A templom építési kora a XIII. század végére, illetve a XIV. század elejére datálható.
A domonkos szerzetesek 1557-ben elmenekültek innen a török elől. A templomot a XVII. században akkori tulajdonosa, Ákosházi Sárkány János várkastéllyá építtette át. Ekkor készült a déli szárny átépítése és a déli homlokzaton lévő felvonóhidas kapu.
1679-ben Széchenyi György püspök váltja vissza a kolostort, ekkor állítják helyre a szerzetesek a nyugati szárnyat.
A kolostorépületet az 1750-es években jelentősen átépítik.
A ma már nem látható vasvári várról írja Kiss Gábor:
A település már a római uralom alatt „castrim Ferrum” néven szerepelt, később a németek szállták meg és Eisenburgnak nevezték. A honfoglalás során Veszprém várának elfoglalása után 894-ben, mint az Anonymus mondja: „Szalók apja Ösbö, meg Örkény apja Őse bevette Vasvárt és elvitte túszul a lakosok fiait”. I. István király egyik fontos várispánságának központja volt, ahol társaskáptalant is alapított. Itt tartották a megyei gyűléseket, sójövedelmi elosztó telepi, várai révén a nyugati országrész székhelye volt. I. Endre uralkodása alatt az 1051-ben hazánkban tört Henrik elleni háborúban Béla fővezér a cseh Ladoslav 1117-19-ben elfoglalták és felgyújtották, majd 1241-ben a tatárok pusztításainak esett áldozatul.
IV. Béla király azonban újratelepített és megalapította a vasvári domonkos rendi kolostort. Ottokár cseh király 1270-ben eredménytelenül ostromolta a várat. A belviszályok során 1311-ben Németújvári Henrik a várost felgyújtotta, azonban rövid időn belül ismét felépült.
Amikor az 1351-ben kelt oklevélben „castrum Ferrum” alakban fordul elő, a város egyik része a király, a másik a káptalan birtokában volt. Zsigmond király 1425-ben a káptalan kiváltságait megerősítette, de a királyi részt gersei Pethő fia László Zala és Vas vármegyei ispán mondja magáénak. 1479-ben a török, 1490-ben Miksa német császár ostromolta a várat, melyet 1491-ben rövid időre el is foglalt. Az 1575.évi törvényhozás a legerősebb várnak tartotta, ezért a zalavári levéltár anyagát ide szállítatta.
A török 1636-ban, majd 1664-ben a várost felgyújtotta, de a várat elfoglalni nem tudta. Tíz nappal a győztes szentgotthárdi csata után, 1664. augusztus 10-én Köprülü nagyvezír és Reninger itt kötötte meg az ún. vasvári békét, amely egyik oka lett a Wesselényi-féle összeesküvésnek.
A gersei Pethő család birtoka 1667-ban, majd házasság révén Ákosházi Sárkány János vicegenerális kezére került, aki a romos kolostor egyik szárnyát kastélynak építette át. Tőle vette meg 1678-ban Széchenyi György kalocsai érsek a romvárat, melyet 1684-ben a a domonkosoknak adott vissza. A vár fala a kolostorkerten, illetve a gazdasági udvaron vezetett keresztül, a domonkos rendház északnyugati oldalának ahhoz a részéhez, ahol a Sárkány-féle kastély toronyszerű része állt.
A várnak ma már nyomai sem láthatók.
