Nem mindennapi módon ünnepelte Szent István király ünnepét a hegyháti kisváros: átadták ugyanis a pályázati sikernek köszönhetően megújult, az 1664-es vasvári béke történelmi helyszínén álló Tretter-házat. A több mint 53,5 millió forintból megszépült emblematikus épületet a város szülötte, Schmittné Makray Katalin, olimpikon, a köztársasági elnök felesége avatta fel, akinek ez alkalomból díszpolgári címet adományozott a képviselő-testület.
A megújult épület többszörösen is fontos helyet foglal el a vasváriak szívében, emlékezetében: 1664-ben ugyanis ezen a helyszínen köttetett az 1663-64-es, török elleni háborút lezáró híres vasvári béke. Az épület egykor a vasvári káptalan uradalmi központjához tartozott, majd az uradalmat a 20. században felparcellázták, s az épületet ekkor vásárolta meg Tretter Győző jegyző. A ház a család birtokában maradt egészen az 1980-as évekig. Innen ered az épület mai elnevezése is. Az 1900-as évek közepén e házban praktizált dr. Tretter László, aki mint a szegények orvosa írta be magát örökre a város történetébe. A rendszerváltást követően aztán szakrendelő, később pártszervezetek irodái működtek itt, majd üresen, funkció nélkül várta a megújulást, amelyet a Nyugat-dunántúli Operatív Program keretében elnyert több mint 48 millió forintos támogatás tett lehetővé. Az elnyert összeg a város önerejével kiegészítve lehetővé tette az épület tetőcseréjét, a külső homlokzat megújulását, a nyílászárók cseréjét, javítását, valamint a teljes belső megújítást. Az épületben kialakított kiállítótér és konferenciaterem megfelelő helyszíne lesz civil szervezetek rendezvényeinek, de kulturális és szakmai programok, projekt-találkozók is otthonra lelhetnek itt.
„A vasvári Tretter-ház felújítása és Kistérségi Fejlesztő Központtá történő alakítása” címet viselő projekt nagyszabású zárórendezvényén elsőként Kovács Tilda, a kisváros polgármestere köszöntötte az ünneplőket. Mint mondta: a megvalósult projekt ezúttal nem a kiemelkedően magas beruházási összeg miatt fontos, hanem inkább az itt élők számár bír komoly érzelmi értékkel. Hangsúlyozta: a projektet V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár úr még polgármesterként indította útjára, rá pedig a feladat folytatása, befejezése várt. Hozzátette, úgy véli, hogy augusztus Vasvár hónapja. Augusztusban volt Mária mennybemenetele, ekkor ünneplik a helyi búcsút, e hónapban köttetett a vasvári béke, s augusztusban van Szent István napja is, aki a városnak múlhatatlan ajándékot adott: neki köszönhető, hogy amíg az ország él, a kisváros a történelem része lesz. Emellett néhány napja, de ugyancsak augusztusban szentelték fel a Szentkúti keresztút művészi alkotásként elkészült stációit. Kiemelte: Vasvár egy olyan szerencsés város, melynek a múltja meghatározza, megadja a jövőjét, a járandó utakat. Az egyik ilyen út a béke, a másik ösvény Tretter László doktor példamutató élete, másokért felelősséget vállaló alakja. A harmadik út a Vasváron született Schmittné Makray Katalin köztársasági elnökné asszony életútja, aki olimpiai ezüstérmes tornászként most a nemzet szolgálatát végzi férje oldalán, s példát mutat háromgyermekes édesanyaként is. A negyedik út pedig az összefogás, melynek szép példája a most átadott érték is, melynek belső, lélekkel való megtöltését magánszemélyek, civil szervezetek vállalták magukra.
A rendezvény a Szent István-napi megemlékezéssel folytatódott. V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár ünnepi beszédében kiemelte: Szent István kijelölte azokat a kereteket, téziseket, alapelveket, amelyek a mai napig meghatározzák állami létünket, sőt köz- és magánéletünkben való viselkedésünket is. Mintha valami titokzatos módon, titokzatos erővel igazgatna bennünket még ma is. A Szent István-i alapvetések tehát nem valamiféle forradalmi hevület szüleményei. Úgy igazítják, úgy formálják társadalmunkat, mint folyóvíz a partját. Éppen ezért megmaradt kultusza akkor is, amikor tiltották ezt az ünnepet, amikor kiforgatták, vagy saját célokra használták fel tartalmát. Megmaradt és ezer év múltán is vezérfonalul használhatjuk az Ő gondolatait. Ma is használható a tettrekészsége, ma is felmutatható példaként a nyitottsága és példát mutat az összefogás tekintetében is. Hangsúlyozta: ha ezekhez a fogalmakhoz, feladatokhoz szimbólumokat társítanánk, akkor a tettrekészségről a Szent Jobb jutna eszünkbe, vagyis az a kéz, amely igazgatta ezt az országot, amely nem hagyta sohasem szétesni, azonban mindig mértékletességre is intett, hogy itt a Kárpát-medence közepén megmaradjunk, s ne tűnjünk el úgy, mint sok-sok nomád nép. A másik fogalom a nyitottság, melyre Vasváron is találunk példát: e város címerébe foglalta a nyitott kaput, amely befogadást jelez. Ahogy Szent István a környező és itt talált népekben partnerre lelt, mert nem csak a különbözőséget, hanem az ebben rejlő lehetőséget is látta bennük, éppúgy kell tennünk nekünk is. A harmadik erényt, az összefogást pedig leginkább az új kenyér szimbolizálja, amely évszázadok óta jelentheti nekünk az otthont, az életet. Kiemelte: idén megsütjük a nemzet kenyerét, összefogva a Kárpát-medencét, hiszen az alapanyagául szolgáló búzát az elcsatolt nemzetrészekről adták össze. Szimbolizálva azt, hogy közös sorson osztozunk: közösek a nehézségeink, de ha összefogunk, akkor közös a siker is.
