Vasvár visszavár!
Ismét teltházas rendezvény a Nagy Gáspár Művelődési Központban
2015. április 24-én a későn jövők már csak a lépcsőn találhattak helyet a Nagy Gáspár Művelődési Központban, hiszen a színházterem jóval a kezdés előtt zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Aki jelen volt a ghánai Seba atya (Tengan Sebastian) és az indonéz Marcell atya (P. Ghie Marcell) bemutatkozó estjén, tudhatta mire számíthat. De ez az este más volt. Most hárman voltak a színpadon, Loyd atya (Fernandes Loyd) is csatlakozott Indiából. (Sajnos a továbbiakban csak ketten maradnak.) Először meséltek magukról, majd különböző hangszereken különböző zenéket hallhattunk Tőlük. Csatlakozott hozzájuk V. Németh Zsolt, Sejber Mihály, Németh Bence és Drimmer László tagokból álló Kármentő zenekar, a Kalinkó népdalkör és Drimmer Julcsi is magyar népzenékkel, népdalokkal. Aztán az atyák is előadtak egy magyar dalt. Márk Mariska néni a legidősebb generáció tagjaként lépett színpadra, kedves szavakkal szólt a közönséghez.
Az est záró részében Seba atya búcsúztatása következett. Búcsúzott Tóth Balázs polgármester Sejber Mihály alpolgármester emlékplakettjével együtt ajándékozott könyvvel, melyben az állt: „Vasvár visszavár!” Búcsúzott az ifjúsági csoport egy képes összeállítással, melyet az elmúlt időszakról készítettek. Előtte a csoport egyik tagja (Nagy Angyalka) saját költeményét olvasta fel, erre az alkalomra készített Szent Kereszt Ifjúsági Csoport Vasvár felirattal pólót ajándékoztak Seba atyának búcsúzóul, Marcell és Loyd atyának pedig annak reményében, hogy a továbbiakban is vezetik a csoportot. Ekkor már Seba atyának is szüksége volt a zsebkendőre, könnyes szemmel azt mondta: ha tudta volna, hogy itt ma búcsúbuli lesz, akkor nem jött volna el, szervezett volna magának programot. Búcsúztak az egyházközség tagjai, a vasváriak. Búcsúztak az iskolában a diákok, ajándékokkal lepték meg a hitoktatójukat az osztályok, elköszöntek a tanárok.
Seba atya másnapra biciklitúrát szervezett a diákoknak, szülőknek, érdeklődőknek. Gersekarátra való kikerekezés után egy nagyot játszottunk a tó mellett, majd a kifáradt, megszomjazott csapat olyan jóízűen itta a közösségi ház előtt a vizet, mint még soha. A közös fotó után elbúcsúztunk.
Tengan Sebastian verbita szerzetes atya nemrég érkezett hozzánk és máris elmegy. Nyolc hónapig volt köztünk, de mi vasváriak, gyerekek és felnőttek nagyon megszerettük. Már a bemutatkozó esten a szívünkbe lopta magát, ahogy Marcell atya is. Várakozással voltunk tele: vajon milyenek lesznek az atyáink? Aztán nagyon hamar kiderült: jobban nem is járhattunk volna. Egyszerűségük, kedvességük, humoruk talán meg is lepett bennünk.
Bozzai Lajos (az est moderátora) kérdésére bölcs és mindenki számára elgondolkodtató válaszokat adtak a szerzetes atyák: „Ha hajókázni akarunk, evezni kell, jobb és bal oldalon is, különben a hajó pörög. Az imádság és a munka legyen egyensúlyban, így evezzünk, és akkor megtaláljuk a boldogságot itt Vasváron is.” (Marcell atya) „Nincs annál nagyobb érték, hogy vagyunk. Vasváron tehát az a legnagyobb érték, hogy itt vannak Vasváron.” (Seba atya) Loyd atya egy indiai madárról mesélt, akinek soha nem elég szép a saját tolla, a másé mindig szebb. „ Vasváron minden itt van, az élet itt van, az Úr itt van, a boldogság itt van. Nem kell máshol keresni.” Talán, ha mi is elfogadnánk/magunkévá tennénk e gondolatokat, boldogabbak, elégedettebbek lennénk itt Vasváron, hiszen mindig lesz szebb város, de az nem a miénk.
Kedves Seba atya! Jó, hogy Marcell és Loyd atyát nem viszi magával Rómába, s legalább Ők itt maradnak velünk! Sok szerencsét Önnek!
Sejberné Szabó Marianna
