Ünnepi műsorral, koszorúzással, főhajtással tisztelegtek az emléknapon
Május utolsó vasárnapja a Magyar Hősök Emlékünnepe. E napon Vasváron is megemlékeztek mindazokról a hősökről, akik a magyar nép zivataros századaiban a haza hívószavának engedelmeskedve fogtak fegyvert, adták életüket a nemzetért, szabadságért, függetlenségért.
A városi megemlékezés résztvevőit a második világháborús emlékműnél a Vasvári Fúvós Együttes dallamai fogadták. Az ünnepi műsor részeként a Kardos László Általános Iskola diákjai, Kulcsár Kinga és Tamás Barbara tolmácsolták Juhász Gyula gondolatait, majd dr. Házi Béla rendőr alezredes, kapitányságvezető ünnepi beszédben emlékezett meg a haza hőseiről. Mint mondta: nagy szükség van az emlékezésre, hiszen majd fél évszázadon keresztül minderről még beszélni sem volt szabad. Míg az első világháborús hősökről 1917 óta megemlékeztek, a második világháború után az ünnepet megszüntették, így valami lényegeset elvettek a nehéz terhet hordozó családoktól. Szinte minden család gyászolt, s nem volt mód arra, hogy ebben a gyászban osztozzon velük az egész közösség. Ahogy a szabadság ismét ránk virradt, az ünnep újra élni kezdett. Új emlékművek emelkedtek, s rájuk írták az áldozatok fél évszázad alatt sem felejtett névsorát.
Dr. Házi Béla kiemelte: e nap nemcsak a csatatereken meghaltak emlékét őrzi. Azokét is, akik túlélték a háborút, hősiesen szolgáltak utána, sokszor a hadifogságot is végigszenvedték, majd visszajöttek, hogy otthon meg nem értést, üldöztetést szenvedjenek. Azokét, akiket Trianon elszakított az anyaországtól, de az elnyomás, üldöztetés, nyomor ellenére is megmaradtak magyarnak és megtartották gyermekeiket is magyarnak. Anyák és apák, akik a háború alatt és után sokszor maguktól vonták meg az utolsó falatot, hogy gyermekeiknek legyen mit enni, s becsületes magyarrá nevelték őket – ők is mind hősök voltak. E napon rájuk is emlékezünk, mert ez az ünnep nem a hősi halottak napja, hanem a hősök napja.
Hozzátette: nem csak az a fontos, hogy mit ünneplünk, hanem az is fontos, hogy miért ünnepeljük. Ha igazán meg akarunk emlékezni a hősökről, meg kell tanulnunk a leckét, amit ők tanítanak nekünk. Ők azért adták az életüket, hogy a világot szebbé, jobbá tegyék. Az igazi hősiesség nem látványos, nem feltűnő, a hős nem kap érte kitüntetést, bár járna neki. A ma ünnepelt hősök között volt, aki valóban valami egyedülálló, rendkívüli, nagy tettet vitt véghez, de legtöbben egészen egyszerűen megtették, ami helyes, megtették, amit kellett. Ha arra volt szükség, akkor készen álltak meghalni, ha lehetett, túlélték, de sohasem számított, hogy ez nekik mibe kerül.
Hangsúlyozta: május utolsó vasárnapja, a hősök napja egyik legszentebb, legbensőségesebb ünnepnapjává vált a gyermekeiket elvesztő anyáknak, a férjeket sirató feleségeknek, az apjukat felidéző árváknak, bajtársaikra emlékező katonáknak. Szüleink, nagyszüleink küzdelmei, fáradozásai előtti tisztelgés, aminek az ad igazán értelmet, ha lesznek olyan nemzedékek, melyek méltó módon, békés körülmények között folytatják és beteljesítik az elődök örökségét – hangzott el az ünnepi beszédben.
Az emlékező gondolatokat követően Huszár Balázs káplán mondott imát a hősökért. Majd a város önkormányzata, a Kardos László Általános Iskola, a Fidesz helyi szervezete és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat helyi csoportjának képviselői az emlékezés koszorúit helyezték el az emlékműnél. A vasvári megemlékezést követően a résztvevők verssel, főhajtással, koszorúzással tisztelegtek a kismákfai és a nagymákfai hősi emlékműnél is. –vv–
