VASVÁR
SZABÓ HEDVIG (kapus) – UTASI ÁGOTA 10, MATETITS GABRIELLA 6, Elena Golovko 5, Zsohár Móni 1, Kollár Éva 2, SZAKONYI MÓNIKA 3
Csere: SZONDY NOÉMI, Szondy Kitti 3, Németh Diána. 3, Szalai Marietta 1, Kovács 1, VÍZVÁRI TÍMEA (kapus)
Edző: Fancsali Ferenc
TÖKÖL
Diószegi Diána (kapus) – SCHNECK DÓRA 4, Pataki Éva 3, Domak Viktória 2, Kaltenecker Andrea 2, MAROSI Rita 11, Krizsanovics Eszter 2,
Csere: Cziráki Klaudia 2, Szappanos, Pál, Pioker, Jeschek, Marosi Kristina., Karoczkai Katalin
Edző: Kerékgyártó Zsolt
ELSŐ FÉLIDŐ
Huszáros kezdéssel esett ellenfelének a Vasvár. Tíz perc leforgása alatt már 10:2 volt az állás. Úgy tűnt, senki és semmi nem állíthatja meg az Exclusive vasvári lányokat. A 12. percben már fölényes 11:3-at mutatott az eredményjelző. A hazaiak azonban karitatív lényekhez illően – mintha megsajnálták volna ellenfelüket – visszavettek ebből a kiütéses tempóból. A félidei pihenőre azután 18:12-es állással „csupán” 6 gólos vezetéssel vonultak öltözőbe a csapatok. Mindkét edző egy-egy nagy dobáson törte a fejét.
MÁODIK FÉLIDŐ
Lett is nagy dobás a pályán. A bírók egymás után szórták ki a magukról megfeledkezett tökölieket, akik mintha pankráción vennének részt, úgy taglózták, tépték-zúzták hazai ellenfelüket. Sajnos a bírók óriási hibaszázalékkal vezettek, téves ítéleteiket igen sokszor hibás döntéssel akarták korrigálni. Mindhiába, ugyanis 10 perc elteltével ismét 10 gólos különbség alakult ki (26:16) a két együttes között. A lefújás előtt két perccel ismét egy tucat volt a különbség a Vasvár javára (35:23). Ám ekkor ismét némi karitatív érzés kerítette hatalmába a hazai csapatot, így végül 35:26-os állással fejeződött be a találkozó. A találkozó egyébként bővelkedett eladott labdákban, durvaságban, ebben a Tököl járt az élen. A meccsen ügyeletet teljesítő orvosnak volt is dolga bőven. A bírók kiosztottak a vasvárnak 10 kettő perces büntetőt, a tökölnek pedig 12-t!!!
EDZŐI VÉLEMÉNYEK
Kerékgyártó András, Tököl: A szünetben bátor játékot kértem, de nem pankrációt. Egy-két játékosomat elragadta e hév. Örülök, hogy komolyabb sérülés nélkül fejeződött be a találkozó.
Fancsali Ferenc, Vasvár: Nem értem a lányokat! Bár közepes játékkal is hoztuk a kötelező mérkőzést, győztünk, s szurkolóinktól győzelemmel búcsúztunk (ez volt az utolsó hazai mérkőzésünk), de nincs még egy ilyen humánus csapat, mint a miénk. Amikor az ellenfél összezuhant, a padlóra került, s már csak a bírónak kellene rászámolnia, akkor mi ahelyett, hogy K.O.-ra törekednénk, irgalmas Szamaritánus módjára felsegítjük a Tökölt. Ki érti ezt? Én nem.
Nagy Ferenc szakosztályvezető, Exclusive Change Vasvár: A győzelem dicséretes, de több játékos fejben mintha nem a pályán lett volna. Különben aligha adunk el annyi labdát, aligha olyan vérszegény a széljátékunk, aligha játszik lélektelenül, lagymatag hozzáállással az az átlövő, akinek testi adottságai révén már rég sztárcsapatban kellene játszania, de nem sorolom a hibáinkat tovább. Örülök a győzelemnek. Annak különösen, hogy már két szurkolótáborunk is van. Egy fiatal ütős hangszereket felvonultató gárda, és egy lelkes érett korú B-közép. A két szurkolótábor azután gondoskodott a jó hangulatról. Egyébként a hibákból remélem, tanulunk, mert a Goldberger ellen kemény 60 perc vár ránk. Az egész évi teljesítményt komoly szakmai alapon, komoly statisztikai elemzés alapján kell értékelni, mellőzve a szubjektív érzéseket. Egy biztos. Ebben az évben mi voltunk a meglepetés csapat. Ősszel Vasváron remegő lábakkal lépett pályára minden ellenfelünk. A meglepetés csapat mindenképpen mi voltunk. Ősszel, de tavasszal is, csak eltérő előjellel. Célunkat elértük, simán bennmaradtunk, de szeretnénk a középszerűségből kilépni. Ám az már egy másik történet.
