Május utolsó vasárnapja a Magyar Hősök Emlékünnepe. Ahogy országszerte, e napon Vasváron is megemlékeztek mindazokról a hősökről, akik a magyar nép zivataros századaiban a haza hívószavának engedelmeskedve fogtak fegyvert.
Vasárnap délelőtt a második világháborús emlékműnél gyűltek össze az emlékezők, hogy tisztelegjenek, főt hajtsanak a magyar történelem hősei előtt. Az ünneplőket a Vasvári Fúvós Együttes dallamai fogadták, majd az ünnepi műsor részeként Kardos László Általános Iskola diákjai, Rácz Patrícia és Czvitkovics Kata Juhász Gyula gondolatait tolmácsolták.
Az emlékezés napjának történetét Gergye Rezső idézte fel ünnepi beszédében. „Mi juthat eszünkbe e napon? Azon túl. hogy fellapozzuk a könyveket, megnézzük az Interneten hogy mikor is lett ez elfogadott ünnep? Igen tudnunk kell ezt is. De a múlt ennél többre való. A kérdés az, hogy mit vált ki a mi gondolkodásunkból? Hogyan tudjuk magunkat a közösségeinket, városunkat és nemzetünket felvértezni a múltbéli értékekkel, történésekkel. Ebben az értelemen fontos a Hősök Napján néhány percre megállni és magunka mélyedve gondolkodni. Mikortól ünnepeljük? Az ünnep eredetét az 1917. évi törvényre vezethetjük vissza. Itt mondták ki először, hogy nemzetünk hősi halottainak kegyelet teljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni. Ezt követte az 1924. évi törvény, mely a hősök emlékünnepének megrendezését hét pontban szabályozta. Egy másik, az 1942. április 25-én kelt körrendelet kimondja, hogy 1938 óta új hősök áldozták életüket a hazáért és emléküket ugyanolyan kegyelettel és tisztelettel kell őrizni, mint a korábban elesettekét. És még utána jött a Don kanyari katasztrófa. Véget ért a háború. Mintha a két törvény meg sem született volna, semmi sem történt fél évszázadon át.
Míg 1992-ben folytatódott és támadt fel a nemzet lelkiismerete, és szinte a legkisebb közösségben is megemlékeznek a hősökről. Komoly erőt meríthetünk ebből is, hogy a feledést, hogy sikerült megállítani! Sikerült a feledést megállítani?
Akit egy közösség ünnepén az a felelősségteljes kérés ér, hogy a közösség hangjaként szót kap, az nem elsősorban a maga véleményét kell, hogy megszólaltatja, hanem mindazokét, akikhez intézi szavait.
Ma nagyon sokat beszélünk, de keveset mondunk. „Fecseg a felszín, hallgat a mély.”A szóval lehet építeni és rombolni.
Petőfi: „Építs, vagy ronts, mint a vihar, s hallgass, ha műved kész, mint a vihar mely, ha munkáját megtevé, elenyész..”
Nem anakronisztikus,(idejétmúlt) manapság ez a szó, hogy hős? A celebek és sztárok világában lehetnek hősök?
Lehetnek Hétköznapi hősök közöttünk?Legutóbb, alig néhány napja Afganisztánban halt meg két honfitársunk. Minden hősi halotthoz ugyanolyan a viszonyunk?
Az Etelközi ősünk, Álmos és Árpád harcosai, Szent István katonái, a muhi pusztán a királyt életük árán védők, az egri nők, Hunyadi és Zrínyi katonái, Mátyás Kinizsije, a mohácsi harctéren elesettek, Dózsa parasztjai, Balassi társai, a végvári vitézek, Esze Tamás talpasai, vagy éppen a vidékünkhöz kötődő Béri Balogh Ádám három évszázadon át ívelő mártíromsága, a 48-as szabadságharc aradi vértanúi és névtelen áldozatai, Isonzó és Doberdó magyar bakái, a doni katona , az 56-os áldozat és az Afganisztánban balesetben elhunyt egyén mind hős ? Vagy majd az utókor teszi helyre ezen értékeket ?
Az a gyermek, aki nem adja be édesanyját vagy édesapját az otthonba, hanem a megszokott környezetben segíti, hogy szemét otthon a szerettei között hunyja le az áldozatot, hoz. Az édesanya is aki neveli beteggyermekét és nem pénzért oldja meg az ellátását.
Akinek többet ér, hogy gyerekeivel otthon legyen kicsi korúkban, mintsem hogy a karrierjét építse az ha nem is hős , de az egykori hősöknek annyiban mai megfelelője, hogy le tud mondani valamiről mások érdekében.
Nem az a hősiesség filozófiai jelentése? A lemondás, az áldozat? A lemondás arról, ami nekem a legjobb lenne. Az én egzisztenciámnak. Lemondok róla, mert egy vagy két embernek az életminőségét javítom, vagy többeknek a hasznára teszek. Persze nem vetem magam a mélybe, mint Dugovics Titusz és nem halok meg, de az egzisztenciámból feláldozok valamit.
