Péntek este a Zombori Zenekar tart moldvai csángó táncházat. Máhr Dani, a zenekar tagja évek óta visszajáró vendége és fellépője a Nagymákfai Napoknak, vele beszélgettünk.
1. Hányadik alkalommal, milyen érzésekkel utaztok június 19-én Vas megyébe, Nagymákfára?
Máhr Dani: Nekem az ötödik alkalom lesz az idei. Tárnok Ákos (Kákics zenekar, Los Andinos együttes) vitt le először, akkor is táncház volt a program. Egyből magával ragadott a környezet és a társaság hangulata is. A zenekar is már évek óta lejár pihenni, feltöltődni, és annyi kellemes, sok-sok élménnyel teli emléket őrzünk, hogy egyet ki sem tudnék emelni. Mindennél többet árul el az, hogy a baráti társaságban a ”Mákfa” egy igen sokat jelentő, melegséggel eltöltő fogalom (nevet).
2. Milyen műsorral léptek fel?
Máhr Dani: Alapvetően táncházzal készülünk, úgyhogy nagy örömködésre számítunk, de az estek hangulatából kiindulva bármi előfordulhat!
3. Táncházaitokon moldvai népzenét játszotok. Mi jellemzi ezt a zenét?
Máhr Dani: A moldvai zene jellegzetessége abból adódik, hogy zenei és hangszerkészlete is kicsit „eltér” a megszokott magyar népzenétől. A furulya, koboz, dob trió ad egy könnyebben értelmezhető, magával ragadó hangulatot. A táncok is egyszerűbbek és kevésbé egyéniek, így aztán mindenki könnyen meg tudja tanulni. Ez igazán közösségi jelleget ad neki.
4. Egy csomó nagy fesztiválon és jó nevű klubban megfordultok. Nagymákfa talán 60 fős, bár a ”pikniken” ennél biztosan sokkal többen lesznek. Itt jobban elengedhetitek magatokat?
Máhr Dani: Mint már említettem nagyon sokat jelent nekünk Mákfa. Pont az adja a varázsát ennek a rendezvénynek, hogy nincsenek sokan, mindenki ismer, mindenki befogadó a másikkal szemben. Amikor először – ismeretlenként – megjelentem, akkor is ugyanúgy kérdezték, hogy ki vagyok, mi vagyok. S legfőképpen persze kínáltak mindenféle földi jóval.
Itt tényleg nincsenek kötöttségek, kicsit ki lehet költözni a hétköznapokból, minden úgy alakul, ahogy a pillanat hozza!
