Beszélgetés V. Németh Zsolttal munkáról, családról, zenélésről
Számtalan vasvári programon találkozhattunk idén is V. Németh Zsolttal államtitkári, képviselői vagy éppen magánemberi szerepkörben. Arra kértük, így év végén, értékelje mit is hozott számára 2014 ?
-Az idei esztendő több szempontból jelentős változásokat hozott az Ön és családja életében. Először nézzük a politikusi pályáját, hiszen megváltozott mind a képviselői, mind a kormányzati munkában betöltött szerepe. Áprilisban az országban az egyik legmagasabb választási sikert könyvelhette el ismét. A bizalom mellé nyilván magasabb fokú elvárások is társulnak mind a választók, mind a kormányfő részéről. Melyek azok a változások melyek a választókerületben, és a minisztériumban végzett munkáját meghatározzák?
-Ebben a ciklusban a felére csökkentett létszámú országgyűlésben a képviselőkre nagyobb felelősség hárul. A választókerületemhez tartozó települések száma a korábbi 78-hoz képest 127-re nőtt, s a 127 település szinte mindegyike támogat. Ez arra sarkall, hogy a munkámat ugyanolyan alázattal és őszinteséggel folytassam, mint eddig. Az elmúlt évek számomra azt bizonyították, hogy az igazmondás nemcsak morálisan elvárható, de hosszú távon meg is térül. A belém vetett bizalom mellett megtehetem, hogy populista ígérgetés helyett igazat mondjak, mert a választópolgárok látják, hogy a lehetséges kereteken belül mindent megteszek értük. A kormányzati szerepköröm is jelentősen módosult. Az európai uniós támogatások feletti rendelkezés a Miniszterelnökséghez került, de a Vidékfejlesztés Program agrártárcán belüli feladatait az élelmiszeripar, az állattartás területén a mi államtitkárságunk koordinálja. Továbbá a felelősségi körömbe kerültek a környezetvédelem hulladékgazdálkodástól a levegőtisztaság védelméig húzódó szerteágazó területei, valamint a természetvédelem szép feladatai, a Nemzeti Parkok munkájának irányítása is. Új feladatkörömet igyekszem a tudományos világ iránti legnagyobb tisztelettel, a civil szervezetekkel együttműködve, a vidéki ember természet iránti érzékenységével, de a műszaki értelmiség racionalizmusával ellátni. Mindemellett különleges adomány, hogy a vidékfejlesztéshez és a Nemzeti Parkokhoz egyaránt ezer szállal kötődő hungarikumokkal is foglalkozhatom.
-Négy éve többször is elmondta, s ehhez tartja is magát: vidékfejlesztési államtitkár nem élhet a fővárosban. Hogyan tudja ezt – nyilván a család bevonásával – megvalósítani?
-Évek óta hétfő hajnalban indulunk a fővárosba, és igyekszem már csütörtökön hazautazni. Számomra még ma is fontos, hogy egy éjszakával többet töltsek Vasváron, mint Budapesten, s a választókerületem ügyei is megkövetelik a személyes jelenlétet.
Ebben feleségem is támogat, aki hatórás munkát vállalt Budapesten, hogy a péntekeket Vas megyében tölthessük. Legkisebb fiam pedig a fővárosban tanul, így a kétharmad család mindig együtt van.
-Ha már szóba került a család. Itt is jelentős, örvendetes változás történt tavasszal. Így, advent idején elárulna erről egy két gondolatot?
-Minden szerepbe újoncként kerül az ember. Bármennyit is olvasunk vagy hallunk róla, amíg át nem éljük, nem tudjuk elképzelni, milyen lesz férjnek vagy apának lenni. Most, hogy a legidősebb fiamék unokával ajándékoztak meg, megtapasztalom, hogy ez a nagyszülői szerepkörre éppúgy igaz, s kezdem megérteni a lépten-nyomon családi fényképalmukat mutogató nagyszülők lelkivilágát. Mondják, hogy a nagypapa más szemmel néz, és valóban, az unkámon olyan változásokat is észreveszek, amelyekre a saját gyerekeimnél az erős aggódás közepette nem tudtam odafigyelni. Most megadatott, hogy az új családtaggal egy házban élve teljes odaadással élhetem meg ezt a folyamatot. Alig várom a pillanatot, amikor a kis unokám karácsonykor felpillant majd a járókája mellett felállított fenyőfára.
— Az itt élők ismerik legendás munkabíró képességét, mely jellemezte Önt polgármesterként, országos politikusként és magánemberként egyaránt. Van ideje kikapcsolódni, és ha igen, mivel foglalkozik szívesen, amikor éppen nem dolgozik?
-Nekem elsősorban a zene jelent felüdülést és feltöltődést. Ha csak pár percet is, de mindennap játszom citerán, furulyán vagy épp szájharmonikán. De nemcsak a baráti összejöveteleken kerülnek elő a hangszerek, nagy örömre szolgál, hogy az idén 18 éves Kármentő zenekar bőgőseként még ma is jó néhány fellépésen kísérhetem a győrvári Nefelejcs néptánccsoportot. Szűkösen ugyan, de arra is sikerült időt szakítanom, hogy a magam cefrézte gyümölcsből idén is kifőzzem a saját pálinkámat. Attól, hogy kevés az időm, csak még inkább megbecsülöm, a szabadidőm azáltal lesz értékes, hogy a számomra fontos dolgokra szánom, hogy a családdal, barátokkal, zenéléssel töltöm – ez nyújt erőt a munkához is.
Simon-Németh Adél
