Jubileumot ünnepel a Vasvári Ifjúsági Fúvószenekar
Tíz esztendővel ezelőtt – sokak által kivitelezhetetlennek tartott feladatként – fogalmazta meg Szabó Zoltán zeneiskola-igazgató egy városi fúvószenekar életre hívásának tervét. Miközben az akkoriban ambiciózusnak tűnő vállalkozás mára elválaszthatatlan részévé vált a város és a térség zenei életének, az együttes tagjává válni is presztízskérdéssé lett a hangszeren játszó ifjúságnak. A Vasvári Ifjúsági Fúvószenekar június végén nagyszabású, háromórás koncerttel ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját.
– A 2002-ben benyújtott, első igazgató pályázatomnak fontos részét képezte egy helyi fúvószenekar felállítása, ekkoriban ugyanis a városban a fúvószene hanyatlott, csupán a Komor András vezette fúvóscsoport működött, ám ennek sem volt utánpótlása – kezd egy évtizedes történetbe Szabó Zoltán.
– Így az ötlet ugyan megszületett, de már akkor tökéletesen tisztában voltunk azzal, hogy az ambiciózus jelző finom fogalmazás a zenekar felállításának tervére, melyhez akkor az égvilágon semmi sem állt rendelkezésre. Egy ilyen pici zeneiskolából kellő számú és megfelelő hangszeren játszó fiatalt csokorba gyűjteni nem kis feladat. Ráadásul egy zeneiskolás gyermeket is teljesen új feladat elé állít az, ha együttesben kell játszania – teszi hozzá az igazgató, aki az első komoly szervező és a fiatalokat lelkesítő feladatok után 18 fős csapattal kezdhette meg a fúvószenekari munkát 2003-ban. A tagok jó része mindössze egyévnyi tudással rendelkezett, hiszen a klarinétszak csak 2002-ben indult újra Vasváron, emellett a pedagógusok is új feladatokat vállaltak magukra: a zongoratanárnő megtanult harsonázni, az igazgató tubázni, dobost pedig Szombathelyről „exportáltak”. Ilyen előzmények után az első bemutatkozásra 2003 karácsonyán a zeneiskola nagytermében került sor. A karácsonyi dallamok között lassan kirajzolódott, hogy a kezdeti nehézségek ellenére egy helyi, ifjúsági fúvószenekarnak igenis van létjogosultsága. Így látták ezt azok a mára állandó taggá vált segítők, pedagógusok is, akik az évek alatt a környező nagyvárosok fúvószenekaraiból váltak a vasvári csapat részévé.
– Ám a helyi fiatalokat még ekkor is lelkesíteni kellett: a zenekari élet merőben más, mint a tantermi szólómunka. Addig azt szokták meg a növendékek, ha valamit otthon begyakorolnak, az iskolában hibátlanul lejátszanak, mehetünk máris tovább. A zenekari létnél viszont elég, ha egyvalaki hibázik, máris újra indul a próbafolyamat. Olyan türelemjáték ez, melybe ugyancsak bele kell tanulni. A holtponton aztán a 2005-ös esztendő lendítette át az ifjakat. Ekkor ugyanis egy olaszországi fúvóscsapatot láttunk vendégül itt Vasváron, s helyi vendégszereplésüket visszahívás követte. Az út előtt feltételül szabtuk: aki nem tudja a szólamát, nem tarthat velünk. Végül a szankciót nem kellett alkalmazni: mindenki hibátlanul játszott, s a közös zenélés lassan közösséggé kovácsolta a fiatalokat. Egyszóval remekül helytálltunk. Lassan a létünk, munkánk híre is elterjedt, s egyre több fellépésre, bemutatkozásra, koncertre hívtak bennünket. Eleinte a térség, majd a megye és a régió mind több pontján mutathattuk be repertoárunkat. Ám a nehézségek sajnos e területen is gyakoriak: a mára csaknem 40 tagú együttes felszereléssel, hangszerekkel történő mozgatása nem kis költség, ha ezt a vendéglátóink nem tudják finanszírozni, akkor a szülők segítségére szorulunk. Sajnos így is egyre gyakoribb, hogy a távolság, vagyis az anyagiak miatt nem tudunk eleget tenni egy-egy felkérésnek – hangsúlyozza Szabó Zoltán, aki a kezdeti szkeptikus hangok ellenére úgy látja: nem az együttes sokak által elképzelhetetlennek tartott felállítása, sokkal inkább annak folyamatos fenntartása állította kihívás elé. – A zeneiskolás lét egyszer véget ér. Növendékeink továbbtanulnak, más településeken élik az életüket, munkát vállalnak. Így néhány év után szembesülni kellett azzal, hogy a folyamatos utánpótlást biztosítanunk kell. Ezért egy osztrák kolléga javaslatára létrehoztuk a Piccolo zenekart, amely a teljesen kezdőket készítette fel a majdani zenekari létre. E zenekar volt hivatott megtanítatni a legkisebbeket arra, hogy a miként kovácsolható egységgé az a figyelem, melyet a hangszer kezelése, a karmester utasításainak követése, a pontos belépések elsajátítása követel. A kicsik beépítése mellett az alapító tagok közül jó néhányan felnőttként is a zenekar tagjai maradtak, s a mai napig hazajárnak az együttes nagyobb rendezvényeire – emeli ki az igazgató, majd hozzáteszi: a munka meghozta gyümölcsét, a gyerekek kezdeti győzködése, folyamatos buzdítása után mára a presztízskérdéssé vált a zenekar tagjának lenni. Így a pedagógusok „toborzó” munkáját felváltotta a szülők türelmetlensége, s állandó kérdése: „Mikor léphet be végre a gyerkőc a fúvószenekarba?”. Mindennek, s sikerüknek, hírnevüknek köszönhetően már valamennyi hagyományos rendezvényükön teltház várja dallamaikat.
