„A kitartó, konok munka vezethet sikerhez”– beszélgetés Gergye Rezsővel, a Nagy Gáspár Kulturális Központ igazgatójával (II. rész)
A vasvári Nagy Gáspár Kulturális Központ igazgatójával, Gergye Rezsővel készítettem interjút. Ezúttal azonban nem elsősorban programajánlás volt a célom, hanem inkább egy keresztmetszet készítése arról: milyen pilléreken nyugszik ma egy kulturális intézmény éves munkája. Az mindenesetre a beszélgetés elején, és a végén is visszaköszönt: új programokat a szakember szerint sokkal könnyebb elindítani, mint valamit másodjára, ötödjére vagy tizenötödjére megszervezni úgy, hogy arra tömegek legyenek kíváncsiak. De az interjúban sok más érdekességről, például az egyedülálló Nagy László vagy Kiss Manyi vasvári emlékkiállításokról is szó lesz, melynek záró részét olvashatják most.
-A kulturális vidékfejlesztéssel kapcsolatban fejeztük be a beszélgetésünket a múltkor. Példaként említetted a június végén megrendezendő, egyhetes nagymákfai Golghelogit, a június 17-21. között megrendezendő Színjátszó Találkozót, a Rétes Fesztivált és a Hegyháti Toborzót is. Mindezek magukon hordozzák a vidékfejlesztés jegyeit azzal, hogy a rendezvények szervezésébe a város és térsége szervesen belekapcsolódik. Kiemelted, hogy a közösségszervező szakembernek kitartóan és konokul kell dolgoznia ezeken az ünnepszámba menő rendezvényeken, de a hétköznapokban is. Miért?
– Mert az újat könnyebb, ahogy a beszélgetés korábbi részében is jeleztem, megszervezni. De azt szinten tartani, éveken, évtizedeken át érdekessé tenni mind a közönség, mind a szakma számára…! Na, ahhoz kellenek ilyen tulajdonságok.
– A művelődési ház élete azonban nem csak fesztivál szervezésből áll. Hogy néz ki az intézmény egy átlagos hónapja?
– Állandó elemek, hogy naponta lehet számítógépezni, billiárdozni, csocsózni. Be lehet jönni az intézménybe „csak úgy”, kötöttség nélkül is. De a pingpongozás, a kondi terem, a táncos torna programok főleg asszonyok, lányok számára, a gitáros klub, a fiatalok klubja, az állandó és alkalmi bérlők, a felekezeti csoportok, a horgászok, a színjátszók, a népfőiskolai előadások sora állandó, de nem látványos munkát ad az itt dolgozóknak. Hiszen az itt megfordulókat információkkal kell ellátni, adminisztrációs munka adódhat ennek kapcsán és nem sorolom.
– Nem szabadtéri program és nem napi rutin. A „kőszínházi rész” is rendszeresen hasznosul.
– Igen. Felnőtt és gyermekszínházi bérletsorozatot szervezünk, a mozgó mozi nagytermi előadásai is rendszeresek. Minden hónapra jut ismeretterjesztő előadás is. Nem beszélve a kiállításokról a Castrum Galérián. Ott is általában havi váltásokkal mutatjuk be az alkotókat és munkáikat. S ha már a kiállításoknál tartunk. Egy különlegességre szeretném felhívni az olvasók figyelmét előzetesen: tárgyalásokat folytatunk a költő családjával, valamint a hagyatékot gondozó alapítvánnyal: Nagy László születésének 90. évfordulóján egy nagy formátumú kiállítást szeretnék Vasvára hozni. Nem csak az alkotóval kapcsolatos írásokat, dokumentumokat, fotókat mutatnánk be, hanem az általa készített faragásokat, plasztikákat is. Hisz köztudott, hogy az írás mellett tehetséges képzőművész volt Nagy László. Nagyon bízunk benne, hogy a tárgyalások sikerrel végződnek és megvalósulhat Vasváron a kiállítás.
– Térjünk egy kicsit még vissza a színházi bérletsorozatokra!
