Október utolsó napján tartották a Vasvár kulturális életében is meghatározó egykori tánccsoportok találkozóját a Nagy Gáspár Kulturális Központban. A Vasvári Tánckar, majd később az ebből alakult Ziegfeld és Libella tánccsoportok a kilencvenes években készítették egész estés műsoraikat, nem csak a vasvári közönség örömére. A tánckarok működése a 2000-es évek elején szűnt meg. A tagokat a pályaválasztás, családalapítás akadályozta már a rendszeresen próbára járásban.
Különleges időszak volt ez mindenki számára. Szereplők, táncosok, koreográfusok, a művelődési ház munkatársai számára. Érdekes, hogy bár nem régmúltról beszélünk, „csak” húsz év elteltéről, mégis mindez már csak emlék. Már az intézmény épülete sincs meg, ahol a több órás, néha munkaidőnyi intenzív próbák, a tervezgetések, aztán az egész estét betöltő előadások zajlottak a nagyteremnek nevezett parkettás, kicsit ugyan „hodályos” de épp ezért sokfunkciós színházteremben.
Az előtér sincs meg már, ami a pihenők, a vízivás, a galéria megnyitók, a színházra érkező vendégek fogadásának terepe volt. Egyszóval emlék minden, amit jó volt most felidézni. Nem volt semmi apropó. Semmi jubileum, sem kerek évszám. Semmi. Egyszerűen egy érett helyzet volt. Valahogy mindenki úgy érezte, most jött el az idő két évtized után egy közös emlékidézésre.
A tánckarokban a tíz éves működés alatt több mint ötven táncos fordult meg. A művészeti munkát az egész város, az önkormányzat, önkéntes segítők, szervezők, díszlet- és jelmezkészítők, adományozók támogatták. A műsorok öt-hat hónapos intenzív próbafolyamattal készültek el. Az általában nyárra időzített premierek kivétel nélkül teltházasak voltak. A hétköznapok is intenzív munkával teltek a csoportok számára.
Felléptek például a budapesti Sziget fesztiválon, Linzben egy nemzetközi táncversenyen, ahol harmadik helyezést értek el, és továbbjutottak egy belgiumi európai táncversenyre is. Itthon szintén sikeresek voltak a formációk. A táncosok számára mégis mindig a hazai közönség számított a legtöbbet. A Hair musicalre, a Madonna-zenék egyvelegére, a harmincas évek brodway stílusában készített, vagy a világot táncain keresztül bemutató műsorokat vastapssal jutalmazta a vasvári közönség. A tánckarokat az Ambrus házaspár koreografálta. A fiatalok, még általános iskolásként Ambrusné Szita Katalin csoportjában kezdtek ismerkedni a műfajjal, aki azt mondta: Szerinte a tánckarok egykori sikerének titka az volt, hogy nem csak művészeti csoport volt, hanem közösség. A fellépések mellett szabadidőt is együtt töltötték: táborozásokra, kirándulásokra jártak és sokat beszélgettek. Persze a néha hat-nyolc órán át tartó intenzív próbamunka is összekovácsolta a csapatokat. Erről nagyon sok fénykép és felvétel tanúskodik.
A tánckari kezdetek után a műsorok készítéséhez Ambrus László is csatlakozott, aki a modern zenék mellé a brodway színeit is beillesztette, Florenze Ziegfeld stílusában. A „Ziegfeld Follies” egykor olyan színpadi show műsorokat jelentett, amelyek zenés – táncos betéteket és kabaréjeleneteket tartalmaztak.Ezt a show stílust honosította meg Vasváron a csapat. Ambrus László a tánckar aranykorát visszaidézve úgy nyilatkozott: A cél az volt, hogy a vasvári közönség örömére készítsék a műsorokat. Ez volt a cél, ez motiválta őket. Talán azért is lehettek ilyen látványosak, sikeresek a produkciók. Persze, nem mellesleg a tánccsoportnak is az alkotás a közös munka örömét adta minden egyes fellépési alkalom. Az, hogy a tánckarok mindegyike népszerű volt, nem a véletlen műve. Az intenzív munka meghozta a gyümölcsét, amit az egykor készült fotók, videofelvételek is rögzítettek: A műsorok hibátlanok, a táncosok együtt mozdulnak, együtt rezdülnek a zenére, közösen és közöset alkotva. Ezekből a filmekből, fotókból egy órás film és fotómontázs is készült, melyet a művelődési központ színháztermében, szélesvásznon vetítettek le a táncosok, családjaik és a városból érkező közönség számára. A találkozó végén egy kérdés is megfogalmazódott: Lesz-e, lehet-e folytatás, akárcsak egy táncprodukció erejéig? A következő hónapokban úgyis kiderül.
Folytatás lehet az egy órás film újabb levetítése, amennyiben arra közönségigény merülne fel. Folytatás lehet továbbá a 21. századi technikát igénybe véve a virtuális térben virtuális táncpróbákat tartani. Mindenki ott, ahol él: Itthon, Vasváron, Székesfehérváron, Szombathelyen, Budapest környékén, Németországban vagy Londonban. Az előadásra pedig már egy új közösségi és színházi tér, a Nagy Gáspár Művelődési Központ Nagyszínpada adhat teret. Jövő nyáron?
