Dr. Veres András megyéspüspök is tiszteletét tette a Kisléghi Nagy Ádám művészetét méltató könyv bemutatóján
„Kisléghi Nagy Ádám, a szent festője” címmel jelent meg Daniel Estivill kötete, amelyet a domonkos kolostorban október 15-én, késő délután mutattak be. Az eseményen tiszteletét tette dr. Veres András megyéspüspök, aki köszöntőt mondott az oszkói festőművész és a nagy számban megjelent érdeklődők előtt. A Magyar Katolikus Kultúra Hetei programsorozat keretében létrejött rendezvényen a könyvet dr. Zsámbéky Monika művészettörténész mutatta be. Az est házigazdája: dr. Zágorhidi Czigány Balázs, a Vasvári Domonkos Kolostor Alapítvány titkára volt. Közreműködtek: Szabó Zoltán és Vajda Szilárd, a Vasvári Zeneiskola tanárai.
Kisléghi Nagy Ádám legjelentősebb alkotása: a szombathelyi székesegyházban látható, Szűz Mária életét ábrázoló festménysorozat. A képek dr. Konkoly István korábbi püspök atya szándéka szerint Mária életének egy-egy jelenetét ábrázolják: az angyali üdvözletet, a pásztorok imádását, a levétel a keresztről, valamint a Szentlélek eljövetelének pillanatát. Kisléghi Nagy Ádám alkotásával 60 négyzetméteren „prédikál”, szól az emberekhez a misztériumról, az üdvtörténetről mindaddig, amíg a székesegyház áll. Ennek a sorozatnak a katalógusát mutatta meg a festőművész barátja Rómában, a Gergely Egyetemen Daniel Estivill, argentin professzornak, aki művészettörténet óráján rögtön csodálattal és elragadtatással beszélt a képekről. Sőt a következő órán az atya már kivetítette a magyar művész képeit, és megragadó stílusával elemezte azokat a világ minden tájáról összesereglett hallgatóknak. A professzor úr találkozót kért a művésztől, ami Rómában jött létre. A találkozást követően a professzor egy cikket is írt a Szentszék hivatalos lapjában az „Osservatore Romano”-ban Kisléghi Nagy Ádám munkásságáról, sőt a Pápai Művészeti Akadémia tagjai közé javasolta a művészt. Ennek az ismeretségnek, kapcsolatnak köszönhetően az alkotó XVI. Benedek pápával is találkozhatott a Sixtusi Kápolnában 2009 őszén a művészek számára rendezett pápai kihallgatás keretében.
Azóta az argentin atya kötetet jelentetett meg a művészről. A vasvári könyvbemutatót október közepén a domonkos kolostorban tartották, ahol Vajda Szilárdnak és Szabó Zoltánnak, a zeneiskola tanárainak csodálatos játékát is meghallgathatták az érdeklődők. A rendezvény házigazdája, dr. Zágorhidi Czigány Balázs, a Vasvári Domonkos Kolostor Alapítvány titkára elmondta, hogy a kötetbemutatóval az egyházmegye területén úttörőként csatlakoztak a Magyar Katolikus Kultúra Hetei sorozatához. Majd felkérte dr. Veres András megyéspüspököt, hogy ossza meg a megjelentekkel köszöntő szavait. A püspök megerősítette dr. Zágorhidi Czigány Balázs történész szavait, miszerint kulturális sorozatukhoz eddig vidéki városok még nem tartoztak. Beszédében ismertette, hogy a programsorozattal a különböző művészeti ágakon belül a katolikus kultúra értékeit mutatják be. Erre a feladatra egy adott tematikus témában – az elmúlt három év tapasztalata szerint – nem elég egy hét. Veres András hangsúlyozta, hogy a vasvári példa alapján a Püspöki Konferenciát arra buzdítja majd: nyissanak a vidék felé. Majd ezt követően Antall József, volt miniszterelnök szavait idézte, miszerint: „Európában még az ateista is keresztény.” Majd magyarázatként hozzáfűzte, hogy a keresztény értékrend az életünk, a kultúránk, a zenénk, a képzőművészetünk és az irodalmunk szerves részét képezi. Kiemelte: a mai új evangelizációban fontos, hogy a nem hívők is megismerjék, megszeressék ezeket az értékeket. Majd beszédében visszaemlékezett Kisléghi Nagy Ádámmal való első találkozására, s felhívta a figyelmet a székegyházban látható négy nagy alkotására, amelyek a magyar és a kortárs festészet remekművei közé tartoznak. Örömét fejezte ki amiatt, hogy egy ilyen tehetséggel megáldozz művész él egyházmegyénkben.
