Kapornakiné Mozsár Anikó
A felhívást azért fogadtam el, mert bennem motoszkált az álom, hogy képeimmel megmutathassam azt a világot, ami bennem lakozik? Mert szeretem, ami körülvesz engem, a természetet, Vasvár szépségeit. Erős szabadságvágy él bennem, és a fotózás egy a sok közül, ami által ez megnyilvánul, hogy az ember a saját érzésein keresztül észrevegyen olyan csodákat, ami mindenki előtt hever. Egy nőnek ezer, avagy még több arca, szerepe van az életben éppen ezért érzékenysége határtalan, talán ezért látjuk mi nők más szemmel a világot…
Szilágyi Fila Enikő
A természetfotók kiállításának külön örvendtem, mert végre valaki kíváncsi arra, hogy az egyszerű ember hogyan él a természet közepén, és arra, hogy mi nők miért fotózunk. Az egyszerű válasz arra, hogy személy szerint miért fotózom, az – az, hogy szeretem a földet, a természetet, ami körbevesz, az illatokat, kertben, mezőn, erdőben. Biztosan gyerekkoromból hozom a természet szeretetét és legfőképp a tiszteletét. Megtanultunk együtt élni a természettel, a benne élő állatokkal,és aki egyszer közel kerül a földhöz, az nehezen rugaszkodik el tőle. nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a konyhakert a hobbim. Külön öröm, ahogy látom, hogy egy növény miként hálálja meg a gondoskodást, odafigyelést. Fotózáskor, pont úgy, mint kint a kertben, teljesen feltöltődöm, pihenek, szabadjára engedem a gondolataimat, egyedül vagyok, és mégsem magányos. Hallom a madarakat, érzem az illatokat. Teljesen kikapcsolok. Nem tudom, hogy illik-e olyat mondani, de nekem büntetés lenne nagyvárosban lakni. De biztosan nem véletlenül lakom Nagymákfán. Jó a lelkemnek. És, hogy miért látnak másképpen a nők bizonyos dolgokat, mint a férfiak? Talán mert valahol romantikusabbak vagyunk, érzékenyebbek. És ez így a normális.
Kókol Éva
Apukám fotózott, ebben nőttem fel. Sokat voltunk együtt, mindketten természet szeretők vagyunk. apu szenvedélyének köszönhetem, hogy gyerekkorunk dokumentálva van. Most több időm van, a természet szeretete megmaradt. Annyi szépség szűkebb hazánkban, ami t érdemes megörökíteni. Szeretek itt élni, ha lehetőségem lenne, akkor sem költöznék el. Akkor kezdtem azokat a szépségeket is felfedezni, ami mellett nap mint nap elmegy az ember, amikor idegenek szemével láttam. Az Alapítványhoz többször jöttek az ország más régióiból, és időnként én voltam az idegen vezetőjük. El voltak bűvölve Vasvártól és környékétől. Sokat segített ebben Csipkereki festő barátnőm, aki rácsodálkozott a vízbe hajló fűzfaágra is. Hogy ne csak nézzek, hanem lássak is köszönet neki. Mi nők talán érzékenyebbek, nyitottabbak vagyunk, jobban figyelünk a részletekre. Talán nagyobb a képzelőerőnk is . A fotózás vágy, hogy megőrizzem a szépséget, a pillanatot. Jó nézni a régi képeket, nosztalgiázni. A mikró világunk is állandóan változik. A táj minden alkalommal más- más arcát mutatja. Akárhányszor látom megunhatatlan.
Lábadi Irén
„Aki nem veszi észre a pillanat szépségét, elmulaszt mindig egy pici boldogságot az életéből” —-olvastam valahol. Magam is ezt gondolom. Hogy könnyebb legyen bármikor felidézni azt a csodás pillanatot, ahhoz hozzásegít egy akkor és ott rögzített fénykép. Újra élhetjük, amit a kép készítésekor éreztünk. Ha fényképezőgéppel járom a várost, a természetet, észreveszek és rácsodálkozom olyasmire is, ami mellett a nélkül elmennék. Önkéntelenül is keresem a szépet, az érdekeset, a szokatlant. Csábítást érzek, hogy megörökítsem. Örültem a lehetőségnek, hogy nyilvánosságot kaphat néhány képem. Hiszem, hogy a nők által készített fotókon látszik, hogy nemcsak szemmel, hanem szívvel is nézzük a világot.
Nagy Viktória
„Szeretem megörökíteni ?AZT a pillanatot, amelyek számomra valamiért mindig különlegesek. Ha éppen nincs nálam a fényképezőgép, akkor is „fotós” szemmel nézelődöm és bosszankodok, ha látok valami szépet, és nem tudom lefotózni. Néha-néha megosztok egy-egy képet, amiről úgy gondolom, hogy másnak is tetszhet, ezért is fogadtam el ezt a felkérést is”
Kutfej Csabáné
A fotók készítése egy idő után szenvedélyemmé vált. Nem értek a fotózáshoz, de úgy érzem, hogy a szépséget és a pillanatot meg kell örökíteni, mert az élet mulandó, a fotók készítései maradandó élményt nyújtanak.
