Augusztus 19-én délután 5 órakor sok száz vasvári és a megyében élő vendég volt kíváncsi az új kulturális központ avatására. Az impozáns épületet a vasváriak máris elnevezték a kultúra palotájának.
A megnyitó ünnepség részvevőit Németh Zsolt, az Országgyűlés jegyzője, országgyűlési képviselő, Vasvár város polgármestere köszöntötte. Beszédét egy francia költőtől vett idézettel kezdte, mely szerint „ha a boldogság házát megépítenék, benne a legnagyobb helyiség biztosan a váróterem lenne.” Vasváron eddig sokan voltak ebben a képzeletbeli váróteremben, élükön a művelődésszervezőkkel, és a számos civil szervezet tagjaival, akik felkeltették az igényt egy modern kulturális központ létrehozására.
A város első embere ezt követően a testületnek a négy évvel ezelőtti, a helyi önkormányzati választásokat megelőző intézkedéseiről beszélt. Szólt a pályázathoz szükséges akcióterv kidolgozásáról, amellyel a 4700 lakosú kisváros versenyre kelt Győrrel, Szombathellyel, Zalaegerszeggel és Nagykanizsával. A verseny eredményeként Vasvár Nyugat-Dunántúlon a legnagyobb támogatást nyerte el. A pályázati forrásból megépült a művelődési központ, amely méltó a Kultúra Magyar Városához, a Hild-díjas Vasvárhoz.
Ezt követően a VÁTI Kht. programengedélyező ügyvezetője, GALOVICZ MIHÁLY mondott beszédet. Mint mondta, jóleső érzéssel olvasta, hogy a helyi újság impozánsnak nevezte a most átadásra kerülő épületet. Egyben hangsúlyozta, hogy a megújult közösségi tér gazdagabbá teszi az itt élőket. Országosan 49 nyertes pályázatból a régióban hat kedvezményezett település, köztük Vasvár jutott vissza nem térítendő támogatáshoz.
ÜNNEPI BESZÉDET mondott LEZSÁK SÁNDOR, az ORSZÁGGYŰLÉS ALELNÖKE
„Megilletődve állok itt Vasvár, a Kultúra Magyar Városa polgárai előtt – kezdte ünnepi beszédét Lezsák Sándor, majd így folytatta: Megilletődve, mert tanúja lehettem annak a pillanatnak, aztán kísérhettem végig azt az igen hosszú időszakot, amelyben egyrészt megszületett a pályázati gondolat, képviselőtársam, Németh Zsolt polgármester úr szemében különös fény villant, amikor először beszélt arról, hogy mi fog itt történni. S magam is, társaimmal együtt, bizony szorongva figyeltük, hogy ellenzéki időben, vajon sikerül-e? Sikerül-e ezt a ragyogó, nagyszerű, tervet megvalósítani. Tudtam azt, hiszen nem először járok itt, hogy Vasváron erős a hitélet. Az óvónők, a tanárok, az egészségügyben, a közigazgatásban, az intézményekben dolgozók, a kézművesek, az iparos emberek, a vállalkozók, az élet szinte minden területén, a kicsi gyermektől a hosszú évtizede fiatalokig, valóban képesek arra, hogy összefogjanak a jó ügy érdekében. De sikerül-e ellenzéki időben, egy nagyszerű uniós pályázati lehetőségben, igenis megvalósítani ezt az impozáns elképzelést, tervet?
Végig követhettem ennek állomásait, de polgármester úr, képviselőtársam szemében ez a fény soha nem aludt ki, és rendkívüli bizakodás volt benne. S mindig azt mondta, társaim vannak ott. Társaim a lelki tervezőkkel, régésszel, történésszel, munkásokkal, azokkal együtt, akikkel sikerült eljutni ide, Szent István ünnepére, hogy felavathassuk ezt a történelmi városközpont elkészült részét.
Szent István, aki a magyar államunk, a keresztény magyar állam hivatalos ünnepe. Szent István valóban ezer éves nagy művet hozott létre, a keresztény magyar államot, ezt a hatalmas életművet. Mit köszönhet Vasvár Szent Istvánnak? – tűnődtem, készülve erre a megilletődött találkozásra. Köszönheti azt, hogy Szent István keresztény államot hozott létre, közigazgatást, a vármegyerendszert, és Vasvár, Vas Vármegyének a székhelye volt több évszázadon keresztül, 1578-ig.
