Az egész napos eseményt a Nagy Gáspár Kulturális Központ szervezte. Érdekes volt a rendezvény kapcsán megérezni Vasvár kohéziós, összekovácsoló erejét. Ünnep volt ide jönni a térség csoportjainak, művészeti együtteseinek, szólistáinak, prózamondóinak és a helyieknek. Ez kiderült már az elején. Kiderült a jó kedvű megérkezésekből, abból, ahogy ismerősként találkoztak, beszélgettek egymással a csoportok, a települések küldöttségei és amilyen komolyan vette mindenki a fellépést.
De láthatóan ünnep volt ez a művelődési központnak is: Érezhető volt abból a meleg fogadtatásból, ahogy vendégül látták a színes hegyháti forgatagot. A Hegyháti Toborzó az évek alatt tényleg meghatározó kulturális eseménnyé nőtte ki magát. Ahogy a nagy ünnepek, úgy egy idő óta már ez az alkalom is hangsúlyosan szerepelnek az önkormányzatok, térségi kultúrházak rendezvénytervében. De meggyőződésem, hogy a személyes naptárakban is ugyanilyen súlya van a dátumnak. A Hegyháti Toborzó a város és térsége közösségi ünnepévé nőtte ki magát.
Az már több éve egyik legnagyobb előnye a programnak, hogy generációs szakadékokra épít hidat, hisz a szépkorú hagyományőrző, éneklő kórusok, a közép-, és fiatalkorú népi-, és szalontánc együttesek, a show-, és látványtánc produkciók egyaránt érdekesek idősnek, fiatalnak. Ez abból a feszült figyelemből is látszik, ahogy közönségként a csoportok megadják egymásnak a tiszteletet a nézőtérről, amíg nem kerülnek ők a világot jelentő deszkákra. Mindenki mindenkit megnéz türelemmel, odafigyeléssel, érdeklődéssel.
A jelmezek egységessége, színvonala is évről évre egyre látványosabb már. Míg a kezdetek kezdetén ebből a szempontból tarka képet mutatott a rendezvény, mára a pályázati pénzeknek, önkormányzati támogatásoknak és a sok társadalmi munkának köszönhetően egy színház is megirigyelhetné az itt felvonultatott jelmez és öltözet kavalkádot. Az együttesek csapatösszetartása miatt is fontos lehet az egyenruha, amiben még egységesebbek lesznek a produkciók is. A legjellemzőbb a napra a vidámság volt. Derű a nézőtéren és jókedv a színpadon az épp bemutatkozó csoportok között.
A Hegyháti Toborzón idén is bőven képviseltette magát minden műfaj. A produkciókban a többi közt azt becsültem, hogy mindenki szerepelhetett, aki akart. Egyedüli feltétel az lehet, úgy érzem, hogy a csoporttag kitartóan járjon a próbákra és a közös célhoz ő is hozzásegítse a csapatot. Még akkor is egyenértékű mindenki a művészeti közösségekben, ha néha becsúszik egy hamis hangocska, egy rossz időben elindított mozdulat… Nem baj. Mert minden úgyis a „csapatért” történik. Egyszóval a települési közösség mindenkire számít. Idén nekem ez a teljes be-, és elfogadás volt az egyik legnagyobb élményem a produkciók láttán.
Emellett még egy dolog: A fellépők között, kortól is függetlenül olyan talentumok csillantak meg, akikre egy tehetségkutató is biztosan vevő lenne. Táncban, színjátszásban, dalolásban, mesemondásban volt egy-egy „favoritom”, csiszolatlan vagy csiszolt ékkő, akinek egyéni alakítását, produkcióját nagyra értékeltem. Arra gondoltam: Milyen jó erre is ez a kis toborzó. Az, aki hétköznapokban tanul, dolgozik, nyugdíjas napjait éli, zsigereiben meg ilyen talentumot hordoz, a próbákon és a fesztiválokon, köztük a Toborzón megmutathatja magát, tehetségét. Az már mindegy is szerintem, hogy Hollywood vagy Vasvár világot jelentő deszkáján látható a produkció. A lényeg, hogy megszülessen az a ritka pillanat az előadó(k) és a közönség között, ami katarzisnak is neveznek. Na, ezekből a pillanatokból a toborzón is akadt nem kevés.
Az is fontos persze, hogy bár kulturális mustra egyszer van egy évben, a hatása 12 hónapig tart. Amit egymástól látnak a csoportok, ötletben, jelmezben, azt beépítik a maguk következő produkcióiba. Vagy a látottak alapján új művészeti közösségek is generálódhatnak. Erre is volt már példa. De hiszem, hogy vannak olyan közösségek is, melyek életben tartója a vasvári mustra.
Egyszóval a Hegyhéti Toborozó értéktár. Vasvár és a Hegyhát kincsesbányája, amiből évről évre érdemes meríteni bárkinek, akinek fontos a kultúra nézőként vagy felelős vezetőként.
A Hegyháti Toborzó tényekben:
A hagyományos kulturális mustrát november 8-án rendezték a Nagy Gáspár Kulturális Központban. A program kezdeteként a Kákics Együttes mutatta be az első világháború katona áldozataira emlékező műsorát. Ezt követte a hegyhátiak kulturális-közösségi seregszemléje. A rendezvény keretében a térség településeiről érkeztek a művészeti csoportok, közösségek, klubok, hogy bemutassák egymásnak erre az évre összeállított műsoraikat. 14 falu képviseletében harminc produkciót láthatott a közönség. Köztük kórusok, tánccsoportok, színjátszók, mesemondó mutatták be műsoraikat a legkülönfélébb műfajokban. A Hegyháti Toborzón közel háromszáz ember vett részt szereplőként, illetve nézőként.
Pogács Mónika
