Egy fiú átveszi a jelképes stafétabotot édesapjától. Továbbviszi a családból hozott szívós kitartás, a küzdeni akarás szellemét. A győzelmi dobogón állva is a megérdemelt sportsikerek újabb, még kiválóbb teljesítmények elérésére sarkallják. Apával és fiával ültünk le beszélgetni otthonukban, az Alkotmány utcában.
Bognár Károly nyolcvanegy esztendős sportember. A hatvanas években kilenc éven át volt gimnáziumigazgató Vasváron, aztán két helyen is atlétikai vezetőedző. Szíve mégis visszahúzta tanítani ide a középiskolába, majd immár nyugdíjasként belekóstolt a közéletbe is. A város alpolgármestere volt négy évig 1994 után.
Kérem, meséljen a sportpályafutásáról, hiszen a vasvári fiatalok számára az Ön példája akár bíztatást is adhat. Arra, hogy napi nehézségeik ellenére maguk is kipróbálják mire képesek valamely sportágban.
– Ormánsági születésű vagyok és Baranyaszentlőrincen jártam középiskolába. Itt kezdődött az atlétikával való ismerkedésem. Mivel a testnevelő tanárom súlylökő volt rábeszélt, hogy én is próbálkozzak meg vele. Leigazoltak a Pécsi Dózsába és negyedikes koromra már nagyjából beérett a mozgásom. 12 méter 65 centivel megnyertem az országos középiskolai bajnokságot, de akkor mi is a nagy súllyal a 7/4-essel dobtunk. Ekkor pechemre bevittek katonának, és két évet le kellett ott húznom. Még leérettségizni is csak a szabadságom alatt tudtam.
Két év kötelező katonaság mellett úgy kellett kiharcolni, hogy egy tehetséges fiatalember tanulhasson és vizsgázhasson! Erre gondoltam a mai ifjabb korosztályok merőben eltérő gondjait említve.
– Ez 1951-52-ben volt, ilyen idők jártak akkor. A sereg után egy évet a pécsi járási tanácson dolgoztam, majd 54-ben felvettek a testnevelési főiskolára. Aztán ott bontakozott ki az atlétika iránti komolyabb érdeklődésem és tudásom. Ott persze mindenféle sportággal foglalkozni kellett. Koltay Jenő volt az edzőm, és Kulcsár Gergely gerelyhajítónak is. Az 55-ös magyar bajnokságon negyedik lettem. Aztán mikor 58-ban Vasvárra kerültünk a feleségemmel együtt, itt folytattam a Haladásnál a versenyzést. Többször nyertem megyei bajnokságot. Persze a munka mellett már nem tudtam olyan aktivitással atletizálni, mint ahogy szerettem volna.
Megmaradt a dobószámoknál?
– Tízpróbában is indultam, de egy térdműtét ezt keresztülhúzta. Értem el negyedik helyet is tízpróbában, de súlylökés, diszkoszvetés volt a fő sportágam.
A város partner tudott lenni a sporttal kapcsolatos elképzelései megvalósításában?
– Vasváron sikerült megkedveltetnem a diákokkal az atlétikát. Akkor négytusa volt a fő szám, bekerültünk az országos döntőbe is 1960-ban. Ez az általános iskolásokkal volt, itt 59-től szakfelügyelő voltam. 62-ben átkerültem a középiskolába igazgatónak és ott is figyeltem az atlétikára, és megyei szinten hamarosan szép iskolai eredményeink születtek. Egy versenyzőnk az országosra is eljutott. Ahogy idekerültünk – a hatvanas évek elején- először is pályákat kellett építenünk a gimnázium udvarán. Sorban a kézilabda aztán atlétika és a teniszpályát. Előtte nem volt se tornaterem se pálya. Mikor először felrajzoltam a táblára, hogy fog majd kinézni, a gyerekek hitetlenkedtek, hogy úgysem lesz belőle semmi. Még késő este is mentünk teherautóval feketesalakért Püspökmolnáriba, mert a gőzösök ott ürítették le a vasútnál. Aztán összefogással sikerült mindent megcsinálni, vörös salakot szerezni, beszintezni, bekeríteni a pályát. Azóta is az szolgál, immár felújítva.
Aztán „stílszerűen szólva” mégis más pályákon szerepelt néhány évig.
– Én voltam az első edzője Németh Palinak is a Haladásnál, s a barátságunk megtartott a haláláig. 1971-től a gimnáziumi igazgatóságomat követően a megyétől felkértek a Haladásnál a vezető edzői teendők ellátására. Itt voltam három évig, majd ugyancsak vezető-edzősködtem Dunaújvárosban is egy évig. Ezután visszajöttem Vasvárra tanítani, hiszen ide kötöttek a családi szálak. Időközben elvégeztem a történelem és filozófia szakokat is, mert a testneveléssel csak kevés óraszámban tudtak volna foglalkoztatni.
Úgy tudom volt még egy másik fejezete is a sportpályafutásának.