Ma már más település, Szombathely a megyeszékhely, amely több mint 170 esztendővel van lemaradva Vasvártól. Eltűnődtem, hogy vajon utoléri-e Szombathely Vasvárt, megmarad-e a vármegyerendszer? Ma, amikor a politika, a jelenleg hatalmi súlyban lévő politika veszélyezteti Szent István örökségét, a vármegyerendszert, azt a közösséget, amely mindenkor, az elmúlt tíz évszázadban a nemzeti politika műhelye volt, a nemzet megtartásának lehetősége volt. Igen, Szent István öröksége minden területen, a keresztény magyar államnak a segítsége. És tessék odafigyelni, amikor most, Szent István ünnepéről beszél a média, a rádió, a televízió, a politika, használják-e a jelzőt, a keresztény jelzőt? Mert István nem csak államot, hanem keresztény államot teremtett, alkotott itt a Kárpát-medencében. Amikor ilyen pompázatos épületegyüttest avatunk, akkor a keresztény állam egy sajátos kifejező részét, forrását is avatjuk. Mert ez lehet, az ilyen pályázatok az ilyen összefogás, az ilyen városi, térségi, nemzeti összefogás eredménye lehet ez a nemzeti reneszánsz, nemzet újjászületés, amelynek szolgálatosai kell, hogy legyünk. De nem lesz nemzeti reneszánsz, nemzeti újjászületés, ha nem lesz európai keresztény újjászületés. Mert ami az Európai Unió Alkotmányából kimaradt – a keresztény hagyományokra történő utalás – addig tévúton jár az uniónak ez a része. Tévúton jár, és vissza kell találjon! Ez a francia érdek, az a német érdek, ez az osztrák érdek, ez az olasz, és ez a magyar érdek is. Hogy keresztény legyen végre Európa, amely több mint ezer esztendeje áll ellen minden olyan hódítási törekvésnek, mely akár katonailag, akár a szellem, a kultúra más területeivel próbál hódítani. Amikor minekünk kötelességünk, hogy az Európai Unióban megtanuljunk pályázni, megtanuljunk összefogni, képesek legyünk arra, hogy idehozzunk Brüsszelből, az Európai Közösség, és a magunk által is létrehozott javakból a reánk eső részt, akkor Vasvár ennek is példázata lesz. Példázata, hogy miként lehet összefogni, hogy miként lehet megtanulni az uniós pályázást, s hogy lehet megvalósítani, úgy, ahogyan ez itt történt. Úgy gondolom, hogy ez a példázat – s bízunk benne, bízunk abban -, hogy Magyarország más területei is egyre gyakrabban próbálnak kitörni olykor a rossz politika béklyóiból. És lesz, igenis lesz sok-sok példa a Kárpát-medence magyarlakta területein olyan összefogásra, amely hasonló erővel a kultúra, az egészségügy, a környezet, a munkahelyteremtés lehetőségének különféle forrásait tárja föl és teremti meg.
E gondolatok jegyében köszöntöm a kultúra, a Magyar Kultúra Városát, Vasvárt, köszöntöm ezt a példázatot! Kívánom azt, hogy a jövőben ez az összefogás, amely megjelent ebben a műben, ha úgy tetszik ebben az életműben, ez egyre gyakrabban adjon jókedvű erőt! Erőt, a kis hazánk egén bizony örökké gomolygó felhőket oszlató erőt, e példázatos összefogásra!
Isten éltesse Vasvár Polgárait!”
SZALAGÁTVÁGÁS, ISMERKDEDÉS AZ ÚJ LÉTESÍTMÉNNYEL
Az ünnepi beszédet követően Lezsák Sándor, Galovicz Mihály és Németh Zsolt átvágták az avatandó épület bejáratánál kifeszített nemzeti színű szalagot. Az ünnepélyes avatásra megjelent sok száz ember pedig birtokba vette Vasvár új létesítményét, a Kulturális, képzési és rendevényközpontot. Az ámuló-bámuló sokaság meghatódva nézelődött az előtérben, ahol a körbefutó galéria részen Marosits István Vasvárról elszármazott szobrászművész négy allegorikus szobrát is elhelyezték. A Munkácsy-díjas szobrászművész négy csodálatos szobrot ajándékozott a városnak. A vendégeknek Gergye Rezső, a művelődési ház igazgatója mutatta be a kultúra új vasvári házát, majd a vendégek helyet foglaltak a kétszintes színházi nézőtéren, és páholyból tekintették meg a Kármentő Népzenei Együttes és a Kenderke Néptánc Együttes közös, rövid műsorát.
A nagyérdeműnek a civil szervezetek az általuk készített süteményekkel, étellel és üdítő italokkal kívántak kedveskedni. A beruházás protokoll vendégei pedig a múzeumban megrendezett állófogadáson vettek részt, ahol a város vezetése szimbolikus ajándékkal, Vasvárra emlékeztető ajándékkal lepte meg a munkában résztvevőket.
A házat hivatalosan szeptember 8-án veszik birtokukba a civil szervezetek, amikor a kulturális csoportok tartják szakmai bemutatkozásukat.
Az avató ünnepségen közreműködött: Városi Fúvószenekar, a Városi Énekkar, a Fülemüle Népdalkör, a Kalinkó Népdalkör, a Kármentő népzenei együttes és a Kenderke Néptáncegyüttes.