Az ünnepi beszédet követően Huszár Balázs káplán megáldotta az új kenyeret, Kovács Tilda és V. Németh Zsolt pedig ünnepélyesen felvágta azt.
Majd a rendezvény egyik legbensőségesebb pillanata következett: Vasvár Város Képviselő-testülete nevében Kovács Tilda díszpolgári címet adományozott Schmittné Makray Katalinnak, aki meghatódva állt az egybegyűltek elé. Avatóbeszédében személyes emlékeket is idézett. Mint mondta: A szülőváros különleges helyet foglal el az ember szívében, kötődik hozzá.
– A történelem és a háború szeszélyes eseményei kapcsán Vasváron láttam meg a napvilágot. Evilági életemben itt érezhettem meg először a jóságot és a segítőkészséget. Ekkor katona édesapám a fronton harcolt, várandós édesanyám szüleivel és két pici bátyámmal az orosz csapatok elől menekült. Rozzant szekerükkel sötétedés után érkeztek Vasvárra, ahol nagyapám meglátott egy vidéki kúriát nyitott kapuval, bement segítséget kérni. Odabenn Tretter Lászlóval, az aranyszívű doktorral találkozott. Ezekben az épületekben sebesülteket is ápoltak, ám ő mégis gondolkodás nélkül befogadta a családot. Ezért volt lehetőségem másnap ágyban, bába segítségével világra jönni. Egy nappal később a katolikus templomban kereszteltek, s bár volt fogadott keresztmamám, de a háború miatt nem lehetett jelen, s így egy kedves vasvári asszony tartott a keresztvíz alá. Ilyen előzmények után Vasvár kitüntetett helyet foglal el a szívemben. Csak később, iskolás éveim alatt tudtam meg, hogy a vasvári békekötés helyszínén jöttem világra – hangzott el az ünnepi beszédben. Hozzátette: csodálja azt az összefogást és erőfeszítést, amit a helyiek az épület megújulásáért tettek. A vasváriak múlt iránti tiszteletét mi sem bizonyítja jobban, minthogy rendbe tették ezt az egykor pusztulni látszó emlékhelyet. A most kialakított Béke-szoba, Tretter László-emlékszoba és a művészeti képkiállítás talán még szorosabbra fűzi a vasváriak városhoz való kötődését.
Az avatóbeszédet követően a város polgármesterasszonya köszöntötte a lányát elkísérő édesanyát, Akay Ilonát, aki nemcsak megköszönte a meghívást, a lányának adományozott díszpolgári címet, hanem felidézte 1945 áprilisának első napjait, s harmadik gyermeke világra jöttének körülményeit is.
Majd rendhagyó módon – Schmittné Makray Katalin, Kovács Tilda és V. Németh Zsolt – az épületet nem a szalagok szétvágásával, hanem a múlt és jövő összekapcsolódását jelképezve, azok összekötésével nyitották meg az érdeklődők előtt.
A zárórendezvényt követően az épületben megnyitották azt az állandó kiállítást, amely jeles vasi festők városnak ajándékozott műveit mutatja be. E tárlat létrejöttét egy másik pályázat: a Közösség- és gazdaságélénkítést eredményező belváros rehabilitáció Vasváron című projekt tette lehetővé. A megnyitón elhangzott: a tárlat létrejötte Dr. Szabadfi Józsefné és V. Tóth Lászlóné nagylelkű felajánlásának köszönhető. Dr. Szabadfi Józsefné férje gyűjteményét adományozta Vasvárnak, V. Tóth Lászlóné pedig férje alkotásaiból ajándékozott a városnak.
A tárlat létrejöttéért önzetlenül dolgozott két vasi festőművész, Tóth Csaba és Torjay Valter, a restaurálást pedig Károlyi Annának köszönhette a kisváros közössége. A különleges tárlatot a két művész ajánlotta a közönség figyelmébe.
A színvonalas rendezvényen közreműködtek: Fried Péter, Liszt-díjas, a Magyar Állami
Operaház magánénekese, Farkas Anikó zenepedagógus, Mohai Gábor előadóművész, bemondó, valamint a Vasvár Városi Kórus Egyesület.
Az épület megújulását, tartalommal való megtöltését támogatták: Bulid-Ép Kft., Zalaber Kft., Biotektúra Kft., Oregon Mérnöki Iroda Kft., Repro-Art Studio Kft., Promen Tanácsadó Kft., Castrum Sec. Kft., Kapos Hidro Kft., Németh Térburkoló Kft., Szabadics Közmű- és Mélyépítő Kft., Tomaker Kft., Önkéntes Tűzoltó Egyesület, Galambos István, Tavasz Zoltán, Kopcsándi István, Deltaker Kft., Dr. Szabadfi Józsefné, V. Tóth Lászlóné, Tóth Csaba, Torjay Valter, Károlyi Anna, Városi Múzeum, Vasvár Város Önkormányzata Polgármesteri Hivatalának munkatársai és a városházán foglalkoztatott közmunkások.
-vv-
