A lakóknak és az intézmény dolgozóinak nyílt közös tárlata
A vasvári Idősek Otthonának vezetése mindig is törekedett arra, hogy az ott lakókat ne csak a törvényben és szociális előírásoknak megfelelően „lássák el”, hanem valódi otthont nyújtsanak számukra. Otthon legyen a százfős intézmény a szó legnemesebb értelmében. Hisz az idős embereknek nem lehet egyszerű és teljesen törésmentes az évtizedeken át megszokott házakat, lakásokat elhagyniuk, és azokat egy új helyre „cserélniük” ésszerűségi vagy egészségi okokból. Ismerjük jól az ősi mondást: Az öreg fát nehéz átültetni.
A vasvári otthon az átültetéshez kedvező „talajt” ad. Gyakoriak a klubfoglalkozások, összejövetelek, kulturális és mozgásos foglalkozások és számtalan más tevékenység, ami egy idős ember számára tartalmas elfoglaltságot jelenthet. A programszervezés mellett azonban az otthonvezető és munkatársai építenek a lakók hozott tudására, képességeire, értékeire is. Több műsort is állítottak össze már a szépkorúak közreműködésével. illetve számos kiállítás is volt ennek a szemléletnek a jegyében. Legutóbb például régi használati tárgyakból, most pedig kézimunkákból készült tárlat az otthon folyosóján. A kiállítás a lakók és a dolgozók keze munkáját dicsérik. Elsősorban különleges horgolások sorjáznak az otthon első emeletének folyosóján, a korridor teljes hosszában. A falon sorakoznak a szebbnél szebb munkák. A horgolás műfajából adódik, hogy elsősorban a fehér vagy a csontszín dominál a terítőkben. No és a szépség. A pontosság. Az odafigyelés. Az évtizedes tudás és tapasztalat. A kis terítők, nippek, többek, mint egyszerű használati tárgyak, bútorok, asztalok, szekrények díszei. Mindegyik mögött szinte egy történet rejtőzik. Egy élettörténet. A polgári vagy falusi lakások enteriőrjének hangulata. Téli esték televízió nélküli, hasznosan eltöltött ideje. Ilyen minőségi időkben születtek, születhettek meg a terítők, poháralátétek, kanapé díszítők és még ki tudja, mi minden funkciójú kis fonalpókhálók. A rendezés maga is tetszetős. A kiállítás összeállítói nem vették félvállról a feladatot. A lehető legszebb hátteret – bordó-piros textil-selyem paravánt választottak a munkák bemutatásához. Az alap, mint egy faliszőnyeg, húzódik végig a folyosó egyik falán és sorakoznak rajta geometrikus rendben a kisebb nagyobb kézimunkák.
Érdekes: A terítőkhöz csakis a szabályosság illik, kiállítás rendezettség szintjén is. Épp maguk a munkák pontossága miatt is. A terítők mellett néhány tenyérnyi, figurális horgolás is látható, bájos kis alakokkal. Egyszóval: érdemes megnézni a kiállítás anyagát.
A vasvári intézmény a lakóknak azzal is otthonosságot teremt, hogy nem egy fellegvárként, a várostól kiszakítva, elkülönülve működik, hanem minden rendezvényével a nyilvánosságra törekszik. Így tárt kapukkal várja a terítőkre kíváncsi vasváriakat is, egészen január végéig.
Pogács Mónika
