Szent István király ünnepén öröm történészként megszólalni, kezdte ünnepi beszédét dr. Zágorhidi Czigány Balázs, a Vasvári Múzeum igazgatója. Majd kifejtette: augusztus 20-a egy olyan ünnep, amikor nem kell kudarcokról, elbukott forradalmakról, kivégzett vezetőkről szólni, hanem Magyarország sikeres 1000 éves fennállásáról.
Felelevenítette, hogy az elmúlt években több alkalommal is volt lehetősége felkeresni a történelmi Magyarország legészakibb templomát, a ma már Lengyelországhoz tartozó orawkai templomot. A fatemploma belépve megdöbbentő kép fogadja a látogatót: a falfestményekről kiderült, hogy csupa magyar szentet ábrázolnak, szám szerint 52-őt. Elegendő egy pillantást vetni a főoltárra és látni, hogy magyar kötődésű helyen vagyunk: az oltáron áll Szent István király szobra Szent László királlyal együtt. Mindenütt megtaláljuk Szent István király kultuszát a Kárpát-medencében és azon túl is, ahol egykoron magyarok éltek. Majd beszélt arról, hogy az egykori Vasvármegye legnyugatibb határvára a tőlünk 60-70 kilométerre fekvő, ma Ausztriához tartozó Dobra vára. Itt a főoltárképen ugyancsak megtalálható Szent István király, ahogy felajánlja országát Szűz Máriának. Innen több mint 1000 kilométerre keletre, a Kárpátokon túl, a moldvai csángók egyik legismertebb falujában, Pusztinán áll Moldva utolsó Szent István temploma. A falu búcsúéneke az „Ó, Szent István dicsértessél” kezdetű dal.
Hangsúlyozta: a kultusz gyökerei egy évezredre nyúlnak vissza. Szent István király tekintélyét jól szemlélteti király szavunk történelme. Mint mondta, mi még úgy tanultuk az iskolában, hogy a király szó szláv eredetű. Tóth Endre régész, a Magyar Nemzet Múzeum Könyvtárának nyugalmazott igazgatója, Vasvár történelmének is jeles kutatója rámutatott arra, hogy ez a szó előbb tűnik fel magyar környezetben, mint a szláv nyelvekben. Az ő véleménye szerint a király szó szláv környezetben alakult ki, de itt, a Kárpát-medencében, az avar-szláv időkben. Szent István államának tekintélye miatt terjedt el Európában a szlávok között, mint uralkodói cím. Majd így folytatta: Habsburg Ottó többször elmondta, hogy ő és a Habsburgok is különös tisztelettel tekintettek a magyar királyi címre és Szent István koronájára. Édesapja, IV. Károly önmagát például a Szent korona szolgájának tekintette. Mi maradt mindebből napjainkra?, kereste a választ. Az 1948 és 1980 közötti időszak a magyarság történelmének egyik legsúlyosabb törése volt anyagi, kulturális, erkölcsi értékekben is. A történész megítélése szerint ma is van dolgunk, mivel nem gyűjtöttük teljesen össze szétszóródott emlékeinket, nem újítottuk fel pusztuló emlékhelyeinket, nem rehabilitáltuk meghurcolt közszereplőinket. Nem adtuk vissza a vidéki Magyarország méltóságát, nem állítottuk helyre Szent István országának tekintélyét. Saját gondolatát osztotta meg az ünneplőkkel: „Amilyen romosak a műemlékeink, olyan romos a történelmi tudatunk.” Lépjünk ki a romok közül és éljünk úgy, mint egy 1000 éves ország polgárai!, bátorított. Emlékeztetett: kevés település rendelkezik olyan gazdag, a korai időkig visszanyúló történelemmel, mint Vasvár. A tekintélyes múltat kifejezi a város címere, a háromtornyú vár középső tornyán királyi korona látható, mivel Vasvár évszázadokon át királyi város volt, azaz egy királyi város örökösei vagyunk.
