A költő hazatér rendezvénysorozat ötödik találkozóján félszázan álltak színpadra
Félszáz vers- és prózamondó állt a Nagy Gáspár Kulturális Központ színpadára január második szombatján az idén ötödik alkalommal életre hívott „A költő hazatér” címet viselő vers- és prózamondó találkozón. A mára országos hírű rendezvény azon túl, hogy méltó emléket állít Kossuth-díjas költőnknek, Nagy Gáspárnak, valódi versünnep is, melyen a kimondott szó varázsa, hatalma által az egykor papírra vetett költői gondolatok életre kelnek.
Az öt esztendővel ezelőtt útjára indított januári találkozót a Nagy Gáspár Kulturális Központ immár hagyományosan a költő életét keretbe foglaló két kistelepülés – Bérbaltavár és Nagytilaj – önkormányzatával karöltve hívja életre, a fővédnökséget ezúttal a Nagy Gáspár Alapítvány, míg a védnöki feladatot a Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány vállalta fel. A találkozó évről-évre népszerűbb a nem hivatásos vers- és prózamondók körében, a versenyre ezúttal is az ország minden szegletéből – a környező falvaktól, szomszéd megyéktől az Alföldön át egészen Egerig – érkeztek verselők. Délelőtt a költő szellemi hagyatékát ápoló Nagy Gáspár Kulturális Központban gyűltek össze az emlékezők. A résztvevőket a Kalinkó Népdalkör vezetőjének, Bozzai Nórának kristálytiszta dallamai köszöntötték, majd Kovács Tilda, a kisváros polgármestere nyitotta meg a találkozót. Ünnepi beszédében kiemelte: rendkívüli öröm számára, hogy a költőt személyesen is ismerhette. Úgy véli, Nagy Gáspár számára nem is az emlékezés, mint inkább papírra vetett gondolatainak továbbvitele lenne fontos. Ezért köszöntőjében is az ő gondolatait tolmácsolta, három interjúból válogatva. A polgármester szavai nyomán megelevenedett a költő erkölcsi tartása, hitelessége, a konfliktusokat felvállaló, az összefogás fontosságára intő szava. Elhangzott Nagy Gáspár egyik fontos üzenete, miszerint a költészet ott mehet tovább, ahol van tisztán tartott fül, előkészített fogékony szív és lélek. A találkozó célja többek között ennek az üzenetnek a megvalósítása – hangsúlyozta a polgármesterasszony. Majd ezt követően a vers- és prózamondók bemutatkozása két helyszínen folytatódott. Az első és második korcsoport, vagyis az általános iskolás korosztály verselői a színházteremben tolmácsolták a költők gondolatait, míg a harmadik, negyedik korcsoport, avagy a középiskolás és a felnőtt résztvevők a Tretter-teremben állhattak a közönség és a szakmai tanácsadó testület elé előbb egy-egy Nagy Gáspár-, majd egy szabadon választott művel. A színpadra lépők minden eddiginél szélesebb körből választották a műveket, a kevéssé ismert Nagy Gáspár versek és prózák mellett a szabadon választott alkotások széles skáláját hallhatta a közönség a klasszikusoktól egészen a kortárs költőkig. A szépszámú közönség mellett a találkozó vendégeként Szabó Márta, a költő özvegye és családtagjai is hallhatták a megszólaltatott műveket. A verselést követően a nap programja csendes emlékezéssel folytatódott: a bérbaltavári szülőházon elhelyezett emléktáblánál, majd a költő nagytilaji sírjánál. E két hegyháti kistelepülés foglalja ugyanis helyszínként keretbe a költő életét: Nagy Gáspár Bérbaltaváron született, és Nagytilajon helyezték örök nyugalomra. Gyermekkorát is a két falu közössége határozta meg. Így a két vasi település egyaránt szülöttjének tudja őt. A csendes emlékezést követően Nagytilajon a Rumi Többcélú Gyógypedagógiai Intézmény tanulóinak irodalmi összeállításával, emlékező szentmisével folytatódott a programsor, majd a résztvevők visszatértek a vasvári kulturális központba, ahol a versmondók produkcióinak értékelése következett. A harmadik, negyedik korcsoport zsűrijének – Fűzfa Balázs