Ezt követően dr. Zsámbéky Monika művészettörténész szakmai szemmel mutatta be a kötet jelentőségét. A művész önéletrajzának ismertetésével az alkotót hozta közelebb a hallgatósághoz. Elmondta, hogy a művész csendéleteket, tájképeket is festett, s vannak portréi is. De mindig ott élt benne az igény a szakrális témák iránt. Csak várnia kellett. Majd egyszer, amikor ült a főiskolai műteremben, ahol dohányoztak, beszélgettek társai, festett egy képet Mária mennybevételéről. A mestere odament hozzá, megnézte, és azt mondta: „Ádám, örülök, hogy maga Mária mennybevételét akarja megfesteni. Ezt tisztelem magában, de úgy csinálja, hogy elhiggyem!” Ez volt az a figyelmeztetés, amelyre a későbbiekben a művész építette az életét. A művészettörténész rámutatott a különböző technikai változásokra is. Sok más mellett tájékoztatott arról, hogy az alkotóra nagy hatást gyakorolt a barokk festő: Caravaggio, akinek művészetét itáliai útja alatt közelebbről is tanulmányozni tudta. Hangsúlyozta: Kisléghi festményeinek mélybarna háttereiből kiemelkednek az arcok és a kezek. Elmondta: a vallásos témákat a festészet eszközeivel bemutató, életre keltő művész találkozott többek között II. János Pál pápával is. Szemlélete szerint a művészet hit, tehát vallás, hitvallás. Daniel Estivill, argentin származású atya máig Rómában tanítja Kisléghi Nagy Ádám művészetét, mely szerint festészete a figuratív ábrázoláson keresztül valósítja meg azt, amit „Ars Sacra”-nak, vagy szent művészetnek nevezünk. Festészetének alapja, hogy ragaszkodik a tradicionális ikonográfiai elemekhez és feleleveníti azokat. De mint megtudtuk: az absztrakció felé hajlás sem volt idegen Kisléghitől. Művészetének fő eleme a fény-árnyék ellentétek használata, amely Caravaggio festői világához vezet vissza. Figurái és azok árnyékai valósághűként hatnak a festményen, amelyek egy olyan fény által válnak láthatóvá, ami már egy másik, természetfölötti világ létezését mutatja. A festő tudatosan használja ezeket a tradicionális elemeket: az egyházi művészetben a fény az isteni világ szimbóluma, a jóé és a kegyelemé, míg az árnyék és a sötétség a rossz és a bűnös világ jelképe. Zsámbéki Monika művészettörténész a 200 oldalas könyvvel kapcsolatban ismertette, hogy a kötetben szó van a művész útkereséséről, bemutatja a portrékat és ikonokat, a szentek és bibliai alakok, valamint Szűz Mária életének ábrázolását is. Megjegyezte: az albumban látható reprodukciók kiemelkedően jó minőségűek.
A művész felesége, Kocsis Márta Michalangelo egyik versét olvasta fel a bemutatón. A találkozó végén Kisléghi Nagy Ádám beszélt technikai váltásairól, valamint arról is, hogyan tanulta meg: miként kell egy művet befejezni.
sna
Életrajza:
Kisléghi Nagy Ádám Budapesten született 1961. augusztus 17-én. A Képzőművészeti Akadémián szerzett diplomát 1985-ben. 1987-ben Herman Lipót-díjat kapott. 1989-ben Szőcére költözött. 1995-től Olaszországban a Római Magyar Akadémián, 1998-tól a Nápolyi Federico II. Egyetem Művészeti Tanszékén tanult. Már az 1980-as években festett expresszív képei is vallásos témájúak. Stílusát 1990 után drámai, sötét tónus, klasszikus ábrázolásmód és képszerkesztés, fény-árnyékra épülő festésmód jellemzi, amely az itáliai kora barokk hagyományokra támaszkodik. Az önálló művészi pályáját végigkíséri a keleti (bizánci) kereszténység festészeti nyelvezetének, formavilágának alkalmazása falképeken, ikonokon. Kisléghi Nagy Ádám a maga útját járja és Krisztusét követi. Megfestette a tiborszállási és mérki görög katolikus templomok ikonosztázionjait. Freskót festett a rákoscsabai görög katolikus templom homlokzatára, valamint Spanyolországban egy falu templomába. Falképe és oltárképe díszíti Olaszországban egy Bologna melletti falu és Pieve di Capanne templomát. Legismertebb alkotását, a Szűz Mária életét bemutató sorozatot 1999-2003. között készítette a Szombathelyi Székesegyházban. 2003-ban a megyében „Az év embere” lett, majd 2011-ben megkapta a „Magyar Köztársaság Érdemes Művésze”-díjat. Jelenleg Oszkóban él és alkot.
Hitvallása:
„Ars Sacra: szent művészet, mert a művészet szent. Nem profán, nem öncél, nem „geg”. A művészet törvény, de nem öntörvény. Szent, mert szolgál, mint az angyalok. Mélyről indít ugyan, de felemel és nem letaszít. A művészet maga a nagyszívűség, sohasem kicsinyes. Egyedien egyetemes, személyesen általános. Valóság és nem imitáció. A művészet gondolat és nem asszociáció. Minőség. Kinyilatkoztatás és nem ködösítés. Érzelem, de nem érzékiség. Nem történet, hanem létező. Ezért nem antik és nem modern. Iránytű, szeizmográf, mindig időszerű. Állandóan változik és mégis állandó. Tőmondat és nem fecsegés. A művészet gyönyörködtető és fájdalmas. A rejtettről az érthetőn keresztül tud szólni, nem pedig a rejtettről a rejtetten keresztül. Mindenkihez, nem csak az elithez.
Szent művészet, mert mindenkié. Mindannyiunk ügye. A művészet nem kisajátítható. Nem a kultúrmajmok műbalhés bulija, nem kifizetődő. Nem show-műsor, és a művész nem showman.”
