A holokauszt emlékév helyi rendezvénye koszorúzással, táblaavatóval és tárlattal
A Magyar Holokauszt Emlékév vasvári ünnepi rendezvénye a zsidó temetőnél kezdődött, majd a volt gettó területén emléktábla-avatással folytatódott szeptember 21-én. A megjelentek ezt követően a kulturális központ Auschwitz Album című kiállítását tekintették meg.
A holokauszt 70 évvel ezelőtti borzalmait, a tömegével gyilkolt honfitársak emlékét soha nem szabad feledni, hangsúlyozta beszédében Tóth Balázs alpolgármester a helyi zsidó temetőnél. Mint mondta, gyermekkorukban is tudták, hogy Vasváron hol van a zsidó temető, azonban annak elhagyatottsága, titokzatossága távol tartotta őket. Az alpolgármester ismertette: Vasvárról 184 zsidót hurcoltak el, s csak kevesen tértek haza. A zsidó közösség itt nem épült fel újra, így ez megszakadt az idő folytonosságában. Az elhagyatott temetőt a Szentkút féltő fái őrizték, zöld lombok takarták el a sírhelyeket. Most ezt a helyet, s vele a veszteségeket láthatóvá tették a helyiek számára is. A megjelentek koszorúztak, s a zsidó hagyományok szerint elhelyezték az emlékezés köveit is. Ezt követően a volt gettó területén folytatódott az ünnepi rendezvény. Az Egészségház szomszédságában álló épület előtt V. Németh Zsolt, környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár mondott avató beszédet. Elsőként megjegyezte: mennyire megindító a vasvári holokauszt megemlékezésére készült meghívó. Láttán olyan érzetünk támadhat, mintha a drót másik oldalán állnánk, s onnan néznénk a szörnyűségeket. Hangsúlyozta: tegyünk a felejtés és a közöny ellen. Mint mondta, egy ember szűk perspektívájából vizsgálva nagyon nehéz megérteni az emberiség elleni bűntetteket. Majd a római hadakkal érkező nép történetét a kezdetektől tekintette át. Az okiratok tanúsága szerint tudni lehetett azt is, hogy 1815-ben már volt temetője az itteni helyi zsidó közösségnek. Emlékeztetett arra, hogy 1944. május 10-től június 20-ig a Vasvári Járási Gettóból hurcoltak el 184 vasvári és 147 vidéki zsidó hitvallású honfitársunkat, akiket először Szombathelyre vittek, majd onnan deportáltak. Mindösszesen 20-an tértek vissza. Hangsúlyozta: ha elveszik a múlt, nincs jelen és jövő. Az államtitkár elmondta: az emlékezésben gyökerezik az identitásunk. Erkölcsi kötelességünk emlékezni a népirtás során elhunyt áldozatokról.
Márkus Sándor, a Zsidó Hitközség elnöke meghatódottsággal a hangjában köszönte meg a vasvári táblát, ahová emlékezni járnak majd. Kiemelte: a táblán egy héber szó látható, amelynek jelentése: emlékezz! Ez a Tóra egyik parancsolata. Elmondta, alig van olyan család, ahol ne kelljen nagyszülőkről, ismerősökről emlékezni, mivel iparszerűen maradt rájuk a gyász. Neki a népirtás adatai mögött családtagok nevei, arcai sejlenek fel. Máig megválaszolatlanul maradt a kérdés: miért kellett ezeknek az embereknek mártírhalált halniuk? A történelem tanúsága szerint a zsidókat kitűnően fel lehet használni morális, gazdasági, vagy politikai okokból. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy ez máig nem kopott ki a köztudatból. Az emlékezést nagyon fontosnak tartja, lényeges, hogy elmondhassák hiteles és valós történéseiket mindazoknak, akik nem másodrendű állampolgárokként tekintenek rájuk. Beszédét a „soha többé ígéretével” fejezte be. Majd V. Németh Zsolttal közösen leleplezték a vasvári emléktáblát. Ezt követően a nagyszámú érdeklődők a Nagy Gáspár Kulturális Központ aulájába vonultak át. Itt az emléktábla létrejöttében fontos szerepet játszó Hit Gyülekezete holokauszt bizottságának koordinátora, Tompa László beszélt a megjelentekhez. Elsőként a Tórából – amit a keresztények Mózes ötödik könyveként hívnak – idézte a vigasztalás sorait. Nemcsak a második világháború szörnyűségeire, hanem a 3500 évvel ezelőtti, fáraó parancsára történő zsidók elhurcoltatására is ráirányította a figyelmet, mint antiszemita megnyilvánulására. A történelem viharában megdobált nép veszteségeire emlékezni kell, erre szólítanak fel az európai vezetők is, köztük a közelmúltban például Angela Merkel, aki a zsidókat a kultúrájuk, társadalmuk részeként tartja számon.
Zágorhidi Czigány Balázs, a Vas Megyei Kormányhivatal örökségvédelmi referense felhívta a figyelmet a művelődési központban megtekinthető Auschwitz Album című tárlatra. A történész feltette a kérdést: Vajon miért nem gondozzák a vasvári zsidó temető sírjait? Nem tudják kik gondozni… Beszélt arról, hogy Vasváron még zsinagóga is állt az 1960-as évekig. Kiemelte: emlékezni kell az elveszett polgártársakra. Vasvárnak régi kapcsolata van a zsidósággal. Több más érdekesség mellett kiemelte, hogy az Alkotmány utcát régen Zsidófölde utcának nevezték. Ugyanis ezt, az akkor még lakatlan területet IV. Béla király egy zsidó kereskedőnek adta, aki még várat is épített itt.
A vasvári megemlékezésen a Béri Balogh Ádám Szakközépiskola és Szakiskola diákjai közreműködtek: verset mondtak, s dokumentumokból szóltak a helyi gettóról.
A „Róluk, nekünk, nélkülük” című vándorkiállítás fotókon mutatja be a Kárpátaljáról Auschwitz-Birkenauba érkező magyar zsidó emberek megpróbáltatásait. A kiállítást Vasvár helyi dokumentumokkal, fotókkal is kiegészítette. A hét téma köré csoportosított huszonnyolc kép, valamint a helyi vonatkozásokat dokumentáló anyag együttes bemutatásával a Holokauszt Emlékközpont a vidéki zsidóság elhurcoltatásának szeretne emléket állítani.
A kiállítás egyik különlegessége, hogy vállalkozó kedvű helyi diákok voltak Vasváron is a tárlatvezetők. A középiskolásokat a Holokauszt Emlékközpont történésze készítette fel egy rendhagyó történelem óra keretében a munkára.
