Oszkóban van egy kis „édenkert”. Gazdája Nádler László festõmûvész, aki mind a napi munkájában, a festészetben, az alkotásban, mind a kikapcsolódást jelentõ kertépítésben a rendet és harmóniát keresi és valósítja meg. A gyönyörû kert egyben egy szép galéria bevezetõje is, ahova az arra járó turisták, képgyûjtõk, spontán mûvészet iránt érdeklõdõk és direkt képvásárlók mindig bebocsátást nyerhetnek egy kiállítás látogatásra, és tapasztalhatják a házigazda és felesége meleg vendégszeretetét.
– Nagyon sok szép képet látok itt a termekben. Sok lovat ábrázoló portré is a gyûjtemény része.
– Igen, szeretek lovakat festeni. Az állatábrázolást a mûvészet kezdettõl fogva felhasználta a korszellem és az emberi viszonyok jelképes kifejezésére. A ló, mint téma sokakat megihletett, így engem is. A ló intelligenciája, nemes formája, méltósága, az emberrel való kapcsolata az, ami inspirál.
– Miért tartja fontosnak, hogy egy lakásban képek, festmények is legyenek?
– Egyre inkább növekszik a szép, kulturált, lakályos otthonok száma. Bútorok, textilek, a legjobb minõségû kiegészítõk díszítik ezeket. De valahol mégis hiányzik mindebbõl valami. Nincs bennük kedvenc tárgy, népmûvészeti dolog, emlékeket idézõ, mûvészeti érték. Mûvészet nélkül nem lesz fogékony a mindennapi élet örömeire az ember. A zene élvezete, a szín, a forma mûvészi átélése , a grafika szépsége. Érzékenynek kell lennünk mindezekre. Az élet örömeinek felismeréséhez segítenek hozzá bennünket. A lakáskultúránkban egyre több és különlegesen szép építészeti megoldások sora van, de mindez üres szépség. Néha 8-10 kép több életet visz, életet lehel a lakásba, mint a többszázezres bútor vagy kiegészítõ. Ráadásul, mindenki a maga ízlésének megfelelõt választhatja ki. Hiszen a mûvészember is többféleképpen fogalmazhat: egyszer ereje, tömege, lendülete lehet az alkotásoknak, máskor pedig ecsetjével a finomságokra figyel.
– Mi a mûvészi hitvallása?
– Festményeimmel a természet, a környezet szépségeire utalva a szemlélõ szívét szeretném megörvendeztetni. Úgy érzem, nem elég a közvetlen élményt egyszerûsíteni, összefoglalni, hanem szükséges sokszor átírni, hogy a nézõ a képet ne csupán mint vizuális élményt fogadja be, hanem a továbbiakban gondolkozásra is késztesse. A közvetlen élményeket, vázlatokat mûteremben alakítom át enyhén geometrikus jellegû stilizálással. A kép ezáltal tágabb, szimbolikusabb tartalmat kap. Egyúttal utal arra, hogy az emberiség világában mennyire fontos szerepe van a rendnek és harmóniának, mely a teremtett világegyetemben megvan. Fontos, hogy az ember megtalálja a maga helyét, ne próbáljon fölülkerekedni, mert az káoszt eredményez.
pam
Rábavidék
XVI. évfolyam 6. szám
