A Gesztenyés hegyen, az egykori Málovics birtok meredek domboldalán úgy süvít át a szél, hogy jól oldalba lökdös mindannyiunkat, akik a város által meghirdetett metsző bemutatóra várunk a metsző hidegben. Vasvár tündérkertje nagyobb, mint azt elsőre gondoltuk. Óriási munka lehetett kitisztítani a bekerített területet, amelyre az önkormányzat immár 140 korabeli, ősi magyar fajtájú gyümölcsfát ültettek. Eljött a metszés ideje, amit a vasvári Drimmer Márton gyümölcsész mutat be.
„A forró pálinkát nekünk hoztad?”, kérdezi valaki viccesen a gyümölcsésztől, annak kulcsára mutatva. A zord időjárás és a hétköznap ellenére nagyon sokan eljöttek az önkormányzat által meghirdetett metszőbemutatóra. Bizonyára tudták jól, milyen jó hallgatni ezt a fiatal fiút, aki rácáfol generációjára. Nyugodt, mérlegelő, megfontolt, olyan, mintha belső, szilárd egyensúlyából semmi nem tudná kizökkenteni. A metszés során csak arra koncentrál, hogyan lesz jobb a termés azáltal, ha idővel több fényt kap a fa, amelynek kezelhető méretűnek is kell majd lennie. Az öntörvényű ágak megzabolázásánál előre átgondolja melyik ág hogyan fog nőni egy vagy két év múlva, s miként válik belőle korona, sőt mely ágak közé lehet majd jól belépni és onnan leszedni a gyümölcsöt. Bár a fák még nagyon fiatalok, de már most segíteni kell őket a gyarapodásukban. Megállapítja a vázágat, a nem oda illő, függőlegesen fölfelé növő, illetve a lefelé irányuló ágakat levágja. Metszőollóval a kezében, ágvágóval a vállán felhívja a figyelmet egyebek mellett arra is, hogy ugyanolyan vastagságú ág nem maradhat még az ilyen fakezdeményeknél sem, mert idővel a kétfelé oszló súlytól kettészakadhat a fa. Megtudjuk, hogy vannak olyan fák, amelyeket nem metszeni kell, hanem az ágait tépni, s többször említi a rejtett rügyeket. Fontos: megfelelő méretű maradjon a fa, hogy idővel a szilvát le lehessen szedni a fáról, ne pedig le kelljen rázni a gyümölcsöt az ágakról.
Drimmer Marci Vasvárról indult, jelenleg Sopronkövesden nyitott gyümölcsfa iskolát. Hogy miért ott? Az egyetemi táncházban összehozta a sors egy sopronkövesdi lánnyal, akivel nyáron hivatalosan is összeköti az életét. Marci a kertészetet akarja tanulmányozni élete végéig. A gyümölcsfa iskolájának is az a filozófiája, hogy a régi fajtákat megmentse és szaporítsa. Így elkezdte gyűjteni, oltani a Kárpát-medence gyümölcsfáit, ezekből hozott ide, a vasvári tündérkertbe almát, körtét, meggyet, cseresznyét, szilvát, barackot, mindegyikből többfélét. Almából például Vasvárra ültetett húsvéti rozmaringot, London pepint, téli piros pogácsát, batult, bőralmát, cigányalmát, kálvil almát. Olyan fajtákat, amiket ismernek a helyiek. Mind mondja: dilemma, hogy metszünk, ne meszünk? Vannak, akik úgy tartják, a régi fajtákat nem kell metszeni. Igen, vadalanyon a régi fáknak nincs semmi baja, de a termés minősége szempontjából jó a metszés.
Tóth Balázs polgármester a megjelenteknek beszél a tündérkert ötlettől a megvalósításig terjedő folyamatáról. Megjegyzi: szintén dilemma volt, hogy kivágják-e a területen a régi fákat, vagy sem, de úgy döntöttek, ami megmenthető, azt megmentik. Azért is, mert ezáltal nem kell éveket várni a gyümölcsre, itt már termő gyümölcsfák vannak. A polgármester kijelenti, hogy a tündérkert fáit nem permetezik. Cél, hogy a kert idővel – akár egy szervezet, egyesület által – önfenntartó legyen. A gyümölcsökből a meghívott vendégek, partnerek számára önkormányzati ajándékokat is készítenek, azaz pálinkát és lekvárt. Ez utóbbi kapcsán a távolról érkezők már többször megjegyezték a polgármesternek, hogyha valamit igazán tudnak erről a vidékről az az, hogy: „Vazs megye, Vazsvár, ott terem a legvár.”
Simon-Németh Adél