dr. irodalomtörténész, egyetemi docens, Pécsi Györgyi, szerkesztő, irodalomtörténész, a Nagy Gáspár Alapítvány alelnöke, Szabóné Réthy Katalin, a Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány kuratóriumának elnöke, Mátyus Aliz, író- szociológus, a SZIN közművelődési folyóirat főszerkesztője – értékelését Dr. Fűzfa Balázs tolmácsolta a verselőknek. Mint mondta: a vers az ember szóbeli megnyilatkozásának gyönyörűséges példája. Hangsúlyozta: mindazok, akik végighallgatták a színpadra lépőket, azt érezhették, hogy az ember – teljesen mindegy, hogy hány éves – a versben, a költészetben olyan vigasztalást talál, amire másban nem lelhet rá. Kiemelte: a versenyzők értékelésénél figyelembe vették a versválasztást és a művészi értéket – beszédkészség, kiállás – egyaránt. Hozzátette: örömteli, hogy ritkán hallható versek is megelevenedtek a színpadon. Ugyanakkor a legfontosabb az, hogy a verselők a saját egyéniséghez illeszkedő művet válasszanak, hiszen akkor tudják hitelesen, „belülről” mondani a verset, akkor övék igazán, ha annak gondolatai a sajátjuk. Majd ezt követően a kategória résztvevőinek díjazása következett: a vasvári Varga Jánosné A kereszt, míg a nagykanizsai Karádi Dávid a Ne féljetek című vers előadásával érdemelt ki különdíjat. A kiemelkedő művészi teljesítményért a Füzesabonyból érkezett Sike Károlyné, a körmendi Rajner Tibor, a noszlopi Czepek Béláné, valamint az olaszfai Gellérfi Zsuzsanna vehetett át díjat. Bronzminősítésű oklevéllel díjazta a zsűri a nagykanizsai Farkas Rebeka előadását, az ugyancsak Nagykanizsáról érkezett Dr. Vass Veronika ezüstminősítésű oklevelet érdemelt ki, míg a kategória aranyminősítését a pápai Tegyi Kornél vehette át. Majd az első, második korcsoport zsűrijének értékelése következett. E korosztály tanácsadó testületében fogalt helyet Devecseri Zoltán költő, Tóth Zsuzsanna, előadóművész – Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus – valamint Bali Judit, magyar nyelv és irodalom szakos tanár, népművelő. Devecseri Zoltán költő elmondta: e kategóriától rendkívüli élményt, Nagy Gáspár általuk kevéssé forgatott, „tejfogakkal” írt verseit kapták a résztvevők, s ez valódi ajándék volt a zsűri számára. A szakmai értékelést Tóth Zsuzsannától hallhatták a résztvevők, aki Kosztolányit idézve elmondta: a verset életre kell kelteni. S ez a folyamat nem menne végbe, ha nem lennének ma is olyanok, akik verseket tanulnak, mondanak. Kiemelte: az, hogy a résztvevő gyerekek verselnek a mai világban, mikor sokan már nem is olvasnak, hősies dolog. Külön köszönetet mondott a kategória legkisebbjeinek, akik olyan fontos dolgot hoztak a találkozóra, mint a humor. Majd útravaló tanácsként elmondta: a versmondóknak meg kell próbálniuk a saját gondolataikként elmondani a költő sorait, s eljutni oda, hogy nemcsak elmondják a verset, hanem az annak mélyén lévő gondolatok izzóságát, a hevét is megmutassák. Mint mondta: örömteli, hogy a találkozón erre is volt példa. E kategória különdíját Babina Csaba István érdemelte ki, a kiemelkedő művészi teljesítményért Molnár Emma, Budai Fanni, Tomasy Merylin, Tóth Kelemen Antal vehetett át elismerést. A kategória bronzminősítését a vasvári Kapornaki Júliának ítélte zsűri, ezüstminősítéssel Tóth Domonkos produkcióját díjazták, míg az aranyminősítést Magyar Balázs vehette át. A rendezvény zárásaként Gergye Rezső, a kulturális központ igazgatója köszönte meg mindazok munkáját, akik lehetővé tették a programsor megvalósulását. Majd Mórocz Zsolt Nagy Gáspárról a Hazatérés esszéjében írt szavait idézte: „A modernizmusban, a mai világban minden felejtésre ítéltetett, annál inkább, minél értékesebb.” Hozzátette: egyre nehezebb ezzel a megállapítással vitába szállni, de a mai nap mégis ezt tette.
