Fel kell mérni a lehetőségeket
Barbalics Imre János polgármesterjelöltet programjáról kérdeztük
Barbalics Imre János – Gergye Rezső és Tóth Balázs mellett – indul a polgármester-választáson. A jelenleg nyugdíjas, volt múzeumigazgatót arra kértük, hogy kizárólag a programjára szorítkozva tájékoztatassa terveiről a városlakókat.
-Akkor beszélhetek programról, ha már tudom, milyen lehetőségeim vannak. Ha az ember elmegy gombászni, nem tudhatja, mit talál. Addig nem tudok semmit se mondani, amíg például nem látom a város pontos gazdasági, pénzügyi helyzetét. Egy biztos, az emberekkel való kapcsolatot fel kell venni. Fontos, hogy ne urak legyünk, hanem vezetők. A természetvédelem, a környezetvédelem és a kulturális élet területén továbbörökíteném tapasztalataimat. Ma már nehéz dolog ipart hozni Vasvárra. De ha mód van rá, élni kell a lehetőséggel. Lényeg: több lábon kell állni, s azt ki kell használni. Hiába van itt idegenforgalom, ha nincs vendéglátás. 1990 előtt mindig beszéltük, hogy vendéglátás van, de szálloda nincs. Most van szállóhely, de a turisták szükségleteihez mérten nincs megfelelő vendéglátás. A legnagyobb probléma azonban az, hogy nincs helyben ipar.
-Miben látja Vasvár felvirágoztatását?
-Már semmiben. Éjfél után két perccel vagyunk.
-De ha polgármesternek indul, látnia kell a város jövőképét.
-Akkor látom, ha tudom, mi van a kezemben. Ábrándokra nem lehet épülni. A lakosság segítségével minden támogatást el kell nyerni, hogy tovább menjünk. Akár a két világháború közötti, vagy éppen a kilencvenes évek előtti Vasvárt nézzük, a település fejlődött valamit. Most szépült. A szépülést azonban nem lehet összekeverni a fejlődéssel.
-De például a közelmúltban valósult meg a város életét meghatározó másfél milliárdos szennyvízberuházás…
-De ipar kellene, munkahelyek, ami egyre inkább nem lesz. Például már Zöldfa sincs. Vendéglátó-ipari egység volt, ahol inni-enni, kulturáltan szórakozni lehetett. Most nincs. Munkahelyek szűntek meg, a téeszeket vérrel, verejtékkel szervezték, de ostobasággal verték széjjel. Régebben a vidéki pedagógusoknak is volt egy-két hold földjük, most meg csak az vehet földet, aki hivatásszerűen földműveléssel foglalkozik. Összességében úgy látom, hogy olyan nehéz helyzetben van Vasvár, mint utoljára a török korban volt. Segíteni csak akkor lehet, ha látja az ember, mivel áll szemben.
Névjegy:
– Vasváron születtem 1945. december 27-én. Általános iskolai tanulmányaimat helyben végeztem, majd erdőgazdasági dolgozó lettem. Ezt követően 1962-66 között Sopronban, a Roth Gyula Erdészeti Technikumban végeztem. Itt érdeklődési területem a növénytan és az erdőművelés volt, de történelemből is jeleskedtem. 1966-67-ig Sopronban, a mai egyetem botanikus kertjében dolgoztam. Rájöttem, hogy nálamnál gyengébbeknek is van diplomájuk. Ekkor jelentkeztem a debreceni egyetem történelem-földrajz szakára, ahol a 400 jelentkezőből bejutottam a 20 előfelvételiző közé. Az előfelvételi ideje alatt, egy évig 1967 és 68 között Hegyhátszentpéteren a téeszben voltam erdész. 1964-68-ban növényföldrajzi kutatásokat végeztem, elsősorban tőzegmohákkal kapcsolatban. 1968-73 között Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarán történelem-néprajzot hallgattam, a földrajz szakot leadtam. 1968-tól a Vas Megyei Levéltárban, a vasvári művelődési házban, az építőiparban dolgoztam, végül a Vas Megyei Múzeumokhoz, a helyi múzeum élére kerültem. Minden évben kiállításokat rendeztem, s múzeumigazgatóként az intézmény profiljának megfelelően Vasvár és környéke, a Vasi-Hegyhát és a Rába vidéke történelmi, néprajzi és természettudományi emlékeit gyűjtöttem, kiállítottam, publikáltam. Több tanulmányom jelent meg. 1990 körül munkanélküli lettem. Később segédmunkásként dolgoztam, majd a vasútra kerültem és vezető jegyvizsgáló lettem. Hobbim a történelem, az éremtan, a növénytan, a földrajz, az utazás. A Balkán és a kelet-európai országok érdekelnek leginkább.
S.N.A.
