal is alkalmat adott arra, hogy a mindennapok helyi hőseiről is megemlékezzenek. Vasvár Város Önkormányzata Képviselő-testülete ugyanis minden évben kitüntetéseket adományoz azoknak a személyeknek, közösségeknek, akik a város fejlesztésében, gazdasági, tudományos, művészeti, kulturális életében, vagy egyéb területen a közösség javára kifejtett eredményes tevékenységükkel a várost tiszteletre méltóan szolgálják, vagy szolgálták. Az elismeréssel járó oklevelet, emlékplakettet és tárgyjutalmat Kovács Tilda, Vasvár város polgármestere adta át kitüntetetteknek. „Vasvár Városért” érdemérem kitüntetést vehetett át Lukács Károly, aki vállalkozóként az asztalos szakmában hosszú évekig dolgozott és lelkiismeretesen végezte az önkormányzat tulajdonában lévő intézmények, lakások karbantartását. Nyugdíjba vonulása után is jelen van a közélet szinte minden területén, önzetlenül segít szaktudásával, munkájával és adományaival. Rendszeresen támogatja a különböző kulturális és sportrendezvényeket, városi fejlesztéseket. „Vasvár Városért” érdeméremben részesítette az önkormányzat képviselő-testülete a Dr. Bendefy László Városi Könyvtárat. Az Év könyvtára címmel is elismert intézmény dolgozói áldozatos munkával, szakmaszeretettel végzik munkájukat. Élen járnak megyei szinten is a könyvtári kihasználtságot és a forgalmi adatokat tekintve. A hagyományos szolgáltatások fejlesztése terén különösen jelentős eredményeket értek el a mozgókönyvtári feladatok ellátásában. Vasvár mellett a kistérség 22 községében, valamint a helyi idősek otthona lakóinak is biztosítanak könyvtári szolgáltatást. Könyvtári munkájuk mellett a város általános érdekeit tekintik a legfontosabbnak és segítik is azt. A kitüntetést az intézmény dolgozóinak nevében Gyöngyösi Zsuzsanna vette át. Az intézményvezető köszönetet mondott az elismerésért, megköszönte munkatársai lelkiismeretes munkáját. Hozzátette: eredményeik nem születhettek volna meg olvasóik, a város lakossága nélkül. „A Városfejlesztésért” elnevezéssel alapított új díjat ez évben a testület a Hewlett-Packard Magyarország Kft-nek adományozta. Az EDS Magyarország Kft. Vasvári Szolgáltató Központja 1998-ban kezdte meg működését a városban. Tulajdonosváltozás miatt a cég neve ma Hewlett-Packard Magyarország Kft. Vasvár. A térség legtöbb embert foglalkoztató cége. Sikeres gazdasági tevékenysége révén, hosszú időn át jelentősen hozzájárult a város működtetéséhez, fejlesztéséhez. A gazdasági tevékenységen túl a cégvezetés társadalmi szerepvállalása kiemelkedő, a cég dolgozói pedig a közélet számos területén, mint önkéntesek vesznek részt. A díjat Kovács Tilda polgármestertől dr. Wessely István ügyvezető igazgató vette át. Majd a város és a vállalat 13 éves együttműködését megköszönve a cég egyik csúcstermékét, egy HP-laptopot ajándékozott az önkormányzatnak. Ezt követően a „Közszolgálatért alapított Barabás István-díj” átadása következett. Vasvár Város Önkormányzata Képviselő-testülete évről-évre ezt az elismerést adományozza azoknak a személyeknek, közösségeknek és csoportoknak, akik a város közoktatásáért vagy közművelődéséért, sportéletéért, egészségügyéért, szociális munkájáért, közigazgatásáért, vagyonvédelméért tettek, e területen kiemelkedő eredményt értek el, munkájukkal közmegbecsülést szereztek, segítve ezzel a város egyes területeinek fejlődését, kiemelkedő szakmai munkájukkal kiérdemesültek az elismerésre, továbbá magatartásuk és életvitelük példamutató. Ez évben a képviselő-testület szeptemberi ülésén úgy határozott, hogy Hetényi Gézánét, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Vasvári Csoportjának vezetőjét tünteti ki e díjjal. Hetényi Gézáné az idén 10 éves jubileumát ünneplő Magyar Máltai Szeretetszolgálat Vasvári Csoportját a kezdetek óta vezeti. E tevékenységét fáradságot nem ismerve, folyamatos lelkesedéssel végzi. A rászorulók megkeresését szinte bármikor fogadja, és töretlen erővel próbál valamilyen megoldást találni a hozzá fordulók problémáira. Önkéntes karitatív munkájával, a „máltai” segítők koordinálásával jelentősen hozzájárul a város szociális feladatellátásához. Barabás István-díjat adományozott a képviselő-testület Horváthné Tóth Mária igazgatónőnek is több évtizedes lelkiismeretes, fáradhatatlan pedagógiai, igazgatói munkája, közéleti tevékenysége elismeréseként. Horváthné Tóth Mária igazgatónő 1976-ban került a vasvári általános iskolába, a tanításon túl hosszú időn át szervezte és irányította az iskolaközi nyelvi munkaközösség munkáját. Diákjai a megyei és az országos versenyeken szép eredménnyel szerepeltek. Többen közülük a pedagógus pályát választották. 1989-ben igazgatóhelyettes lett, majd munkája elismeréseként elnyerte 1991-ben a Kiváló pedagógus kitüntetést. 2006 őszén vette át az iskola irányítását. Az ezt követő időszakban – fáradhatatlan, lelkiismeretes munkájának eredményeként – több pályázaton sikeresen szerepelt a Kardos László Általános Iskola, s az elnyert pályázati támogatások révén megújult, a megye egyik elismert, egyéni arculatot is felmutató oktatási intézménye lett. Mindig a diákok érdekeit tartotta szem előtt, elkötelezett volt Vasvár és a Hegyhát jövője iránt. – A szolgálat szép volt, nagyon szerettem, az elismerést köszönöm – mondta a díj átvételét követően az igazgatónő.
Az ünnepség folytatásaként Kovács Tilda polgármesterasszony a gyémántdiplomás pedagógusokat köszöntötte. Kovács Ferenc nyugalmazott igazgató és Tóth Pálné nyugalmazott pedagógus a Nyugat-magyarországi Egyetem pecsétjével hitelesített gyémántdiplomát vehetett át hatvan éven át kifejtett értékes szakmai tevékenységéért. Kovács Ferenc 1951. augusztus 28-án, hatvan évvel ezelőtt tett képesítő vizsgát a kőszegi Tanítóképzőben. Az 1951/52. tanévben már tanítói végzettséggel az olmódi iskolában dolgozott. 1952. január 2-től április 3-ig három hónapos igazgatóképző továbbképzésen vett részt Budapesten. 1955. augusztus 1-jével helyezték Vasvárra a Petőfi úti Általános Fiúiskolába igazgatónak. Innen 1963. augusztus 1-i hatállyal a vasvári Járási Tanács VB Művelődési Osztálya vezetőjének nevezték ki. A járás megszűnésekor – 1969. június 30-án – került vissza az egyesített vasvári Körzeti Általános Iskola igazgatói beosztásába. Munkássága során baráti, munkatársi kapcsolatban volt pedagógustársaival, a Szülői Munkaközösséggel, a társadalmi szervezetekkel. A Körzeti Általános Iskola igazgatójaként, 1988. szeptember 1-jén vonult nyugdíjba. Aktív munkássága során a város közéletében is folyamatosan tevékenykedett. Tóth Pálné 1951. augusztus 29-én, 60 évvel ezelőtt tett képesítő vizsgát és szerzett tanítói oklevelet. Pedagógusi pályafutását a vasszentmihályi általános iskolában kezdte, majd Lentiben folytatta. 1955-től Vasváron tanított. Először az Általános Leányiskolában, utána az Általános Fiúiskolában, majd 1972. július 1-től nyugdíjba vonulásáig a Vasvári Körzeti Általános Iskolában dolgozott. Pedagógusi munkáját mindvégig a következetesség, a gyermekközpontúság jellemezte. Egykori diákjai mai is szeretettel és tisztelettel emlékeznek rá. Emberi, munkatársi magatartása és a szülőkkel való kapcsolata példaértékű volt. Az iskolai közösségi élet aktív résztvevője volt, munkavégzésében pontos és szorgalmas. Szakmai munkájának elismeréseként 1984-ben Miniszteri Dicséretet, 1987-ben Pedagógus Szolgálati Emlékérmet kapott.
A díjak átadását követően a Városi zeneiskola növendékei, tanárai és a Városi Kórus lépett színpadra. Színvonalas ünnepi műsorukkal nemcsak ?56 hőseinek, hanem a 200 esztendeje (1811. október 22-én) született nagy magyar zeneszerzőnek, minden idők egyik legtermékenyebb komponistájának, Liszt Ferencnek is emléket állítottak. A tisztelgés dallamait követően az emlékezők a Nagy Gáspár Kulturális Központ aulájában megtekinthették azt a tizenhat plakátból álló tárlatot is, amely Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából készült el a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont, a Nemzeti Kulturális Alap és a Liszt Múzeum Alapítvány támogatásával. -vv-