– „Erőnk fogytán, de minden ilyen alkalom, minden hitelesen elmondott vers, vagy gondolat – még ha dadogva is történik is, de hittel – újra tölt bennünket. Elkötelezettségünk töretlen abban a hitben, amelyet a költő így írt le: „Barátaim! Itt az ideje, hogy összeszámláljuk a hűségeseket, a még nyitott lélekkel és emberi arccal tüntetőket.” Ezt tettük és tesszük folyamatosan a munkánkkal. Elkötelezettek vagyunk a Nagy Gáspár-i értékek iránt nem csak A költő hazatér alkalmából, hanem minden tevékenységünk alfája és omegája az egyetemes, magyar, keresztény, helyi értékekhez való viszonyulás. Még akkor is, ha lassan két ember sem ért egyet abban, hogy mi az érték. Ebben is fogódzókat adunk. Tiszta házigazda-lelkülettel várunk ebbe a házba mindenkit, mindenkor. Amit Önök sugároztak felénk, mi beépítjük magunkba és a Házba és adjuk tovább itt helyben. A sok-sok hely összeáll emberi találkozásokkal, egyenes tekintettekkel, világhálós cseteléssel, a facebook használatával egy nagyobb hálóvá, a sok-sok háló összeszövődik nemzetté. Így vagyunk mi itt ma nem csak a helyi érték, de a nemzet megkerülhetetlen része is. Minden magyar felelős minden magyarért – mondja Szabó Dezső. Minden ember, felelős minden emberért – mondjuk a globalizált világban. Ma átéreztük ezt a felelősséget és egy kicsit az időtlenségbe tudtunk emelkedni verssel, emberi jó szóval, mosollyal, egymásra nézéssel. Jöhetnek még sokkal sötétebb napok ránk, de a költővel szólva, „a remény sohasem meghaló, ha az utolsó szalmaszál abból a jászolból való” – zárta szavait az igazgató.
Majd az elmúlt esztendők találkozóinak vetített képei és Kodály Zoltán: Esti dalának hangjai töltötték be a teret és a szíveket, tették nehézzé a búcsú perceit. Egy azonban biztos: találkozó 2013-ban is lesz, s a köszönet szavai, s a visszajelzések alapján a versmondók is újra visszatérnek Vasvárra, hogy életre keltsék az egykor papírra vetett gondolatokat.
G. Szakály Georgina, akinek a színvonalas szervezést, a minden részletre kiterjedő koordinálást köszönhette a találkozó szépszámú közönsége, búcsúzóul elmondta: a nézők, verselők egyaránt magas száma, s az, hogy az ország minden pontjáról – Egertől, Füzesabonyon, Pápán, Sopronon, Hegykőn, Nyékládházán át egészen Murakeresztúrig – érkeztek versmondók a találkozóra, azt bizonyítja, hogy az elmúlt öt esztendő munkája meghozta gyümölcsét. Hozzátette: külön öröm volt a szervezők számára, hogy a helyiek közül is sokan színpadra léptek (Horváth Gábor, Tóth Zsanett, Gicziné Bejczi Rita, Tóth Petra, Kapornaki Júlia, Márffy Bence, Varga Jánosné, aki a Napsugár Nyugdíjas Klub tagja, és nem utolsó sorban a Horváth-ikrek: Lili, Laura, Kitti, akik aznap ünnepelték a születésnapjukat), s sokan vettek részt nézőként a rendezvényen. Mint mondta: a sajtóérdeklődés is egyre nagyobb a rendezvény iránt. A legfontosabb cél azonban továbbra is az marad, hogy minél szélesebb körben megismerjék Nagy Gáspár műveit, s minél többen rátaláljanak a versekre, s sorokban önmagukra. -vv-
