Az MG Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. (Szombathely) kiadásában
2011. december 8-án jelenik meg
Zágorhidi Czigány Balázs és Kovács Géza új könyve
Egy felfedezésre váró táj
Vasvár és a Hegyhát
címmel.
A könyv bemutatása a Dr. Bendefy László Városi Könyvtárban december 8-án 17 órakor lesz, melyre tisztelettel meghívjuk.
A nagyméretű, színes reprezentatív könyv magyar, német és angol nyelvű szöveggel és sok színes földi- és légifotóval mutatja be Vasvár és a környező 22 település történetét és látnivalóit.
A könyvben szereplő települések: Alsóújlak, Andrásfa, Bérbaltavár, Csehi, Csehimindszent, Csipkerek, Egervölgy, Gersekarát, Győrvár, Hegyhátszentpéter, Kám, Mikosszéplak, Nagytilaj, Olaszfa, Oszkó, Pácsony, Petőmihályfa, Püspökmolnári, Rábahidvég, Sárfimizdó, Szemenye, Telekes és Vasvár
A könyv december 8-ától a helyi boltokban és Vasváron az adventi vásár standjánál is megvásárolható.
Megrendelhető a kiadónál: MG Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. 9700 Szombathely, Vörösmarty M. u. 34. T/F.: 94/313 824, Mobil: +3630/9569 905. E-mail: mgbt@mgbt.hu www.mgbt.hu
Részlet a könyvből (előszó):
A rejtőzködő Hegyhát
Szerényen meghúzódó táj a nagy múltú és népszerű Őrség és a Berzsenyi által irodalmi magasságokba emelt Kemenesalja között. Határvidék Vas és Zala vármegye között, amely a két megye számos előnyét és hátrányát ötvözi: évezredes történelem, barátságos dimbes-dombos táj, kicsiny falvak, vendégszerető emberek, de ugyanakkor elzártság, nehézkes közlekedés, korlátozott munkalehetőségek, fogyatkozó lakosság és elöregedés. Nevét is hiába keressük a térképeken és a lexikonokban, többnyire álnéven – mint Kemeneshát – szerepel, amelyet a modern kor tudományoskodása ragasztott rá. Nehezen és bátortalanul fogalmazza meg magát, mintha hivalkodásnak tűnne, hogy van saját neve és identitása.
Pedig mindene megvan ahhoz, hogy önálló tájjá váljon, fizikai és szellemi értelemben is. Van kiemelkedő történelmi és egyházi alakja Mindszenty József hercegprímás személyében, aki nevével szülőfaluja, a hegyháti Csehimindszent nevét tette világszerte ismertté. Van jeles költője, Nagy Gáspár, aki a legeldugottabb hegyháti falu, Nagytilaj temetőjében nyugszik és onnan szemléli az általa is megénekelt hegyháti dombokat. Van romantikus hőse is, Sobri Jóska, a híres betyár, aki a hegyháti Mikosdpusztán nőtt fel, hogy aztán a Dunántúl ismert és rettegett rablóvezére legyen, aki egyben a népi hős és a szép betyárfiú megtestesítője is.
Vannak kultikus helyei is a Hegyhátnak. Ilyen mindenekelőtt a vasvári Szentkút, a város két templomával és Szűz Mária-kegyszobrával együtt, amely egykor a Nyugat-Dunántúl legkedveltebb búcsújáróhelyei közé tartozott, de Nagyboldogasszony- és Mária nevenapja ünnepén ma is ezrek keresik fel. Ám ilyen a Jeli Arborétum is, a természetbarátok zarándokhelye, ahol a tavaszi rhododendronvirágzás idején az ország közelebbi és távolabbi pontjairól, sőt a határokon túlról is tízezrek gyűlnek össze, hogy gyönyörködjenek a természet eme különös színpompájában. És zarándokhellyé válnak lassan a jeles személyiségek emlékhelyei: Mindszenty József szülőháza és Nagy Gáspár sírja is.
Van a Hegyhátnak fővárosa is: Vasvár. A táj emberléptékű méreteihez illően kicsinyke város, gyönyörű természeti környezetben, szép műemlékekkel és gazdag múlttal. A város dicsős korszakáról – a megyeközpontról, a káptalani székhelyről, a királyi városról, a domonkosok ősi kolostoráról – kevesen hallottak, a török idők jeles hadi eseménye, a szentgotthárdi csata és az azt követő vasvári béke azonban nemcsak idehaza, hanem Európa-szerte is ismertté tette a város nevét. A vasvári béke nem hozott ugyan békességet Magyarországnak, sőt elnevezéséhez a „szégyenteljes” jelzőt tapasztotta a nemzeti történelem (ami egy kicsit talán kihatott a város megítélésére is), de ma már pontosabban látjuk, hogy ez a béke mennyiben segítette az ország felszabadítását a török alól, a keresztény országok összefogását, sőt az európai egység megfogalmazódását is.
És van mindenekelőtt maga a táj, dombjaival, erdeivel, vizeivel, a kis falvakkal, a bennük megbúvó templomokkal és régi parasztházakkal, s mindehhez ráadásnak ott vannak még a szőlőhegyek is! A falvaktól elkülönülő, a napsütötte domboldalakon szélesen elterülő, erdőkkel övezett szőlőhegyek a hegyháti táj sajátos színfoltjai, ahol a szőlő mellett a gesztenye is megterem, és számtalan ősi gyümölcsfajta kínál ma már szokatlan ízeket.
Ennek a tájnak megvannak a maga mondái és legendái is, a legkülönösebb talán a „Feneketlen tó” története, amely akár a Hegyhát jelképe is lehetne. A monda egy elsüllyedt várról szól, melynek kulcsát újholdkor kígyó hozza fel a mocsárból, arra várva, hogy valaki elvegye tőle. Aki megszerzi a kulcsot, az megkapja a várat is, amely aztán kiemelkedik a mocsárból és ismét régi pompájában ragyog. Olyan a Hegyhát is, mint a mondabeli vár, ha nem is a mocsár mélyén, de erdők és dombok között rejtőzködik, arra vár, hogy felfedezzék!
Zágorhidi Czigány Balázs
