Virtuális tárlat a Magyar Kultúra Napja alkalmából
A Magyar Kultúra Napja alkalmából a Balaton-parti Csengei Ágota képeiből nyílt tárlat. A kiállításmegnyitót virtuálisan lehetett megtekinteni az online térben. Január 21-én 15 órakor Gergye Rezső, a Nagy Gáspár Művelődési Központ igazgatója nyitotta meg a tárlatot az intézményben. 16 órakor Laki László, lapunk fotóriportere ajánlotta a fényképeket az érdeklődők figyelmébe a Szentkút szabadtéri színpadán. A rendezvényt a Nagy Gáspár Művelődési Központ facebook oldalán élőben követhették az érdeklődők.
A virtuális megnyitón először Kiss Balázs Lackfi János: Rendkívüli intézkedések című humoros versét mondta el, ami a vírus első hullámában, a közösségi médiában „terjedt.” Az ismert kortárs szerző ezt írta posztjához, nehogy félreértsék az őt félre érteni akarók: „(És mielőtt valaki feleslegesen indulatba jönne, nem, nem tartom túlzónak az óvintézkedéseket, igenis, előzzük meg a bajt. Ettől függetlenül izgalmas, furcsa, szívszorító, ami velünk történik. Ja, és nem fogok magyarázó szöveget biggyeszteni összes ezutáni írásomhoz. A félreértés is értés, annak egy fajtája.)”
Rendkívüli intézkedések:
Zárjuk be az iskolákat,
zárjuk be az ovikat,
zárd inkább a lepcses szádat,
s a fertőzés benn marad!
Zárjuk be az edzőtermet,
színházakat, mozikat,
takarjuk el az arcunkat,
szájakat meg nózikat!
Zárjuk le a köztereket,
zárjuk le a kék eget,
nehogy aztán felhők hátán
elkapjuk a dögletet.
Zárjuk be a gyerekeket,
merthogy ők is hordozók,
dehogy, csak az öregeket,
veszélyt rejt minden bozót!
Nem is igaz, hogy veszélyes,
ez csak összeesküvés,
ki túlozza, elmebeteg,
ki kicsinyli, semmi ész.
Sikáld kezed Domestossal,
míg a bőröd le nem jön,
húzz le kupica kénsavat,
ha a postás rád köszön.
Gázálarcban járj az utcán,
vagy majd szkafanderbe bújj,
könyökhajlatodba tüsszents,
orrot a kazánba fújj.
Legjobban terjed a vírus
a széles interneten,
karanténba hát a nettel,
hogy minden rendben legyen.”
A Nagy Gáspár Művelődési Központ második virtuális kiállításának résztvevőit a Szentkút szabadtéri színpadán Gergye Rezső, a művelődési központ igazgatója köszöntötte. A kiállítást Laki László, lapunk fotóriportere nyitotta meg. Elmondta, hogy a tárlat minden egyes darabjára rá van nyomva a szeretet bélyege. Nagyon jó szórakozásnak tartja, ha valaki a nyakában a fényképezőgéppel járja az erdőt, ami néha kellemetlen, máskor felesleges, de „összességében mégis megéri”. Elmesélte, hogy van már negyed évszázada is annak, amikor éppen nem fényképezőgéppel barangolt az erdőben egy augusztusi, harmatos hajnalon, napkeltekor. Egy emelkedő végében két szarvastehén lépett az útjába, majd mögöttük érkezett a szarvasbika. A bika megállt, megnézte őt magának, s ekkor a kelő nap sugarában, a háta mögött jövő napfénytől a termetes állat minden szőrszálát, rezdülését lehetett látni. Az agancsa, mint világító gyertya, miközben az orrából gőz áramlott. Mint mondta: neki nagyon sok időnek tűnt ez a képsor, de valójában nem lehetett több 10 másodpercnél. „Ezt a pillanatot azóta is hordozom, bevésődött.”, fogalmazott. Megjegyezte: bánja, hogy nem volt nála a fényképezőgép, így nem tudta mással megosztani emlékét. Hozzáfűzte: a tárlat képeinek készítője is járja az erdőt, készíti a fényképeket, amelyeket jó érzés megosztani másokkal. A fényképeket igényes kivitelezésűeknek és gondolatvilágúaknak tartja. Hozzáfűzte: a fotókhoz Ágota művészi szinten nyúlt hozzá, így örömmel ajánlotta a tárlatot a közönség figyelmébe.