– Újévi koncertünk nemcsak zenei rendezvény, hanem társadalmi esemény is a városban, éppúgy, mint a tanév végi, ugyancsak hagyományos nyári zenei estünk. Emellett a farsangi időszakban minden esztendő húshagyókeddjén vidám koncerttel búcsúztatjuk a telet, s a zene világnapján is a közönség elé lépünk. Kétévente tematikus nagykoncertet adunk: tavaly a templomban, a hely szelleméhez illő, klasszikus darabokkal mutatkoztunk be, a következő alkalommal pedig filmzenék lesznek majd repertoáron, majd egy következő alkalommal a magyar zene területére tesz kirándulást a zenekar – teszi hozzá az igazgató némiképp rámutatva a helyi fúvósok sikerére. A Vasvári Ifjúsági Fúvószenekar ugyanis a hazai trendektől eltávolodva, a nemzetközi mezőny felé közelít a téren is, hogy újszerű gondolkodásmóddal nem csak klasszikus fúvószenekari műveket, indulókat, polkákat tanulnak, hanem gyakorlatilag bármit fúvós hangszeren. Beleértve e körbe még a kortárs könnyűzenét is. Így vált e világ még vonzóbbá a fiataloknak. A csapat ma már bármikor, bárhol – akár próba nélkül is – egyórás műsorral közönség elé tud lépni, emellett a folyamatosan új darabokat, dalokat tanulnak a meghívások igényeihez alkalmazkodva. Ugyanakkor egy-egy nagykoncertre akár hosszú hónapokat is készülnek, gyakran a hétvégéket feláldozva, egész napos próbákkal, ami a szellemi mellett jelentős fizikai megterhelés is a fúvósoknak. De a csapat mára sem az időt, sem az energiát nem sajnálja. Jól látszott ez a jubileumi koncertre készülve, melyet két egyhetes tábor előzött meg, ezúttal kirándulás és játék nélkül csak a zenére koncentrálva.
– Szerettünk volna minél többet adni a közönségnek, felelevenítve az elmúlt évtized sikerdarabjait. Mikor csokorba gyűjtöttük az elmúlt tíz év alatt játszott zeneszámokat, száz feletti szám került a listánkra, melyből 40-et választottunk ki könnyedén, s abból bizony már keservesebben húztunk ki további nyolcat, így aztán 32 kedvenc műsorszám válhatott a jubileumi koncert repertoárjává, s végül egy nagysikerű háromórás koncertté. A másik vágyunkat, hogy mindezt komoly technika közepette, szabadtéren, mindenki számára hozzáférhető módon tegyük, a 24 város szövetségének anyagi támogatás váltotta valóra – mondja Szabó Zoltán, majd rögtön felvázolja a következő hónapok terveit is: augusztusban Szlovéniában vendégszerepelünk, a tanév során pedig az ausztriai Weiz város zenekarának látogatását viszonozzuk majd, s a muraszombati fúvósok meghívásának is eleget teszünk – s mindezt már az új, régóta vágyott, s a jubileumra elkészült egyen pólóban. Eközben pedig lelkesen várjuk a PNH Kft. támogatásával elkészülő jubileumi koncert-DVD-nket.
– vv –
