A Hegyháton az infrastrukturális hátrányok nem javulnak, mindez elsõsorban a közlekedésre igaz. A 22 település többségében ez az egyik meghatározó oka annak, amiért az emberek nem tudnak megfelelõ munkahelyen vagy egyáltalán bárhol elhelyezkedni.
Korábban a Vasváron mûködõ könnyûipari üzem miatt viszonylag elfogadható buszközlekedés mûködött a kistérségben. A vállalat többmûszakos munkarendjéhez igazodtak a járatok, így azok is beértek a munkába, akik itt dolgoztak, de távolabbi helyeken, Szombathelyen, Zalaegerszegen laktak. Az üzem és más munkahelyek megszûnése miatt aztán a járatok is ritkultak, így nem egyedüli eset, hogy Vasvárról valamely kistelepülésre öt óra után már nem lehet eljutni autóbusszal, a vonatközlekedés pedig csak a kistérség 10 százalékát érinti.
A többmûszakos dolgozók vagy közösen összefogva gépkocsival járnak a munkahelyükre, vagy szervezetten munkásbuszokkal szállítják õket a multinacionális vállatokhoz, de jellemzõ inkább, hogy nincs semmilyen lehetõség eljárni a munkahelyre a hátrányos térség hátrányos helyzetû családjai számára.
Néhány hegyháti kistelepülés önkormányzata is próbált ez ellen tenni és anyagiakat sem kímélve újra beállítani néhány buszt, amely legalább az iskolásokat és hétvégi közlekedõket segíti haza, illetve az iskolájukba. Ám ez csak helyi próbálkozás, globálisan nem oldja meg a kistérség közlekedési és az ebbõl generálódó elhelyezkedési gondjait.
pam
Rábavidék
XVI. évfolyam 9. szám
