Tausz István „Kisfaludy, avagy életképek Kámból a mának” című darabjának vasvári premierjét láthatták az érdeklődők április 19-én, a Nagy Gáspár Kulturális Központ színpadán. A Vasvári Játékszín értékes előadását Gergye Rezső rendezte.
A tavaszi tél, a metszően hideg széllel érkezett hóesés ellenére meglehetősen sokan voltak kíváncsiak a premierre, amelyet egyebek mellett Kámban és Győrváron is bemutattak már. A kámi előadásról lapunk szinte elsőként tudósított, de fontosnak tartottuk, hogy a vasvári premierre is ellátogassunk.
A mű alapjául az a tény szolgál, hogy a 245 évvel ezelőtt született Kisfaludy Sándor költő házasságának első öt évét Kámban töltötte, s betegeskedő feleségével – orvosi javaslatra – 1805-ben Sümegre telepedett át, Kisfaludy szülőházába. A korabeli feljegyzések szerint házasságában Kisfaludy megváltozott: szinte minden idejét felesége mellett töltötte, boldog, kiegyensúlyozott életet éltek. Róza ügyes kézzel vezette a sok cselédből álló háztartás dolgait, Kisfaludy pedig birtokán a mezőgazdaságnak és az irodalomnak élt.
Mint arról korábban tájékoztatást nyújtottunk: Tausz István helytörténész, a Vas Megyei Értéktár Bizottság elnöke Kisfaludy Sándor életét csaknem két éven át kutatta levéltárakban, antikváriumokban, falutörténetből gyűjtött adatokat a költő-író életművéről, életrajzáról. Nagy segítségére volt az a több mint száz éves emlékalbum, melyet Kisfaludy halála után adott ki a Pesti Napló ajándékként előfizetőinek. A kuriózumra antikváriumban bukkant a helytörténész. Az összegyűlt anyagból végül színdarab született. A színmű valóban megtörtént eseményekre épít. Egyetlen fiktív személy szerepel a darabban, egy katonatiszt, aki együtt szolgált Kisfaludyval korábban, most pedig Napóleon ügynöke. Kettejük vitája is szerepel a darabban hazaszeretetről, európaiságról. A szerző a kéziratot csaknem tíz éve zárta le. Most jött el az ideje annak, hogy mindez színpadra is kerüljön a Vasvári Játékszín előadásában.
A vasvári premierre is ellátogatók meggyőződhettek arról, hogy Tausz István mesterien ragadta meg a mű nyelvezetét. A párbeszédek stílusa, a szóhasználat visszaadják a kor hangulatát, ízlésvilágát. Külön öröm volt hallgatni, hogyan ültette át a nyelvújítás előtti nyelvhasználatot a ma embere számára is érthetővé, fogyaszthatóvá. A mű nyelvezete korabeli, de „nem tűri a parlagi beszédet.” Mindemellett őszinte megbecsülés illeti a rendező és a színészek fáradságos munkáját, akik munkahely mellett állították színpadra a darabot, nem amatőren, hanem szívvel-lélekkel teljes odaadással, profizmussal.
A kezdeti képhez gondolkodáshoz, elmélkedéshez, múltidézéshez szól a zene, majd megtudhatjuk, hogy árad a Rába, s később kiderül, hogy a hidvégi rév is vesztegel. Később megérkezik „Sándor bátyám kenyeres barátja”, bajtársa, a seregből, aki meglátogatja a nemzet koszorús költőjét. A Napóleon párti barát megjegyzi, hogy Kisfaludy felesége, Róza asszony, a múzsa elbűvölőbb, mint azt a versekből elképzelte. Megtudjuk, hogy Róza vágyik gyerekre. Szigorú böjtöt tart, aminek feloldása még a vendégségbe érkezett papok szerint is szükséges a gyermekáldáshoz.
Bor mellett jobban folyik a szó, főleg ha az badacsonyi ürmös, vagy kéknyelű, hiszen a magyar szőlőnek nincs párja. Beszélnek politikáról is, mivel „férfiembert boron túl csak a politika tudja tűzbe hozni.” A történet szempontjából fontos szereplő Vica, az állapotos szolgáló is, akivel nem lehet tengelyt akasztani, s akit férje üt-ver. Őt elmondása szerint „beleragasztották ebbe az átkozott szegénységbe.”
Kiderül: az új pásztornak három ura van: a Teremtő, a falu népe, a nyája, s a templom istápolója, a földesúr, azaz Kisfaludy, aki világhírű poéta, emellett dolgozik, s jó gazda is egyben. Kisfaludy kijelenti: a királynak nem szolgál hegedűvel, verssel, csak karddal. „A költő szava csak annyit számít, mint a pipafüst.”
Szó esik Lavotta Jánosról, a verbunkos muzsika megteremtőjéről, a virtuóz tehetségről, az európai hírű zenészről is, aki eggyé tud válni hangszerével. A zenész műveiből néhány megszólal a darabban, csakúgy, mint Antonio Salieri muzsikája, aki Beethoven mellett szintén Kisfaludy barátja volt.
Róza vágyik arra, hogy szolgálója gyermeke majdan mellette cseperedjen fel, s Kisfaludy is megjegyzi: nemesember keresztapaságot vállal cselédje felett. De mindez a vágy nem valósul meg…
Bölcs mondata Kisfaludynak, hogyha hírnév után futsz, sose leszel, boldog. De középszerű tisztes jólét azért kell a boldogsághoz.
Majd a darab végén megérkezik a verbunkos megteremtője, s közösen zenélnek a házban, amit hamarosan hátuk mögött hagynak, hogy Kisfaludy és felesége Sümegen folytassa életét.
Az előadás szereplői: Tóth Zsanett, Bejczi Rita, Rumi Gabriella, Bősze Krisztián, Giczi Márk, Koltai János, Jákfalvi Brendon, Farkas Péter, Zalka Péter, Schönberger Zoltán, Kiss Lajos.
Az előadást kötetlen beszélgetés követte.
Kisfaludy Sándor (Sümeg, 1772. szeptember 27. – Sümeg, 1844. október 28.) magyar költő, császári katonatiszt. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, Kisfaludy Károly bátyja. 32-35 éves korában az ország ünnepelt költője. A magyar irodalmi romantika előkészítője. Főleg szerelmi lírájával alkotott maradandót. Az általa létrehozott dal alakzatot Himfy-strófának nevezik a verstanban. Főművének számító Himfy szerelmei című dalciklusával „a magyar irodalmi ízlés jelentős fordulatát vezette be” és „polgárjogot szerzett az addig egyházi és világi fórumok cenzúrája alá vetett szerelmi poézisnak”. Múzsája, majd felesége Szegedy Róza.
Előbb katonatiszti karriert építve a császári hadsereg tisztjeként Bécsben szolgált, Milánót védve részt vett a Napóleon elleni háborúban, hadifogságba Franciaországba került, majd szabadulva wüttenbergi szolgálatából hagyja el a katonatiszti pályát. Irodalmi munkásságától elválaszthatatlan az annak alapjául szolgáló szenvedélyes szerelmi élete. Hazatérve álnéven írt Himfy szerelmei költeményeivel nagy feltűnés keltve robbant be a magyar irodalomba és köztudatba. Jelentős érdeme volt az 1830-ban hazafiúi adakozásokból építtetett balatonfüredi kőszínház megvalósításában.
sna