– Igen, ez egy sikeres kezdeményezésnek bizonyult eddig is. A jövő évadra is tervezzük. De újdonságként a felnőtt bérletsorozatot a könnyű műfajra hangolnánk. Ez nem értéktelenséget vagy bóvlit jelent. Azt, ha ingyen adnák sem engednénk az intézménybe. Inkább, ahogy mondtam, a műfaja lenne könnyű: Operett, kabaré, komédia. Ezzel párhuzamosan pódiumbérletet is tervezünk, hisz jól látszik, hogy a komolyabb, elmélyedőbb műfajokra is van igény Vasváron. Biztosan mondhatom, hogy a Nemzeti Színház is szerepel ismét egy darabbal az ősszel kezdődő bérletsorozatunkban. És a színházbusz szervezésben sem állunk meg. Most már a harmadik színháznéző utazásnál tartunk. De ha színház, akkor nem szabad elfeledkeznünk a június 17-21-ig tartó Nemzetközi Színjátszó Találkozóról sem. Egyik érdekessége az lesz, hogy a programmal párhuzamosan a Castrum Galérián Kiss Mannyi színésznőről összeállított emlékkiállítás nyílik, amit Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezetője ajánl a közönség figyelmébe. Egyébként a kiállítás anyagát is a Nemzeti Színháztól kapja meg Vasvár.
– Színház, színjátszás és Vasvár. Lassan tényleg egymástól elszakíthatatlan fogalmak lesznek.
– Igen. Szerves fejlődés eredménye. De mindig van tovább is. Annak ellenére, hogy a dolgozói létszám szűkössége miatt nem tudunk erre külön energiákkal koncentrálni, gondolkodunk a megoldásokon. Ugyanis Kaposvár, Sopron, Zalaegerszeg is szívesen játszana Vasváron, illetve szívesen vennék a színházbusz látogatásainkat is. A színházak kezdik felismerni: ahhoz, hogy a művelődési házakkal közös munkájuk lehessen, fogadják a intézmények az előadásaikat, az áraikat is mérsékelni kell, valamint élő kapcsolatot kell építeni velük. Ez előtt mi is nyitottan állunk. A kapacitáshiány miatt az látszik most, hogy értő, színházszerető személyek vagy csoportok segítségét vennénk igénybe. Ők mennének el megnézni az előadásokat és véleményeznék azokat. Ezek alapján hívjuk meg a jövőben Vasvárra a színházakat. Szintén az előbb említett színházszerető közösség szervezésében indulhatnak esetleg buszok is az említett színházakba. Ezt a szerves fejlődést látjuk a jövőben reálisnak, ami a színházi témát illeti.
– Kapacitáshiánytól beszélünk. Hányn dolgoznak az intézményben?
-A válasz előtt Nagy Gáspárt kell ismét „idecitálnom”, aki azt írja: „Barátaim! Itt az ideje, hogy összeszámláljuk a hűségeseket, a nyitott lélekkel és emberi arccal hozzánk közelítőket.” Igen. Számosítani, statisztikát készíteni is fontos az intézményben. Ezért újítjuk meg a ház minőségbiztosítását is, öt év után. De a statisztika mögött természetesen továbbra is ott van a szenvedély, tűz és megújulás a munkában. Egyszóval az emberi tényező. Ahogy Gáspár is írja. Számba kell venni a dolgainkat, de egyben a lelket, bensőt is értékelni kell.
A minőség számomra a teljesítmény, egyben a lélek és szenvedély jelenléte is a munkában. Peter Brook mondja, hogy a játékhoz munka kell. Ha elegendő munkát, energiát fektetünk a játékba, az egyszer csak örömmel ajándékoz meg bennünket. Egyszóval ezekkel az alapelvekkel dolgozunk az intézményben négyen. De ha az éves statisztikát nézem, akkor tulajdonképpen száznál is több „dolgozója”, munkatársa van a Nagy Gáspár Kulturális Központnak. Közhasznú munkások, kulturális közmunkások, önkéntesek, alkalmi segítők, tárintézmények és szervezetek munkatársai, mesteremberek és sorolhatnám. Az évben nagyon sokan segítik a munkánkat, amit ezúton is megköszönök nekik. Így, velük együtt lehet csak teljes és sikeres a vasvári kulturális intézmény, terveinek megvalósításában.
Pogács Mónika