– Németh Pali beszélt rá, hogy induljak a veterán bajnokságokon. Ez 86-ban volt, ekkor már 56 éves voltam. Malmőben rendezték a Veterán Európa Bajnokságot, ott lakott az unokaöcsém, így a szállás nem okozott gondot. Nyolc napig tartott, és a költségeket nekünk nevezőknek kellett állni. Súlylökésben ezen az EB-n hatodik lettem, s két év múlva Veronában pedig nyolcadik diszkoszban. Később már nem indultam, mert messze voltak a versenyek Amerikában, Finnországban és sokba is kerültek volna.
A családban persze nem egyedül sportolt.
– A feleségem korábban még a TF csapatában volt NB I-es kézilabdázó. De kosarazott és teniszezett is. Mikor idekerültünk még a szombathelyi cipőgyár NB I-es csapatában is játszott egy évig. Aztán ahogy jöttek sorban a gyerekek már nem nagyon volt ideje.
Bognár Szabolcs – a fiú – 41 éves és szintén a sport megszállottjaként lépett édesapja nyomdokaiba. Középiskolai testnevelés-biológia szakos tanár Zalaegerszegen. Edző-sportoló, a Zalaszám ZAC dobó szakág vezetője, az erőemelő szakosztály vezetője. A szombathelyi Dobó SE tagjaként 5-szörös magyar bajnok csapatban. A zalaegerszegi Zalaszám ZAC színeiben a 2010-ben Nyíregyházán megrendezett szabadtéri Veterán Európa-bajnokságon szerzett aranyérmet diszkoszvetésben, dobó ötpróbában 2. helyezettként, súlylökésben 4. helyen végzett. 2011-ben Gentben rendezték meg a Fedett pályás Veterán Európa-bajnokságot, ahol már a 40 év feletti kategóriában indult. Remek szerepléssel súlylökésben 16.10 méteres eredménnyel a kontinens legjobbja lett, diszkoszvetésben 3. helyezést ért 50, 75 méteres dobással. A magyar küldöttség immár másodszor hallhatta a győzelme tiszteletére felcsendülő magyar himnuszt. 2011-ben a Téli Dobó Országos Bajnokságon 2. helyezést ért el diszkoszvetésben 55,88 méteres eredménnyel, ami egyéni legjobbja és Zala megyei csúcs is egyben.
Mikor kezdtél versenyezni?
– Általános iskolában, először inkább futószámokkal. Főleg rövidtávon, meg ugrószámokkal. Megyei versenyt is nyertem rövidtávon. Középiskolában ezt folytattam és ott kezdtem el a dobóatlétikát művelni, amit egyébként a sportok királynőjének tartok.
A következő állomás?
Biológia- testnevelés szakon végeztem a főiskolán és 95-ben Zalaszentgróton dolgoztam. Ekkor igazoltam le Zalaegerszegre, majd a katonaság után szombathelyre hívott Németh Pali bácsi. Mikor ő meghalt – két éve- visszajöttem Zalaegerszegre.
Szintén súly és diszkosz?
– Igen, most már csak ez a kettő van. Bár tavaly indultam dobó ötpróbában is.
A családon kívül milyen támogatásra számíthatsz a versenyzésed kapcsán?
Egyedül értem el az eredményeimet, mert Egerszegen nem volt edzőm. Az edzésterveket is a saját szájam íze szerint alakítottam, de mivel nem látta edző a mozgásomat, az esetleges hibákat sem tudtam javítani. Önerőből csináltam úgy is, hogy – mint már szó volt róla- ezeken a veterán versenyeken való szerepléseket nem igazán támogatják. A mostani belgiumi (genti) szereplésemet felerészben szponzorálta már Egerszeg városa, és ide elkísért a feleségem is.
A Zalai Hírlap tudósításaiból kitűnik, hogy nemcsak versenyzőként, de edzőként is igen szép sikereket érsz el. Például:
„Bognár Szabolcs az utóbbi évek egyik legnagyobb nyeresége klubunknak – jelentette ki Szakály István, a Zalaszám ZAC ügyvezetője. – Nemcsak, mert Európa bajnok, hanem a már elsorvadni látszó dobó szakágunkat is újjáélesztette. Emberileg és szakmailag kimagaslót nyújt, remélem, hogy személyes varázsa miatt a ZAC dobóiskola fiataljai újra országos hírnevet szereznek Egerszegnek. Nem csak elmagyarázni tudja a dobások mozgássorozatát, de be is mutatja”
Hány tanítványod van?
– Huszonöt körül, középiskolás korosztályúak. Két éve edzősködöm egyesületi szinten.
Mi az, amit most leginkább el szeretnél érni?
-Jövőre Finnországban lesz a Veterán Világbajnokság, azon részt szeretnék venni. Kaptam ígéretet Vasváriaktól is, és Egerszegiektől is, hogy támogatnak, remélem sikerül. Az idei VB Amerikában volt, és az eredményeim alapján mindkét számban dobogóra állhattam volna. Oda nem tudtam elmenni, csak álom maradt.
Így hát befejezésül mi sem kívánhatunk mást, mint hogy legyél ott a 2012-es VB-n !
– aus –
