A városnéző séták sorozat idén tizenegyedik állomásához ért. A dr. Zágorhidi Czigány Balázs történész által szervezett programsorozat úti célja ezúttal a zsidótemető volt. A programgazdák vendégelőadót is hívtak Márkus Sándor, a Szombathelyi Zsidó Hitközség elnökének személyében.
„Egyetlen zsidó hitközség van Vasban, a szombathelyi, amelynek elnöke, Márkus Sándor kiemelt figyelmet fordít a megyében található temetőkre. Vasvár polgármesterével, Tóth Balázzsal is többször tárgyalt, a megbeszéléseknek köszönhetően fokozatosan sikerült rendbe tenni a város zsidó temetőjét és ezekben a munkálatokban tovább is lehet haladni majd.” –köszöntötte ezzel a bevezetővel dr. Zágorhidi Czigány Balázs a séta résztvevőit.
A szervező azzal folytatta: Vasvár Különleges helyet foglal el a magyarországi zsidó kultúrtörténetben, mert nagyon korai feljegyzések vannak az egykor itt élt családokról. Elsőként említette, hogy a városban van egy Zsidóföldének nevezett településrész, amelyet egy korai zsidó birtokosról neveztek el, aki a 13. század közepén, IV. Béla uralkodása idején királyi regálét, jogot, valószínűleg vámjogot kapott az uralkodótól. A birtokost Sechtinusnak hívták a feljegyzések szerint. A zsidó kamarai bérlő várat, lakótornyot épített a Zsidóföldi utca oldalában. A Marosits ház udvarában a vár töltésének nyomai máig megtalálhatóak. Ő volt ennek eredeti birtokosa, de a lakói a 13. század második felében érkeztek oda. A kamarai bérlő birtokát a Kőszegi család szerezte meg és feltehetően vallon telepeseket telepített ide.
„Izgalmas egy, az 1250-es évekből származó román kori gyönyörű illusztrált biblia, amely admonti bibliaként ismert és a Bécsi Nemzeti Könyvtárban található.” – mesélte a történész.
A zalai csatári monostoré volt a biblia, amelyet egy Farkas nevezetű, vasvári zsidó kereskedő, kölcsön fejében, letétbe kapott meg tőlük. Mivel valószínűleg nem fizették vissza neki a kölcsönt, így került a könyv kalandos úton végül Admontba. Ott bukkant fel a 19 században. Lapjain máig olvasható az említett bejegyzés a letétbe adásról.
„Zsidóföldéről tudjuk, hogy nem zsidók lakták a középkorban, de van említés egy vasvári középkori zsidó temetőről, sőt a 2. háború alatt találtak egy, a temetőből származó sírkövet, amelynek aztán időközben nyoma veszett. Ez is bizonyítja, hogy a városnak mindig is volt zsidó közössége.” – sorolt további tényeket a történész.
Ennek bizonyítéka a várostörténeti séta során felkeresett temető is, amely annak a zsidó közösségnek az emlékhelye, akik a 19. század elejétől éltek Vasváron. A századfordulón például kétszázan laktak a városban. Épült számukra hitközségi iskola és egy kisebb imaház is, amely az 1960-as évekig állt a Petőfi utcában.
A dr. Zágorhidi Czigány Balázs által sorolt, a sírokon is látható nevek ebből az időszakból sok vasvári számára hangzottak ismerősen a városséta résztvevői közül.
„Rendkívül megtisztelő, hogy meghívtak és főleg örömmel tölt el, hogy ilyen érdeklődés van a zsidóság iránt az önök részéről.”–
vette át a szót a történésztől Márkus Sándor, a Szombathelyi Zsidó Hitközség vezetője, aki arról beszélt: mit is kell tudni egy zsidó temetőről kultúrtörténetileg és a vallás tükrében. Szóba került az emlékkavicsok szerepe és az, hogy mit jelképez a szomorúfűz a sírköveken. Azt is elmondta: a vasvári temetőbe négy család leszármazottjai járnak vissza megemlékezni halottaikról.
A hitközség elnöke a résztvevők figyelmét felhívta a Szemtől szemben – képek az elhurcolt szombathelyi zsidóság történetéből című kiállításra, amelyet már nemzetközileg is jegyeznek.
A várostörténeti sétasorozat legutóbbi állomásán ezután a történész és a hitközségi elnök az érdeklődőkkel együtt bejárta a sírkertet és közösen idézték fel egy-egy család Vasvár életében betöltött szerepét, tevékenységét.
Pogács Mónika
Laki László képgalériája a vasvar.hu oldalon.
