Beszélgetés Pasics Zsolttal, a Vasvárt madártávlatból bemutató filmek készítőjével
Közel 2000 kattintás a „youtubeon”. Majdnem 8000 „látottság” a facebookon. 30 országból követik a filmkészítés aktuális történéseit és a közösségi oldalon található„castrumferreum” lap eseményeit. Mindez Pasics Zsolthoz köthető és ahhoz a két filmhez, melyeket madártávlatból készített a közelmúltban Vasvárról. A filmek olyan képminőségűek, hogy országos televíziók műsoraiba kívánkoznak. Különleges látványosság mindkettő, s ezzel nem minden település dicsekedhet. Pasics Zsolttal szabadsága idején találkoztunk és beszélgettünk a filmekről:
– Van egy kedvenc műsorom. Hajnali órán látható valamelyik tematikus csatornán és igazából műsorszünet idejére készült: Világvárosokat mutat be madártávlatból egy kis modellrepülő segítségével. Nem gondoltam, hogy Vasvárról is épp ilyet fogok egyszer látni…
– Igen. Unokatestvérem hívta fel rá a figyelmem, hogy milyen felvételek is készíthetők egy távvezérelhető „kütyüvel”. Nagyon megtetszett, amit láttam. Alaposabban utánanéztem a technikának: úgy hívják, kvadrokopter. Mivel olyan vagyok, hogy ami érdekel, azt a legmélyrehatóbbig tanulmányozom, ez esetben is így tettem. Fotós, videós ember lévén amúgy is érdekelt a téma. Végül sok utánjárással külföldön találtam rá a gépre, internet segítségével. Ott vásároltam meg.
– A „kvadro” szó négyre utal. Miből van négy a kvadrokopteren?
– Négy motor hajtja. Vízszintes síkon bármely irányban azonos sebességgel bír haladni, azonban emelkedni és süllyedni ezt már lassabban teszi. Erre a kvadrokopterre szereltem fel egy full-hd felbontású kamerát. A kameránál azonban biztosítani kell, hogy egy pontra fókuszáljon haladás közben. Ehhez egy stabilizáló szerkezetet, giroszkópot vásároltam. Kellett még a technikai megoldáshoz egy monitor, amivel nyomon követhetem a kamera által a levegőben készített képet, valamint a kvadrokopter és a földi irányítás között is meg kellett teremtenem technikailag az állandó képi és információs kapcsolatot. A kavdrokopter akkumulátorból kapja az energiát. Egy repülés 15-20 perces időtartamú lehet és körülbelül egy kilométer a hatósugara a távirányíthatóságának.
– Honnan ideális Vasváron a „reptetés”.
– Felmegyek a temetődombra. Onnan mindent berepülhetek, ami Vasváron számít és érdekes lehet.
– Lehet, hogy butaságot kérdezek, de nem kell mindehhez repülési engedély?
– Nem kell. Utána olvastam. Csak egy bizonyos súly vagy tömeg fölött kell engedélyt kérni. Az én 1,1 kilogramm tömegű kvadrokopterem bőven a súlyhatár alatt van.
– A felvételek mennyire spontának vagy tervezettek?
– Feltétlenül tervezni kell előre. Tudnom kell, mit akarok láttatni, merre akarok repülni, milyen útvonalon, mit érek el ideálisan. Mikor először készítettem légi felvételt, megpróbáltam spontán lenni. De ennek az lett a vége, hogy az egész negyedórás anyag az elektronikus kukába került. Rájöttem, ahhoz, hogy mások számára is érdekes legyen az anyag, nagyfokú tudatosság és átgondoltság kell. Fejben előre bejárom a repülési utat és rákészülök minden repülésre. Tudom, mit szeretnék felvenni. Alacsony sebességgel kell a felvételeket készítenem. Úgy köti le a figyelmet, és úgy mutatja meg a részleteket. Nem lehet kapkodni. Látványban, szerkesztettségben, koncepcióban kell gondolkodnom.
– Nem lepődtél meg, mikor először láttad meg Vasvárt madártávlatból?