Lemondani mások miatt az én egyéni önző érvényesüléséről. Aztán, amikor ez sikerül nekem is jobb lesz.
Lemondani a napi csíz mosolyról. Akkor mosolyogni, mikor annak ideje van, de ha valakinek az arcába kell vágni az igazságot, akkor azt kell tenni. Lemondani az álarcról. Hitelesnek lenni minden élethelyzetben. Utcaseprőként, közösségvezetőként, hajléktalanként, közalkalmazottként, köztisztviselőként. Főleg a közszolgálatban lévő mondjon le a hatalmi helyzetéből adódó előnyökről és legyen nagyobb alázattal hálás a sorsnak, hogy szolgálhatja a közt.
A hősiesség gondolatánál nem kerülhető meg a nemzethez tarozás gondolata.
Nemzetünk sorsfordulói felidéződnek. A régmúltból a Kárpát-medencébe érkező őseink bizonyára nagy áldozatot hoztak. Nekünk, Vasváriaknak különösen fontos kell, hogy legyen nemzetünk IX század előtti története is. Amiről oly keveset hallunk. Pedig a vasvári Bendefy László nagyszerű könyveket írt, amelyek ezen időszakra is utalnak. Forgassuk e könyveket. Vegyük kézbe. Ne csak a tatárdúlás évszámait és a mohácsi vész évét jegyezzük meg, hanem 1456 és 1956 éveit is.
Milyen számolatlan hőst adott Nándorfehérvári csata Hunyadi seregében és mennyi névtelen ember hozott áldozatot 1956 után..
Idén Julius 22-én 555 éve lesz, hogy Hunyadiék legyőzték a törököt Nándorfehérvárnál. A déli harangszó meghonosodása ennek is köszönhető. Minden harangszóban évszázadok hőseinek lelkei is megszólalnak.
A legnagyobb feladat, hogy lemondok a semmittevésről, a szürkeségről, a mindig minden helyzetben való belesimulásról. Helyette gondolkodom, akkor is, ha nem kényszerit erre senki.
Az évben van egy nap, amit a Hősök Napjának szentelünk, de hősök minden nap járhatnak közöttünk, abban az értelemben, hogy képesek a lemondást vállalni. Ma nem feltétlenül a legfontosabbról az emberi életről kell lemondani, de a példákból tanulhatunk és tanulnunk is kell.
Új értékrendet egyedül csak a saját magával is küzdő szellemi élet alkothat. Van-e ilyen szellemi életünk a világban, a hazában és itt Vasváron ??? Abban az értékrendben helye van és lesz a hősiesség fogalmának. Helye van annak, hogy megemlékezünk a hőseinkről.
Tornai József:
„Amikor én a modern nemzetről beszélek, és átmenetileg elismerem még a különféle erők hatalmi játszmáit is, csak azért tehetem, mert valójában Bibó víziójában hiszek, reménykedem. Abban, hogy a jövő Magyarországa nem annak, vagy annak az eszmének, nem ennek vagy annak a népcsoportnak a fölénye, győzelme, netán uralma lesz, hanem pontosan és folyamatosan kibontakozó hatalom – nélküliség. „
Bibó: „Az uralom fogalmát fölváltja a kölcsönös szolgálatok fogalma. A modern moralizált demokrácia nem a sokak uralmát, hanem az uralom megszüntetését tűzte ki. Vagyis ahol, hatalom egyáltalán nincs, csak kölcsönös szolgálatok vannak?.”
Szabó Dezső közhelyszerű és manapság talán túl sokszor idézett mondata „MINDEN magyar felelős minden magyarért”, tömören a legtöbbet mondja az emberi kapcsolatokról. Ma időszerű ezt tovább gondolva Európára értve, hogy minden Európai felelős minden európaiért. Minden emberi tett hatással van a világmindenségre. Tőlem is változik a világ. Rajtam is múlik, hogy mi lesz a szűkebb és tágabb környezetemmel. Minden vasvári felelős minden Vasváriért. Önök itt és most felelősséget vállaltak a jelenlétükkel, az együtt gondolkodásukkal azokért is akik nincsenek itt, de itt lehetnének.
Egyetlen ünnep sem jöhet létre befektetett energia nélkül. Az ünnepért tenni is kell mindenkinek.
Felelősek vagyunk az utódainkért is, ehhez pedig merjünk emlékezni a hőseinkre is egy napon, de merítsünk erőt és hitet az év többi napjára is. Köszönöm érző-értő jelenlétüket” – hangzott el az ünnepi beszédben.
Majd Huszár Balázs káplán áldotta meg az emlékművet. A megemlékezés részeként a jelenlévő intézmények, pártok, társadalmi szervezetek képviselői az emlékezés koszorúit helyezték el az emlékműnél. A vasvári megemlékezést követően a résztvevők koszorút helyeztek el és főhajtással tisztelegnek a kismákfai, majd ezt követően a nagymákfai hősi emlékműnél is.