Németh Dominika Izabella
Nagy örömmel fogadtam a meghívást a pályázatra, hiszen nagyon érdekel a fotózás is, habár tanulni sohasem tanultam, csinálni viszont mindig is csináltam. A téma is nagyon szimpatikus, mindig szeretettel gondolok Vasvárra, olyan mint egy kis kincses ládika, telis-tele csodákkal, igazán ábrázolni való város. Hogy a nők máshogy látják-e a világot, mint a férfiak? Nem tudom, nem voltam még férfi. Talán annyiban biztos, hogy természetünkből adódóan figyelmet szentelünk a kisebb részleteknek, emlékeket, érzelmeket társítunk minden egyes porcikához. Számomra a fényképezéssel töltött idő, olyan kicsit mintha álmodoznék. Vagy inkább időutazás. Mindig is szerettem időtleníteni egy-egy pillanatot, hogy aztán eltehessem emlékbe. Ma már nem nagyon szokás előhívatni a fényképeket, én azért ezt a szokást megtartottam. Olyan kedvesek egy albumba rendezve. Szóval nekem a fényképezés nagyon fontos, az életem elemi része, segítség a munkáim dokumentálásához, egy élmény megörökítéséhez, vagy csak úgy, a kikapcsolódáshoz. Szerencsésnek érzem magam, hogy adott a lehetőség hogy a nekem fontos helyeket úgy mutassam be másoknak, ahogy én látom, szeretném láttatni, kicsit másképp, az én szememmel.
Kondics Tünde
Megragadni a pillanatot – mondják valószínűleg sokan, s valóban, a „megragadható pillanatot” szeretem én is a fényképezésben. Legyen az jó vagy kevésbé jó. Legyen az jól sikerült kép vagy kevésbé jól sikerült – abban „a” pillanatban készült. A természet pedig csodás dolgokat ad nekünk, csak vegyük észre. Ezért is örültem a felkérésnek – öröm, mikor együtt vesszük észre az apróságokat a világban, vagy épp megosztjuk egymással. Férfiak és nők – kiegészítjük és inspiráljuk egymást e téren is. Míg mi észreveszünk egy faágak közt kirajzolódó szívecskét, ők valami más apró részletet. Így kerek.
Herczeg Kinga
– Mikor elragad egy pillanat és onnantól kezdve örökre ott marad! Szerintem ez a fotózás. – Mikor csak Te vagy és „Ő” – a témád és a ragadtatásod tárgya; amit épp fotózol. Nincsenek problémák vagy gondok, sem aggodalmak. Csak Te vagy és „Ő”. Kettesben szűnik meg a világ többi elhanyagolható része. Ezt jelenti számomra a fotózás. Örömmel fogadtam a felkérést és a lehetőséget, mert így alkalmam nyílt megmutatni a belső világomat, mert a fotózás az egyik legjobb módja az Önmegvalósításnak. „Ha egy nő beszél hozzád, azt figyeld, mit mond a szeme.” – Victor Hugo idézet jutott az eszembe, mert úgy gondolom, hogy egy fotó is a lélek tükre, amit a szemünkkel látunk, azt valósítjuk meg. Női látásmódba nyerhetünk betekintést egy fotó által. Kutfej Csabáné Nagy megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek a kiállításon. A fotók készítése egy idő után szenvedélyemé vált. Nem értek a fotózáshoz, de úgy érzem, hogy a szépséget és a pillanatot meg kell őrizni, mert az élet múlandó a fotók készítése maradandó élményt nyújtanak.
Ódor Orsolya
Nagyon tetszett a kezdeményezés, mely szerint vasvári hölgyek, Vasváron készült fotóiból nyílik kiállítás. Érdekes „kísérletnek” tartom, hogy akár fiatal, akár idősebb nő társaim – akik talán otthon gyermeket nevelnek, háziasszonyok vagy munkahelyükön teljesítenek nap, mint nap – kibontakozhatnak, megmutathatják, ők milyen szemmel látják a világot és városunkat.
Kiss Ervinné
Én csak kattogtattam a telefonomat a sok szépség láttán a magam gyönyörűségére és, hogy lássa a család is. Georgi kérését azért is fogadtam el, mert felvetődött bennem, hogy a szépet mindenki szereti, és ha lehetőség van, rá akkor gyönyörködhessen benne más is. Szerintem egy szép felvétel nagyon jó hatással lehet az emberek lelkére.
Virág Nefelejcs
Kitárul a világ. A kép nyújtotta élmény nagyon egyedi. Csak az enyém. Bármit mögé, elé, bele képzelhetek. És nincs két ember, aki pontosan ugyanazt látja, amit én. Ezért csak az enyém.
Somogyi Krisztina
Miért is fényképezek? A fényképezés – fényképészet családi vonás, de igazából a nagybátyámnak köszönhetem, hogy felkeltette az érdeklődésemet a fényképezés iránt, szó szerint megfertőzött vele. Mit jelent nekem a fényképezés? Egy egészen más dimenzióba repít, olyankor a mindennapok gondjai eltörpülnek, ezek a pillanatok sok mindenért kárpótolnak a rohanó mindennapokban. Gorgi, miért is fogadtam el a felkérésedet? Talán ezzel a mondattal tudom megválaszolni. Meglátni és elkapni azt a „bizonyos” pillanatot szinte lehetetlen, de minden alkalommal meg lehet próbálni és másokkal megosztani azt a csodát, melyet csak Én láthatok – csak Te láthatsz. Szerintem mindenki másképp látja a világot, mi nők is más szemmel nézünk a kamerába, de talán egyetlen egy dolog közös bennünk; egy olyan fajta érzékenység, amely akarva akaratlanul áttűnik a képeinken.
Gergyéné Szakály Georgina
A fotóval, a világ néha esztelenül gyors rohanását lehet megállítani. Ott és akkor. Az én életem is gyors és rohanós. Amikor alkalmam van a lecsendesedésre, akkor viszem magammal a fotó masinát. Az évszakok csodáit, a teremtett rend apró rezdülései azok, amiket fotók formájában is szeretek megőrizni.
