2007. május 13-án teltházas előadás volt az új színházteremben. A magyar népzene nagykövetei kedvéért jött el oly sok ember távolabbi városokból is. Természetesen mint egy éve, most is kérték Muzsikásék a helyi népzenei, -dal és táncegyüttesek közreműködését, hisz a missziós tevékenység célja az is, hogy a felmutatott gyönyörű példa minél több követőre találjon szerte az országban. Mert népzenénk – táncunk rendkívüli hatású. Benne a lelki gazdagság erőteljes közvetlenséggel társul az előadásmódban. Ezt vagy autentikusan, vagy nagyon erős művészi átírással lehet csak jól közvetíteni. (Utóbbi talán csak Bartóknak sikerült ezidáig.) Muzsikásék, az elsők között gyűjtöttek a népzenei kincset máig legteljesebben megőrző Erdélyben. Nem véletlen hát, hogy főleg hazánk e tájáról hozták az előadott számokat. A gyűjtésről is mesélt az együttes szóvivője Hamar Dániel, aki a bőgő és a gordon mestereként korát meghazudtoló gyorsasággal kápráztatott el bennünket. Sipos Mihály a prímás virtuózitása mellett végig”táncolta” a muzsikát, fokozva saját és mindannyiunk átélését. Éri Péter a játékát kísérő fölényes nyugalmával, Porteleki László a másik hegedűs óraműpontosan felelgető variánsaival tették emlékezetessé az estét.
A moldvai, kalotaszegi, széki stb. zenékhez, hogy születésétől hozzátartozott, most is jelen volt a már ismerős néptáncos házaspár tolmácsolásában az egyszerre büszke és érzelmes néptánc.
A zeneszámok hangulatváltásainak sorát (siratótól mulatóig) Petrás Mária tette teljessé tiszta, őszinte énekével.
A közönség folyamatosan pirosra tapsolta a tenyerét és csak többszöri ráadás után engedte le színpadról vendégeiket. A műsorban nemcsak a Kenderke, a Kármentő és a Kalinkó lépett fel, de a Városi Kórus is meghívást kapott , ízelítőt adva megjelent CD-jükről. A végén megint az az érzése támadt az embernek, hogy a Kultúra Magyar Városa Cím talán megérdemelt.
Másnap délelőtt az általános iskola diákjai élvezhették – természetesen más formában – az együttes műsorát egy rendhagyó, közös énekóra keretében, ahol a hangszerek bemutatásán, a közös éneklésen keresztül próbálták-próbálják elérni, hogy a jövő nemzedéke megismerje és befogadja a magyar népzenét. Az együttes tagjai azt vallják, hogy a zenei nevelést nem lehet elég korán kezdeni. Hiszen már így is elkéstünk: Kodály Zoltán szerint a legjobb már kilenc hónappal a születés előtt elkezdeni. De jobb későn, mint soha.
Sejber Mihály