– De igen. Meglepődtem a látványon. Teljesen más a városszerkezet, mint ahogy azt a hétköznapokban „megszokott magasságban” Vasváron közlekedve tapasztaljuk. Tisztán látszik, hogy egykor a temetődombon épült földvár volt a város fókusza és ehhez képest épült köréje minden más
– Két filmet készítettél már. Folytatható ez a sorozat?
– Igen. Sok ötletem van. Az első rész koncepciója az volt, hogy az egész Vasvárt bemutassam felülről, madártávlatból. A második film a részletekről szól. A Szentkutat és a „Csótó” környékét szerettem volna láttatni más látószögből. Mindegyik filmnél hét és kilenc perc között dolgoztam. Úgy érzem, hosszabb nem lehet a film, mert esetleg unalmassá válhat. Például a Kígyóról is készítettem 15 perces nyersanyagot. Végül 3 másodperc került bele ebből a filmbe. Azt a rövid időt láttam a legszebbnek a beszerkesztéshez.
– Fontos szempont Neked az évszak, a napszak? Vagy amikor késztetésed van, repülsz és rögzíted a pillanatot?
– Igen, sokat számítanak a fényviszonyok. Jól megtanultam ezt korábbi fotós, videós tevékenységemből is. A fotó lényege szerintem nem is az esemény igazán, hanem a fények adott játéka és hangulata. Mielőtt repülök, figyelembe veszem, milyen idő van, fúj-e a szél illetve hogy honnan süt a nap.
– Mik a visszajelzések a filmekről?
– Főleg az első filmről érkeztek a visszajelzések, de hát a másodikat még csak nemrég tettem közzé. Sok ember gratulált. Zavarba is tudok jönni az ilyen dolgoktól. De örülök, hogy tetszik a vasváriaknak.
– Van még „spiritusz” a vasvári témában?
– Igen! Van bőven téma, amit „meg fogok repülni”. Molnár Gyula tanár úrral is sokat egyeztetek. Ő javasolta azt is, hogy a temetőhöz menjek, onnan indítsam a felvételt, mert az Vasvár központja és epicentruma. De ez tényleg jól látszik a filmen is. A jövőben terveim szerint a római sáncról, a Béke házról és a többi földvárról is készítek filmet madártávlatból.
– Mi újság a fényképezéssel?
– Azzal is foglalkozom. Eseményeket, fesztiválokat fényképezek, ismerőseim, rokonaim esküvőin fotózom. Fényképezem például most hónapról hónapra a mozit is, ami időközben egészségházzá alakult. Érdekes anyag lesz, már előre látom. De volt már hasonló témájú kiállításom a művelődési házban, ahol Vasvár ötvenes éveiben épült régi házak egykori és mostani fotóit tettem egymás mellé. Itt ötletgazdaként megemlíteném Nagy Vikit, aki aztán végigjárta velem az akkori képeken látott mostani helyszíneket.
– Rengeteg munka, idő és energia. Közben pedig nem is ebből élsz!
– Igen. Ez hobbi. A fotózás, a videózás és a zenélés is.
– Apropó zene. A filmhez is Te választottál egyet aláfestésként. Te magad is zenélsz.
– Igen. Az én műfajom a rock. Van is egy zenekarunk, a Slinky, ami egyre népszerűbb és egyre több helyre hívnak bennünket zenélni a Dunán innen és túlra is. Természetesen a zenét a filmhez az engem érdeklő és engem jellemző műfajból, a rockból választottam. De sok időbe került a megfelelő muzsika megtalálása. Például a második filmhez egy hónapig kerestem a megfelelő aláfestést. Végül a Bullet For My Valentine –Forever And Always (Örökkön Örökké) lírikus rockzenéjére esett a választásom. Úgy gondolom, ez a muzsika engem is jellemez és a film hangulatát is fokozza.
– Akkor tervek vannak. Új filmek készülőben, amiről szeretnénk a jövőben rendszeresen hírt adni. Talán stílusosan köszönök el a legközelebbi etűd bemutatásáig: Jó repülést a folytatáshoz is.
– Köszönöm!
Pogács Mónika
