Improvizációs fesztivál: tíz csapat versengett a vasvári elődöntőn
Összetartó, erős közösségnek mutatkoznak. Olyannak, amely nem elégszik meg a puszta játékkal, tenni is akar. Ma már egyesületbe tömörülve hirdetik az amatőr színjáték örömét. Február utolsó szombatján azt is megmutatták, mire képesek. Az „Üss a hasadra!” Színpadot működtető Sánc Kulturális és Turisztikai Egyesület – a Nagy Gáspár Kulturális Központ intézményi támogatásával – életre hívta az országos, „Farsangi rögtönzések” címet viselő Improvizációs Fesztivál dunántúli elődöntőjét.
Hogy mi lesz abból, ha négy amatőr színjátszó kap egy szituációt és tíz percet? Talán erre volt kíváncsi a Magyar Szín-Játékos Szövetség is, mikor kilenc esztendővel ezelőtt meghirdette a „Farsangi rögtönzések” címet viselő országos fesztivált. E rendezvény dunántúli elődöntőjének szervezésében évek óta részt vesz a vasvári kulturális központ, melyhez csatlakozva idén a Sánc Kulturális és Turisztikai Egyesület vállalta fel a dunántúli elődöntő rendezését. Rajner Ágota, a központ művelődésszervezője, a színpad rendezője pedig szívvel-lélekkel szervezte, koordinálta a fesztivált, melyhez a támogatást a Magyar Szín-Játékos Szövetség, a Nagy Gáspár Kulturális Központ, s a KOKO Kávéház adta. Felhívásukra tíz csoport állt „rajthoz”, hogy a zsűrit elkápráztatva küzdjön az országos döntőbe jutásért.
A játékmester szerepében Szép Dániel, Pál István-diplomás színjátszót köszönthette a közönség, s „okolhatta a színjátszó”, hiszen mindentudó papírja rejtette a megoldandó szituációkat, jelenetté formálandó szóhalmazokat. S ezekből bizony nem volt hiány: a négyfős csapatok három percben megmutatták, hányféleképp késhető le egy vonat, csábítható el egy anyós, látogatható meg a rokonság, kalauzolható a vendég a busójáráson…
Forgatókönyv, kellék, jelmez és rendező nélkül pulzált a színpad, derült a néző, pontozott a zsűri. S valahogy minden percben volt valami szeretnivaló. A csepregi ifjú színjátszók megszeppent bájukkal, a veszprémi Alig Színpad klasszikus műveltségével, a pápai Szó és Kép Színpad kifejező játékával, a csehimindszenti Pöttyösökből és a vasvári színjátszókból a fesztiválra verbuválódott kérdőjelek („????”) csapata pedig bátorságával nyűgözte le a zsűrit (Andics Tibort, a Hevesi Sándor Színház színművészét, Merklin Tímeát, a Vas Népe újságíróját, valamint Füsti Molnár Sándort, az Aha Színpad rendezőjét). A vetélkedés – tegyük hozzá: a színvonalas produkciók miatt – a nézők nagy örömére igencsak elhúzódott. A pontegyenlőség újabb improvizációt szült, míg végül a zalaegerszegi Mogyorócskák, a körmendi Kiakaszt, a pápai Szó és Kép Színpad, a veszprémi Alig Színpad és a csepregi Dreamworld jutott a második körbe, ahol a játszók egyénisége, a játék szabadsága még nagyobb teret kapott. A középpontba az ugyancsak sokféleképp értelmezett „alakoskodás” került, ezúttal már eszköz nélkül, s a derű mellett az élet nagy, súlyos kérdései is megfogalmazódtak a néhány perces jelenetekben. Végül két újabb forduló után az első helyezettnek járó Arlecchino-díjat a Mogyorócskák, a második, Pulcinella-díjat a Kiakaszt, még a Brighella-díjat a harmadik helyen végzett Szó és Kép Színpad vehette át. A zsűri különdíjakat is odaítélt: a felnőtteket megszégyenítő játékért az Amatőrök és a Dreamworld hetedik osztályos diákjai érdemeltek ki elismerést, felkészítőjük, Németh Andrea szintén különdíjban részesült. A legjobb női figurának Trömböczki Napsugár, a Mogyorócskák tagja bizonyult, míg a legjobb férfi figurának Janus Norbertet ítélte a zsűri. Dobosi Ádám és az Alig Színpad a legjobb ötletgazdának járó különdíjat vehette át, a bátorság díját a versenyre alakult kérdőjelek („????”) csapata kapta. A csapathúzó-erő díjat a vasvári Varga Evelin és Kósa János érdemelte ki.
A nap „fődíját” az ítészek döntése alapján a zalaegerszegi Mogyorócskák és a körmendi Kiakaszt nyerte el, hiszen e két csapat képviselheti a dunántúli amatőr színjátszókat a Gyöngyösön megrendezett országos döntőn.
A nap hangulatát, a játék izgalmát és örömét, az amatőr színjáték létjogosultságát a fesztivál zárásaként Füsti Molnár Sándor foglalta össze a legteljesebben. Selmeczi György gondolatát idézve elmondta: „az amatőr színjátszók azok, akik szemében csillogást lát, olyat, amit profiéban nem fedezhet fel az ember…” Az ebbéli meggyőződés pedig a közönség nyereménye lett.
–vv–
